Meghan Markle sussexi hercegné, Harry herceg felesége a New York Times hasábjain számolt be júliusi vetéléséről. A több mint ezerszavas írás magyar idő szerint szerdán délelőtt jelent meg a lap véleményrovatában.
A hercegné azt írja, vetélése pillanatában éles görcsöt érzett, ami annyira intenzív volt, hogy összeesett a fájdalomtól, miközben elsőszülött fiát, Archie-t tartotta éppen a kezében.
„Ahogy az elsőszülött gyermekemet szorítottam, tudtam, hogy éppen elvesztem a másodikat.”
Elmondása szerint amikor gyermeke elvesztése után a kórházi ágyon feküdt könnyes szemmel, Harry herceggel az oldalán, az a pillanat jutott eszébe, amikor 2019-es hivatalos afrikai körútjuk végén egy újságíró megkérdezte, hogy minden rendben van-e vele. A kérdés meglepte, és jólesett neki, hiszen nem sokan kérdezték meg ezt tőle korábban, pedig látványosan kimerítette a sok hivatalos teendő és az újszülött fiáról való gondoskodás.
„Ott a kórházi ágyon ülve, miközben láttam, hogy a férjem szíve megszakad, ahogy próbálja az én szétszakadt szívem darabjait egyben tartani, rájöttem, ahhoz, hogy elindulhassunk a sebeink begyógyítása felé vezető úton, először meg kell kérdeznünk egymástól: minden rendben van?
Ezután ír azokról a veszteségekről is, amiket a koronavírus vagy éppen a feketék ellen elkövetett rendőri túlkapások okoztak 2020-ban, megemlítve George Floydot és Breonna Taylort is. Aggodalmát fejezi ki a sosem látott mértékű társadalmi megosztottság miatt. Amiatt, hogy már abban sem tudunk megegyezni, hogy mik a tények, hogy a tudomány valóság-e.
Felhozza példaként egy fiatalkori élményét is, amikor egy nap Manhattanban ült egy taxiban, és az ablakból észrevette, hogy a járdán zokog egy mellettük álló nő. Megkérdezte a sofőrt, hogy nem kéne-e megállniuk, és megkérdezniük a nőt, hogy segítségre szorul-e. A sofőr azt felelte, hogy nyugodjon meg, a New York-iak kimutatják az érzelmeiket nyilvános helyeken is, és biztosan lesz valaki egy percen belül, aki megkérdezi majd tőle, hogy minden rendben van-e.
Azt írja, hosszú évekkel később, a járvány miatt otthonába zárva, gyermeke elvesztése után arra a New York-i nőre gondol. Mi van, ha senki nem ment oda segíteni neki? Ha visszamehetne az időben, megkérné a taxisofőrt, hogy húzódjon félre, hogy megkérdezhesse a nőt, minden rendben van-e.
Írását azzal zárja:
”Próbálunk alkalmazkodni az új normalitáshoz, ahol arcainkat maszkok rejtik, de ez arra sarkall minket, hogy nézzünk egymás – néha melegséggel, néha könnyekkel teli – szemébe. Hosszú idő után először végre valóban látjuk egymást, mint emberek.
Minden rendben van?
Minden rendben lesz.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
