Eckstein-Kovács Péter: Ami most zajlik, az a transzilvanizmus teljes feladása

Erdélyben kétségtelenül sokan örültek a magyarországi kormánypártok vasárnapi győzelmének, a hazai politikai szervezetek a Fidesz eredményváróján koccintottak a következő négy évre. Magyarországról nézve főleg azok számára, akik kevésbé vannak képben Erdéllyel, úgy tűnhet, az erdélyi magyarság egységesen Fidesz-szavazó.

A Pluralizmus Erdélyben értelmiségi csoport viszont már a választás előtt közzétett egy petíciót, amelyben jelezte, azok adják az erdélyi magyarság többségét, akik nem vesznek részt a magyarországi választásokon, nem kérték a honosítást, nem tartják etikusnak egy másik országban szavazni, vagy egyszerűen érdektelenek. De a választásoknak mindannyiunk számára van tétje.

Hogy pontosan mi is ez a tét, arról Eckstein-Kovács Pétert, volt RMDSZ-es szenátor, a Kezdeményezés a Pluralizmusért csoport tagját kérdeztük interjúnkban.

Mit jelent a vasárnapi Fidesz kétharmad az erdélyi magyarság számára a támogatáspolitikai, de akár közérzet szempontjából is?

Eckstein-Kovács Péter: – Marad minden a régiben, nem lesz változás. Illetve lesz változás a támogatási rendszerben. A támogatások gazdasági okokból már tavaly is csökkentek, most sem túl jók ebből a szempontból a kilátások Magyarországon, így a támogatások mértéke valószínűleg csökkenni fog. Az erdélyi magyarok viszonyulása szempontjából sem lesz változás, hiszen tekintélyes részük már úgyis Magyarországra képzeli magát és a magyar kormány kezében lévő médiát fogyaszt.

Nálunk is vannak emberek, csoportok, akik úgy érzik, hogy a transzilván gondolatot kell továbbvinni, nem pedig nagymagyar eszmék mentén jobbra tolódni.

Viszont rá kell ébrednie egyrészt a magyarországi ellenzéknek, de másrészt a romániai magyarságon belül is azoknak, aki pluralizmusra törekednek, és nem feltétlenül Fidesz-hívők, hogy ideje odafigyelni a vidékre, hiszen a vidéki Magyarország verte meg eléggé alaposan a fővárost. Az emberek közé kell menni és beszélni velük. A magyarországi ellenzék számára sem nyerő, ha csak négyévente jönnek ide egy-két napra, hanem folyamatosan kellene itt építkeznie – és ez nem függ attól, hogy az itteni polgármesterek szívesen látják-e, vagy sem.

A Fidesz részéről érkező üzenetek befolyása alatt lévő erdélyi magyar társadalom megszólítására mekkora mozgástere lehet az ellenzéknek?

Elsősorban jó üzeneteket kell megfogalmazni. Véleményem szerint ezt a választási eredményt Orbán Viktor két úton érte el: a szociális intézkedések révén – elég csak a benzinár- vagy a gázárstopra, vagy különféle élelmiszerek, például a csirkefarhát árának befagyasztására gondolni. De az utóbbi négy év alatt hozott intézkedéseket, például a kisgyermeket nevelő családok adójának visszatérítését is ide kell sorolni. Az erdélyi magyarok számára a magyar kormány részéről az egyházaknak érkező pénzek vagy a kulturális- és sport-támogatások nyomtak a latban.

Továbbá az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos kommunikáció volt a másik, győzelemhez vezető út a Fidesz és Orbán számára. Magyarország miniszterelnöke Moszkva-barátságát Európában nem nézik jó szemmel, de ez a magyarországi választásokkor nem is számít, ilyenkor az a fontos, hogy például a kiskunlacházi szavazó mit gondol. A két szóból álló jelszó, a “Békét akarunk” egy világos üzenet, ami átment az emberekhez, az ellenzék háborúval kapcsolatos, magyarázósabbra vett kommunikációja azonban nem. Az sem számított, hogy a kormánypártok jeligéje egy durva hazugságon alapult, mégpedig azon, hogy a kormánypártok békepártiak, és az ellenzék háborúpárti. Pedig ilyen állat nincs is, hát ki lenne háborúpárti? Az ellenzék biztosan nem az. Ez egy hazugság lózung, de egy olyan, ami szavazatokat hozott.

Engem nem az sokkolt, hogy a Fidesz nyert, hanem az, hogy Orbán győzelmi beszédéből hiányzott a béketeremtő szándék.

Nem mondta el például azt, hogy “a kampányban tapasztalt ellenségeskedést magunk mögött kell hagynunk, hiszen mind magyarok vagyunk, és mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak jelentősége és helye van az ország jövője építésében. Nem! Ez nem hangzott el, és ez viszont veszélyes, mert azt jelentheti, hogy további négy éven keresztül folytatnák a gyűlöletpolitikát, ellenségkeresést.

Visszakanyarodnék az ellenzék építkezési esélyeinek latolgatásához. Milyen eséllyel jöhetnek Erdélybe kapcsolatokat építeni, ha az itteniek azt látják, hogy a Fidesz-KDNP kormány részéről érkezik a támogatás és az egységes nemzetben való gondolkodás diskurzusa?

Nem állítom azt, hogy hatalmas a mozgástér, viszont nyári tábort lehet szervezni, ahol meg lehet beszélni a közös dolgokat, minden hónapban, minden két hétben jöhetne ide valaki arról tájékozódni, hogy mit akarnak az erdélyiek. Ezt meg lehet, és meg is kell csinálni. A magyarországi ellenzék nem ismeri Erdélyt és nem is számít erdélyi szavazatokra. Azért jönnek, ha jönnek, hogy mutassák meg, ők is magyar érzelműek, majd innen Budapestnek üzennek, hogy őket is érdekli Erdély. Viszont a kapcsolatépítést egy egyszeri látogatással nem lehet elintézni.

Számíthatunk arra, hogy az ellenzék bűnbak-képzésbe fog a határon túli magyar szavazatok kapcsán?

Minden bizonnyal. Ez egy frusztráció, részben ebben mi is hibásak vagyunk, mert az erdélyi magyarok az egyházaktól kezdve a cipőbolti eladóig Fidesz-propagandát nyomtak. De valószínűleg most is – ahogy az eddigi választásokon is bebizonyosodott – az itt leadott, amúgy jelentős mennyiségű szavazat, nem befolyásolja a választások eredményét.

A vasárnap esti eredményváró alkalmából azt láttuk, hogy az RMDSZ felső vezetésétől kezdve az aktivistáig gyakorlatilag mindenki ott volt a Bálnában. A közösségi médiában is igyekeztek megmutatni, hogy ez nemcsak a Fidesz, hanem az ő győzelmük is, hiszen egy kimerítő, sikeres kampány után most jogosan ünnepelnek együtt a győztessel. Ilyen körülmények között milyen esély lehet valamilyen erdélyi jellegű, önálló politizálásra?

Ez a nagy probléma: most ott vannak a bálna gyomrában, de az előbb-utóbb ki fogja őket vetni. Én úgy látom, hogy az RMDSZ 98 százalékban eladta magát a Fidesznek. Ami most zajlik, az a transzilvanizmus teljes feladása. Most már szó sem esik autonómiáról, vagy arról, hogy Erdélyben szükség van egy “erős magyar képviseletre”, vagy arról, hogy “Erdélyben a jövő”. Itt most már hónapok óta “Magyarország az első” még Székelykeresztúron is. Ez egy nagyon veszélyes kanyar. Reménykedjünk, hogy valamilyen módon sikerül bevennünk.