Vidnyánszky Nagy Ervinnek: Ha valóban mindenek felett én döntöttem volna, biztosan nem zajlott volna le az NKA botrányos pénzosztása
Folytatódik az üzengetés Vidnyánszky Attila és Nagy Ervin között: a Nemzeti Színház igazgatója pénteken egy, az Indexen megjelent hosszú publicisztikában reagált a kultúráért felelős államtitkár egy héttel ezelőtti mondataira, amelyek az Inga kávézóban tartott beszélgetésen hangzottak el.
Vidnyánszky többek között azt sérelmezte, hogy a Pajor Tamás vezette beszélgetésen őt egy elzárkózó karakterként mutatták be, szemben a párbeszédre nyitott Nagy Ervinnel. Szerinte ez éppen fordítva van, mivel Nagy Ervin már nyolc hónapja nem mer kiállni vele nyilvános vitára, és „ezúttal is komfortzónán belül maradt: egy belterjes beszélgetés keretében fejtette ki, mennyire párbeszédkész.”
Ez a bizonyos vita visszatérő téma volt a két fél között az elmúlt időszakban. Nagy Ervin januárban azt mondta, hogy csak akkor hajlandó leülni vitázni a Nemzeti Színház igazgatójával, ha Orbán Viktor is kiáll vitázni Magyar Péterrel. Vidnyánszky erre akkor egy nyílt levélben reagált és „teljesíthetetlen kifogásnak” nevezte mindezt.
„Az alábbiakban szeretnék kiállni a kizárólagosságnak ellentmondó, a másképp gondolkodás jogát meghagyó kultúrpolitika mellett: mindazon eredmények mellett, ami miatt ismét gyurcsányi tempóval próbálnak száműzni. […] Ha kizárjuk a velünk egyet nem értőket, és egyneműsítjük a kultúrát, azzal nézetem szerint és a személyemtől függetlenül komoly értéket számolunk fel” – írja a mostani véleménycikkében Vidnyánszky.
Ezután hosszan sorolja a Nemzeti Színház elmúlt években elért eredményeit és az általa létrehozott új programokat, amelyeket szerinte félő, hogy az ő személye miatt megszüntet az új kormány. „Nem a személyem a fontos, de bájos a velem szembeni elfogódottság. Amikor Nagy Ervin a narratívépítés részeként teljhatalmúnak nevez, könnyedén cáfolom két utóbbi példával: ha valóban mindenek felett én döntöttem volna, az Erkel Színházból nem vált volna musicalszínház, vagy biztosan nem zajlott volna le az NKA-ban az utóbbi időszak botrányos pénzosztása”, írja. Vidnyánszky egyébként az NKA-botrány kirobbanása után, május elején lemondott az NKA bizottsági tagságáról. Ez a bizottság az NKA vezető testülete, amely jóváhagyja a szakmai kollégiumok éves munkaterveit és beszámolóit.
Vidnyánszky reagált arra is, hogy Nagy Ervin szerint ő egy „királydráma antihőse”, aki bezárkózva ül az irodájában, és duzzog.
„A királyt – bár én sosem éreztem magam annak – száműzni lehet, bár – ironikus módon – Shakespeare száműzött királyai rendre visszatérnek a dráma végén.”
Vidnyánszky védelmébe vette az SZFE 2020-as modellváltását is: szerinte az egyetem korábban zárt rendszerként működött, míg az új struktúra nyitottabbá és nemzetközibbé vált. Szerinte az egyetem józan többsége dolgozni akar, a tiltakozó hallgatókat pedig politikai célokból eszközként használják és hergelik. Azt is írta, fel kell tárni az abúzusokat és visszaéléseket, amelyekről korábban Gregor Bernadett, Vecsei H. Miklós vagy éppen Molnár Áron számolt be. „Ha ez nem történik meg, és az új kezdet kimerül a politikai tisztogatásban ahelyett, hogy ezekre a kérdésekre adna választ, semmi lényeges nem történt.”
Szerinte a személyeskedésnél és a narratívaképzésnél méltóbb egy kulturális döntéshozóhoz, ha a magyar népet szolgálja. Azt is írta, a kampánynak és a múlt heti, ingás „felszínes beszélgetésnek a hangneme és színvonala alkalmatlan arra, hogy a magyar kultúráról és azon belül a színház ügyéről érdemi vita folyhasson. A döntés joga a kulturális kormányzaté. Őszintén remélem, hogy a kampányidőszakot magunk mögött hagyva minden szereplő átérzi ennek a felelősségét. Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen sem szeretnék az útjába állni. De a színház ügye, a magyar kultúra szolgálata túlmutat a személyeinken. Ebben a szellemben várom a kilátásba helyezett egyeztetést, a meghirdetett új kezdetet.”
