Megcáfolták a Kennedy-gyilkosság körüli egyik híres elméletet

Vasárnap volt az egykori amerikai elnök, John F. Kennedy meggyilkolásának 57. évfordulója. Bár már nemigen lehet újat mondani az egyik legtöbbet kutatott merényletről, egy mexikói újságíró, Gonzelo Soltaro azt állítja, sikerült bebizonyítania, hogy a gyilkosság körül keringő sok összeesküvés-elmélet közül az egyik hamis. Soltaro a The Conversationben írta le nyomozásának eredményét.

Az említett konteó arra irányul, hogy a merénylet – a hivatalos verzió szerint – magányos tettese, Lee Harvey Oswald valójában egy másik ország ügynöke volt. Leggyakrabban Szovjetuniót vagy Kubát emlegetik az összeesküvéselmélet-hívők, mivel a hidegháború éveiben ezek Amerika ellenségeinek számítottak. Mexikó pedig úgy jön képbe, hogy a hatvanas években népszerű találkahely volt, ahol kelet és nyugat összefuthatott. Mexikóban szinte mindegyik kommunista országnak volt nagykövetsége, ugyanakkor közel volt az Egyesült Államokhoz, és sokan ide menekültek az amerikai mccarthyzmus, vagyis az antikommunista üldöztetés elől. (Sőt, akár a kommunista üldöztetés elől is, hiszen Trockij is Mexikóban élt utolsó éveiben.)

Mexikóváros tehát ideális hely volt ahhoz, hogy Oswald egyeztessen valamelyik kommunista ország képviselőivel, és a férfi majdnem két hónappal a november 22-i merénylet előtt el is töltött több napot a városban. 1963. szeptember 27-től október 2-ig tartózkodott Mexikóban, és ezt onnan tudjuk, hogy a várost természetesen árgus szemekkel figyelte mind a mexikói, mind az amerikai hírszerzés, a CIA-nek pedig akkor már eleve a radarján volt Oswald. Így az is ismert, hogy 27-én és 28-án a férfi meg is látogatta a szovjet és a kubai nagykövetséget, és kétségbeesetten próbált vízumot szerezni a két országba (nem kapott). Viszont hogy a következő három és fél napban merre járt Oswald, arról a CIA-nek halvány fogalma sincs.

A kubai kapcsolat

A mexikói konteó egyik hivatkozási pontja 1967 márciusa, amikor a tengerparti Tampicóban a helyi amerikai konzul, Benjamin Ruyle helyi újságírókkal iszogatott és beszélgetett együtt. Egyikük Óscar Contreras Latrigue volt, az El Sol de Tampico 28 éves újságírója, aki elmesélte Ruyle-nak, hogy 1963-ban találkozott Oswalddal. Contreras akkor saját állítása szerint a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen tanult jogot, és egy Castro-párti csoport tagja volt, Oswald pedig ennél a csoportnál is bepróbálkozott, hogy segítsenek neki kubai vízumot szerezni. Az újságíró szerint a későbbi merénylő két napot töltött vele és az egyetem három másik diákjával, majd később a kubai nagykövetségre mentek, és ott… és ott nem tudni, mi történt. Contreras a saját mozgalmár múltja miatt ennél többet nem mert közölni Ruyle-lal. Azt viszont elmesélte, hogy nem a konzul az első, akinek elmondja a sztorit, mert a merénylet után a szerkesztőjének is elmesélte, hogy korábban találkozott Oswalddal.

Ruyle természetesen nem tartotta magában, amit hallott, a CIA pedig komolyan vette a nyomot, és három hónappal később Tampicóban kikérdezték Contrerast. A hatórás kihallgatáson az újságíró megtagadta, hogy további részleteket áruljon el, a lényegi mondandója az volt, hogy Oswald nem említett semmilyen merényletet, csak azt hajtogatta, hogy el kell jutnia Kubába. 1976-ban Amerika létrehozott egy új bizottságot, ami a King- és a Kennedy-gyilkosság részleteit próbálta tisztázni. Ennek egyik tagja, Dan Hardway 1978-ban eljutott a Contreras-szálig, de többszöri próbálkozás után sem kapott interjút az újságírótól. Viszont a New York Times egy korábbi munkatársa, Phil Shenon, aki 2013-ban könyvet írt a Kennedy-merényletről, beszélt Contrerasszal, és hitelesnek találta a beszámolóját. Sőt, azt is megjegyezte, hogy a mexikói újságíró jóval többet elárult neki Oswald kubai kapcsolatairól, mint korábban a CIA-nek. Hardway elolvasta Shenon könyvét, és 2015-ben írt egy cikket, amiben saját nyomozását is felidézve azt állította, hogy merénylő kapcsolatban állhatott a kubai hírszerzéssel. (Shenon egyébként könyvében szintén erre jutott, sőt felvetette azt a kérdést, hogy ha a CIA lehetséges kommunista kapcsolatai miatt megfigyelte Oswaldot, hogyhogy nem tudták megakadályozni a gyilkosságot.)

Foglaljuk össze:

• Egy iszogatáson egy amerikai konzul egy mexikói újságírótól hall valamit Oswald lehetséges kubai kapcsolatairól,
• de erről a CIA nem tud semmi közelebbit kideríteni,
• 11 évvel később egy kongresszusi megbízott nem tud beszélni a forrással,
• 46 évvel később viszont egy amerikai újságíró igen,
• és részben a hallottakra alapozva ír egy bestsellert.

Aminek következtetése összecseng azzal, amit aztán az említett megbízott is állít: Oswaldnak igenis lehettek kubai kapcsolatai Mexikón keresztül.

Árulkodó bulvárcikkek

A mostani cikk szerzője, Gonzelo Soltaro alapjainál kezdi ki a konteót: Contreras beszámolóját vonja kétségbe. Soltaro ugyan nem beszélhetett már Contrerasszal, mert ő 2016-ban meghalt, de amit csak tudott, feltúrt a tampicói újságíró múltjából, és megragadta egy részlet. Mégpedig az, hogy Contreras a merénylet után a szerkesztőjének is elmesélte, hogy korábban találkozott Oswalddal. Contreras állítása szerint 1964-ben távozott a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemről, és akkor költözött Tampicóba. De ha 1963-ban Contreras még egyetemista volt, ugyanabban az évben hogyan lehetett szerkesztője? Hogy erre a kérdésre válaszoljon, Soltaro elkezdett előásni régi újságokat, és így jutott el az El Sol de Tampicióg, aminek Contreras a munkatársa volt. Sőt, vasárnapi pletykarovatot vezetett ott, és nem 1964-től, hanem 1963. június 6-tól.

Contreras cikkei 1963 szeptemberében és októberében is végigkísérik a rovatot. És nem valamilyen távmunkában megtölthető rovatról beszélünk, hanem egy helyi hírességek és potentátok életét követő tartalmi egységről. Contreras a tampicói elit esküvőiről és jachtkirándulásairól számolt be azokban a napokban is, amikor amikor állítólag háromszáz mérfölddel arrébb a főváros egyik egyetemének hallgatójaként Oswalddal kvaterkázott. „Azt hiszem, a Sol de Tampico archívuma hitelteleníti Contreras beszámolóját” – foglalja össze kutatásának eredményét Soltaro, gyakorlatilag azt állítva, hogy Contreras hazudott. Ez természetesen nem elképzelhetetlen, nem egyszer látott már olyat a világ, hogy egy újságíró nagyzolásból, érdekből vagy csak konfabulációs kényszernek engedve eltorzította a valóságot.

Soltaro megjegyzi, hogy más mexikói konteók is keringenek Oswalddal kapcsolatban – például az, hogy a férfinak mexikói szeretője volt, aki segített neki –, de ő arra jutott, hogy nem igazán vannak a JFK-ügyhöz érdemen köthető nyomok az országban. Érdemes megjegyezni, hogy Soltaro kedvenc témája az összeesküvés-elméletek, és rengeteg anyagot gyűjtött már a témában, sőt éppen most írt egy könyvet a Mexikót érintő konteókról. Persze ennek reklámjához jól jön egy olyan bombasztikus állítás, mint egy JFK-konteó zárójelbe tevése. Szóval aki továbbra is szeretne hinni Oswald mexikói kommunista kapcsolataiban, gondolja azt, hogy Soltaro motivációi nem teljesen tiszták. Vagy csak tegye fel a kérdést: rendben, Oswald nem Contrerassal és barátaival volt castrológiai továbbképzésen abban a három és fél napban, amiről a CIA nem tud. Na de akkor mit csinált ezalatt?