Darvasi László: Az orvostudomány vívmányai
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Wirtz doktort azért is kedvelték a páciensei, mert úgy tudott fölállítani és közölni egy diagnózist, mely szólhatott daganatról vagy előrehaladott májzsugorról, hogy szinte örült a bársonyos szavaknak az ember. Doktor Wirtz számtalan beteget ápolt a városban, közülük öt páciense volt állandó. Ez az öt beteg rendszeres felügyeletet, látogatást és törődést igényelt, amit Wirtz doktor lelkiismeretesen meg is adott.

Paragi állomásfőnöknek a belgrádi gyors vitte el a lábát és a kézfejét, beleőszült a balesetbe.

Özvegy Izabellának rendszeres gyomorpanaszai voltak, előbb lefogyott, majd máris fölpuffadt, többször be is sárgult.

Marianna K. fiatal írónő volt, több novellája, köztük misztikus és horrorisztikus jellegűek is megjelentek a fővárosi magazinokban, ő szegény szívgyöngeségben szenvedett.

A Radomír elnevezésű pék sütés közben égette meg magát, sehogyan sem gyógyultak a tenyerén és a kézfején keletkezett gennyes sebek.

Az ötödik beteg egy szlovák pap volt, Rubovka Mihály, ő mániákus depresszióval küzdött, mely állapothoz víziszony és klausztrofóbia is társult. Többször föl akarta gyújtani a városi közfürdőt, de fölvilágosították, egy fürdőben túl sok a víz, azt oltásra kiválóan lehet használni. Igen, a termálvizet is.

Ezekhez az emberekhez járt rendszeresen és lelkiismeretesen a doktor, és nem csupán effektíve gyógyított, hanem különböző információkat is közölt velük. Tudnivaló, hogy az információ legalább akkora befolyással bír a megterhelt, gyakran betegségtől, nyavalyáktól sújtott emberi szervezetre, mint a medikament. Természetesen a gyógyszer is sokat tud, inspirálni képes például a megrekedt emésztést, szabályozza a szív pumpálási kedvét, elűzi a káros látomásokat, miközben az információ nemcsak birtokában van mindezen lehetőségeknek, hanem képes meghaladni is őket. Ha Jézus csak gyógyít, például leprát, lázat vagy sorvadást, sokra nem megy a megváltás ígéretével. Hiszen informált is. Egy másik helyről, mindenki tudhatja, melyikről. Wirtz doktor is állhatatosan hozta és vitte a híreket. Az írónőnek például sokszor el kellett mesélnie, hogy Paragi állomásfőnök milyen körülmények között – pontos idő, testtartás, az egyenruha varrása, a hangszóró recsegése, széláram a vörös téglás állomásépület körül, a várakozó utasok száma – vesztette el a bal lábát és a jobb kézfejét. Különben már meg is írta nagyszerű elbeszélésben, több változatban is. Rubovka plébános az iránt érdeklődött, hogy a közfürdőben emelték-e a jegy árát. Paragi állomásfőnök arra volt kíváncsi, nem akar-e elutazni Özvegy Izabella kedvezőbb éghajlatú tájékokra, ő ki tudna járni neki egy első osztályú jegyet legalább Triesztig, de Róma is szóba jöhet. Izabella az iránt érdeklődött, hogy a pék felesége tényleg elszökött-e. Igen, hangzott a megfontolt válasz, de két nap múlva visszajött, pedig esett.

– Mind a három bőrönddel?

– Csak kettővel – bólintott a doktor.

Igen, mindig akadtak újabb és újabb kérdések, és a doktor, aki kicsiny, de súlyos táskájával napról napra vizitált a betegeinél, igyekezett elbeszéléseivel a kedvükre tenni. Néha, ha úgy kívánta a helyzet, igazán nem szívesen, de még füllentett is. Izabellának például egyszer azt mondta, most már csak akkor fog fölfúvódni, ha déligyümölcsöt és spanyol babot fogyaszt. Izabella másnap ecetes uborkától lett rosszul, az orvos nem győzött bocsánatot kérni, az ecetes uborkát elfelejtette említeni. De Izabella kovászos uborkát nyugodtan fogyaszthat.

Még aznap betűről betűre elolvasta Marianna K. novelláját, melyben egy állomásfőnök azért állt a belgrádi gőzmozdony elé, mert az első kupéban meglátta ifjúkori szerelmét.

– Nagyon szép jelenet – mondta könnyekkel a szemében.

– Szerintem is – szólt a lány.

– Az egyik utasnál volt egy kalitka – jegyezte meg a doktor.

– Igen.

– A legutóbbi változatban két kanári volt a kalitkában.

– Igen – mondta Marianna K. – Szegény kis madárkák – tette hozzá, sóhajtott, a szívét masszírozta kis kezével.

– Most viszont egy macska van a rácsok között – a doktor a kéziratra mutatott. Tényleg véres a farka?

– Ön szerint túlzás? – kérdezte az írónő.

– Nem. Dehogy is – jelentette ki a doktor –, egy jó metafora soha nem túloz, legfeljebb az olvasót teszi próbára.

Marianna K. még azt kérdezte, hogy tisztában van-e a doktor úr egy állomásfőnök általános lelkivilágával. Hogy mi van a menetrendek szabályossága és a lélek szabadsága között.

– Mire gondol, Marianna? – kérdezte a doktor.

– Horror – mondta halkan Marianna K., és olyan rosszul lett, hogy újra kellett éleszteni. Sikerült.

A betegek különösen szerettek egymásról kérdezősködni. Hogy van a pék, hogy van a pap, az írónő miféle metaforákkal és szimbólumokkal dolgozik a szívét fárasztva, az özvegy kikelt-e az ágyból, megérkezett-e már Paragi úrnak a Prágából rendelt, műanyag alapú, de bárányhas bőrével bevont, új kézfeje. A doktor közölte az információkat. Néha persze kitalált. Néha eltért a valóságtól, ami azért elég veszélyes, a valóság olyan, hogy utánaered a füllentő embernek, és leleplezi.

A doktor fölírt receptet, adott gyógyszert és elbeszélte a várható időjárást. Kínált beöntést, és elmondta, hogy a szomszédos faluban leégett a templom, de a gyermek Jézus sértetlen maradt, csak az édesanya feje sérült meg. Ez a hír különösen az írónőt izgatta föl. Toroklobot szüntetett meg, és közben beszámolt a közelgő kórista fesztiválról.

Egyszer egy vizitről hazatérve Wirtz doktort sokáig ölelte a szolgálója.

– Felicita – mondta neki.

– Mi nyomja a szívét, doktor úr?

– Néha olyan egyedül érzem magam, mint Jézus Krisztus.

Felicita máris sietett kamillateát főzni, aztán elővette a morfiumos injekciót, és a szivaros asztalkára, a Biblia mellé helyezte.

A betegeket egészen fölvillanyozta, hogy a városi hengermalom tulajdonosának fia, a kis Jakab sportautót vett, azzal száguldozik fel és alá a városban. Hatalmasokat durran a vérpiros autó kipufogója, a gép veszettül csillog a napfényben. Minden szerkezet, a kormány, az ülés bőrhuzata, a visszapillantó tükör és a műszerfal is egyedi benne. A betegek újra és újra elmeséltették, hogyan száguld fel és alá Jakab a sportautójával. Bőrsapka feszül a szép fején, szemüvege is van, illetve lobogó fehér sálat visel a piros járműhöz. Pezsgőt iszik vezetés közben.

A doktort néhány nap múlva elgázolta a sportautó, bár állítólag a sikongató Felicita igyekezett megakadályozni. Doktor Wirtz nem szenvedett, nyomban nyakát törte. A vizsgálat megállapította, hogy Jakab nem felelős. Igenis betartotta a közlekedési szabályokat, mondjuk a malomtulajdonos megpofozta fiát a bíróság előtt. Seggbe rúgta.

A doktor betegei már másnap kikeltek a betegágyból, lábra álltak, a városba indultak, szétszéledtek, andalogtak, levegőztek, kipirultak, egymással találkoztak, beszélgettek, érdeklődtek.

És várták, hogy a piros versenyautó, mely doktor Wirtzet elgázolta, föltűnjön végre.

A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .

Kövess minket Facebookon is!