Gerevich András: A húspultos fiú

Alig lépett be a körúti kis ABC-be, Gergő szeme rögtön megakadt a húspultban álló srácon. Sosem látta korábban. Nagyon tetszett neki a nyúlánk, mosolygós fiú a torzonborz fekete fejével és élénkzöld szemével, amibe belelógott a haja, ahogy ott állt a falon csüngő kolbászok előtt, és épp egy idős asszonyt szolgált ki. Az egyik kezével egy sonkatömböt csúsztatott a szeletelőgépben a forgó körkés felé, amit a másikkal fel-le húzott, és a vékony szeletek sorban rászédültek az odakészített csomagolópapírra. Megérezhette magán Gergő figyelmét, és visszanézett, egy hosszú pillanatig összeért a tekintetük. Nem lepődött meg, nem kapta el a fejét, szelíden mérte fel az idegen arcot. Még a szeletelő is megállt a kezében, a halk berregés elcsendesült egy másodperc erejéig, de ekkor felocsúdott, és visszafordult a géphez. Gergő zavarba jött. Csak sörért ugrott be, de remegett a keze, amikor egy dobozért be akart nyúlni az italhűtő szekrénybe, ezért inkább üres kézzel és gyors léptekkel sétált ki a boltból. Sosem szemezett még egyetlen sráccal sem ilyen kitartóan.

Kilépett a József körútra, a bejárati ajtón át még egy utolsó pillantást vetett a húspult irányába, de a sok tükröződés miatt már nem tudta kivenni az arcát, ezért gyorsan el is fordult, és elindult hazafelé. Még a sarkon egyszer utoljára visszanézett, majd folytatta az utat a Baross utcán a Kálvin tér felé. A Krúdy Gyula utcában laktak ketten az anyjával egy régi bérházban, egy második emeleti gangról nyíló csonka lakásban, aminek csak a belső udvarra nyíltak ablakai. A háború előtt még a nagyszüleié volt az egykor hatalmas lakás, a nagyapjának jól jövedelmező patikája volt a belvárosban, de a kommunizmus éveiben elvették az üzletet, és először csak társbérlőket telepítettek a szobákba, majd a lakás kétharmadát leválasztották, felszabdalták és kiutalták idegeneknek.

Gergő anyja a szomszédos Vörösmarty Gimnáziumban földrajzot tanított, és mint általában a középiskolai tanárok, gyakran volt feszült. Sokat ült a tévé előtt, vagy néha olvasott, teljesen elszigetelve magát a külvilágtól. A sütés-főzés nyugtatta meg, és a fia iránt is úgy tudta leginkább kimutatni a törődését, hogy gyakran készített ebédet vagy vacsorát kettőjüknek. Gergő apja Münchenben élt, ritkán találkoztak, akkor sem tudott másról beszélni, mint munkáról és pénzről, néha politikáról. Mindig mindent átszámolt, mi mennyibe kerül márkában, forintban, és az hogyan aránylik a fizetéséhez. Bár az anyja mindig tudni akarta, mikor, hol és kivel tölti az idejét, Gergő szabadon jött-ment tizenhat évesen.

Másnap legalább ötször körbesétálta a tömböt, mire végre bement a boltba. Csepreghy utca, Mária utca, Pál utca, József körút. Jól ismert a környéken minden üzletet és kapualjat. Éjjel alig hunyta le a szemét, és elhatározta, hogy mindenképp visszamegy. Különben is, gyakran ugrott le dohányért vagy sörért, néha az anyja kérte meg, hozzon tejet vagy gyufát. Elszívott egy fél doboz cigit, ahogy próbálta összegyűjteni a bátorságát. Hosszan nézett az aszfalton egy betegesen botorkáló galambot. Ragacsos volt a szárnya, mintha valaki kátránnyal öntötte volna le.

Végre belépett. Sokan voltak aznap a boltban. A srác éppen egy vevőt szolgált ki, de egy pillanatra felnézett, mint aki megérezte, hogy olyan ember jött be, akivel dolga van. Elmosolyodott. Gergő zavarba jött, mint akit rajtakaptak, hogy leselkedik. Le akarta magát leplezni, persze, de nem ilyen ügyetlenül. A tésztás polchoz lépett, nézegette a csomagokat, mintha tényleg spagettit akart volna venni, ügyetlenül és kapkodva kotorászott közöttük, ezt is, azt is kézbe vett, pesztós üveget és szárított tortellinit, majd mindent visszarakott, és továbbment a kávék felé. Igen, jutott eszébe, kávéért jött. Amikor legközelebb a húspult felé fordult, a fiú már nem nézett rá vissza, hanem a kolbászokat rendezgette, miközben egy kollégájával nevetgélt, aki Máténak szólította, ezt elcsípte a beszédfoszlányból. Máté. Pár évvel lehetett csak nála idősebb. Arra gondolt, sonkát is vesz, elindult a húspult felé, de megtorpant. Kínos lett volna, ha remeg a hangja. Beállt végül a kasszához vezető sorba, és a szeme sarkából figyelte. Máté többet nem fordult felé.

Gergő ettől a naptól gyakran benézett a boltba, leugrott vásárolni, bármi kellett, legalábbis, ha éppen elég vonzónak érezte magát. Mindig Mátét kereste a tekintetével. A legjobb ruháit vette fel, belőtte a frizuráját, mintha randira menne, általában teljesen feleslegesen, mert Máté valószínűleg csak félállásban dolgozott, ritkán állt a pultban. Viszont, ha bent volt, kedves mosollyal viszonozta Gergő tekintetét, és távoli, halk sziával üdvözölték egymást. Gergő mégsem merte leszólítani.

Elhatározta, hogy nem halogatja tovább. Nincs mese. Másnap rögtön odament a húspulthoz. Már amiatt is izgult, hogy a rendelést ki tudja rendesen mondani. Szia, húsz deka csirkeparizert kérek szépen. Szia. Máté a hústömbért nyúlt, és a gépre figyelt, ahogy precízen, grammra pontosan leszeletelte. Szépen ráhajtogatta a papírt, majd odanyújtotta a kis csomagot. Rákacsintott. Valami mást még adhatok? Gergő mintha meg sem hallotta volna, ügyetlenül elfordult, és Máté máris a sorban következőt szólította. Önnek mit adhatok? Gergő jobb híján beállt a kasszához és fizetett. Még az ajtóból visszanézett, de kisebb sor állt Máté előtt.

Jó lett volna, ha lazán tudtak volna egy-két mondatot váltani. Máténak szólítja, és bemutatkozik. Nem, inkább csak félvállról szól hozzá, mintha régi ismerősök lennének, ne teremtsen kínos helyzetet mások előtt. Mindig inába szállt a bátorsága. Elképzelte, hogy rámosolyog és magabiztosan megkérdezi, van-e kedve elmenni sörözni szombat este. Számos jó hely volt a környéken. De mindig úrrá lett rajta a félelem, hogy nem tudna végigmondani pár szót sem. Pedig tudta, hogy Máté nem az a fiú, akitől félnie kell, az izgalmán mégsem sikerült felülkerekednie. Sosem randizott még fiúval. A napok és a hetek egyre teltek, mégsem tudta feltenni a kérdést, hogy nincs-e kedve találkozni. Nem jött ki a száján. Sokszor rendelt nála: sonkát, véres hurkát, szalámit, sajtot. De beálltak mögé, és nem akarta feltartani a sort, azt érezte, idétlen lenne randira hívni mások előtt. Leleplezné magát is, őt is. Egyszer senki nem állt mögé, mégis attól félt, hogy valamelyik vevő vagy eladó túl közel van, meghallja, és kínos helyzetbe hozza mindkettőjüket. Mindig volt valami hülye ürügy. Máskor a polcok között somfordálva várta a megfelelő pillanatot, amikor Máté végre egyedül áll a pultban. Egy tucat kecsöpös flakont végigolvasott, mintha valami speciális fajtát keresne. Végül már kimondottan kínosnak érezte, annyira átlátszónak tűnt az ügyetlen időfecsérlés a termékek böngészésével. Gyakran szemeztek, mégsem váltottak egy szót sem a rendelésen túl. Szinte közös játékká vált, hogy ki bír hosszabban a másik szemébe nézni. Egyszer a konzerves soron jött vele szembe, aznap Máté töltötte fel a szardíniás polcot. Gergő kezet akart nyújtani, hogy bemutatkozzon, de mire odalépett volna, egy fiatal vörös hajú lány, aki általában a kasszában állt, megelőzte, odament segíteni a halkonzerveket felpakolni. Haragudott magára, de nem adta fel.

Pedig a gimnáziumban Gergő elég magabiztos srácnak számított. Ott nem volt tétje a szereplésnek. A Trefortba járt. Nem volt rossz tanuló, szerették a tanárok is. Sportos volt, sokat maradt benn focizni. A többiekkel eljártak esténként sörözni. Bár a legjobb barátját, Mikit, akivel korábban sülve-főve együtt buliztak, egyre kevesebbet látta, amióta összejött Laurával. Elvonultak kettesben, új helyekre jártak, új társasággal. Laura valamiért nem kedvelte Gergőt, így Miki is eltűnt lassan a mindennapokból. Voltak mások. Sokat hallgatta őket, ahogy csajokról és randikról sztoriznak. Gergő is mindig kitalált valami aktuális kalandot, mindig olyan lányról, akit más nem ismert. Nagy beleéléssel, hitelesen adta elő a rögtönzött történeteket. Senki nem vonta soha kétségbe. Néha nagyokat röhögtek, máskor vállon veregették, szurkoltak neki, hogy az aktuális Zsuzsi vagy Jutka végre összejöjjön. Valójában a lányok nemigen keltették fel az érdeklődését, nem járt senkivel sem, bár a látszat kedvéért mégis elment egy-két randira. A szomszéd osztályba járt Ádám, az a srác, aki korábban tetszett neki. Rendszeresen benézett a terembe, bármikor elsétált mellette, és a szeme mindig Ádám padján kötött ki, de mivel barátnője volt, ez sosem lett több ártatlan plátói érdeklődésnél, ami a másik srácnak fel sem tűnt. Ha néha beszéltek is, általában teljesen semleges és praktikus dolgokról esett szó. Egyszer együtt hozták fel a Bunsen-égőket a fizikaszertárból, annál közelebb sosem kerültek egymáshoz.

Máté más volt. Kíváncsian fürkészték egymás tekintetét. És semmi jelét nem adta, hogy barátnője lenne. Néha tett is barátságos, de semmitmondó megjegyzéseket. Te veszed itt a legtöbb véres hurkát, mondta. De ezekből sosem lett beszélgetés. Gergő egyszer megivott egy fél üveg pálinkát vásárlás előtt, hogy megjöjjön a bátorsága. Elvileg csak egy felest akart bedobni, de nem tudott megállni. Azt hitte, nem látszik rajta. Szédült. Levert egy majonézes flakont az egyik polcról. Hangosan csattant a padlón. Szerencsére műanyag volt, nem tört el. Máté még véletlenül sem fordult felé, végig mással volt elfoglalva. Odament a húspulthoz, de megint csak gépsonkát rendelt, és debrecenit. Máté kerülte a tekintetét, és Gergő ebből döbbent rá, milyen részeg is valójában. Egy hónapig vissza se ment. Majd újra visszatért a mindennapi doboz cigarettáért.

Egy péntek kora este foci után jött vásárolni két osztálytársával, és amíg ők azon vitatkoztak, melyik üveg whiskyre van pénzük, Gergő kiszámolta, hogy Mátét tizenhét napja nem látta. Ilyen sokáig soha korábban nem hiányzott az üzletből. Másnap többször benézett, reggel vett tejet és tojást, délután cigarettát, és még este is beugrott egy Túró Rudiért. Egy fiatal mosolygós lány állt a húspultban, garfieldos pánt fogta össze hosszú szőke haját. Kiállta a sort, és kért húsz deka szalámit. A lány kidugta a nyelve hegyét, és az ajkán végighúzta, miközben hosszú lila körmeit ügyetlenül tartotta el a forgó körkéstől. Gergő hazafele odaadta a szalámit egy hajléktalannak. Még hónapokkal később is mindennap benézett, mindig ebbe a kisközértbe ugrott le vásárolni, de mindig a szőke lány állt a húspultban.