Növénymakró? Horgászszék? Talpas pohár? Nem kötelező, de jól jöhet
Újra itt a Karakter heti programajánlója. A gyerekek még éppen iskolában, viszont már későn sötétedik, és mindezek semmilyen kapcsolatot nem mutatnak a kultúra fogyasztásával. Választani pedig épp olyan nehéz, mint pár frappáns bevezető sort írni heti programajánló elé. Ez most nekem nem sikerült, úgyhogy nézzük is inkább a szortimentet!
Könyvtorony építése, amit őszig kell megmászni
Nem kezdhetem mással, mint a 97. Ünnepi Könyvhéttel, ami június 11–14. között várja a betűk szerelmeseit nemcsak a budapesti Vörösmarty téren, hanem az ország számos nagyvárosában is. Budapesten a legnagyobb durranás David Szalay és Booker-díjat elnyert regényének frissen megjelenő magyar fordítása, a Test lesz. Az író nyitja meg a könyvhetet, majd pénteken egy pódiumbeszélgetésen is részt vesz, de nem tudja elhomályosítani Hanula Zsolt szintén aznapi felbukkanását a Telex standján. Nemcsak ő dedikál a könyvhéten, hanem Ács Bori, Fábián Tamás, Dezső András és én is. Ajánlom magunkat, találkozzunk személyesen is!
Mielőtt rutinból az IKEA-ba mennél
Talán kevesen tudják, de a Hagyományok Házának földszintjén a hagyományos magyar tárgykultúra működő műhelyei vannak, ahol rendszeresen tartanak tanfolyamokat is. A június 11-én 17 órakor nyíló kiállítás az itt készült munkákat mutatja be, nem titkoltan azzal a céllal, hogy egyre többen csatlakozzanak a közösséghez, hozzájárulva tárgyi kultúránk továbbéléséhez. A kiállítás címe: Játéktól a mesterségig. A 2024 és 2026 közötti időszakban végzett nemezkészítő, kosárfonó, takács és szőnyegszövő hallgatók vizsgamunkáit mutatja be. Gyönyörű tárgyak, tele lélekkel.
Belvárosi menedék legendás eozingolyókkal
Az évnek ebben a hidegfrontos szakaszában tökéletes program a Zeneakadémia épületének bejárása, avatott vezetőkkel. Ha kint épp kánikula tombol, locsolják a villamossíneket, feszegetik az ételfutárra olvadt cordurából varrt dobozt, akkor igazán kellemes a szecessziós épület hűvösében sétálni. Ha pedig csattog a zápor, és visító turisták kalimpálnak az átfordult ernyőikkel, akkor is jó választás a zene Liszt Ferenc téri temploma. 14-én magyar és angol nyelvű vezetés is lesz, kiskoncerttel. Ha még nem voltak, próbálják ki. Rendszeres esemény, ha most nem érnek rá, eltehetik későbbre is.
Feszes riffek és harmóniák a balkonon
A Covid generációs élmény, megpróbáltatásai mellett egyik ikonikus mozzanata volt, amikor a bergamóiak és később mások is elkezdtek az erkélyeiken egymásnak énekelni, zenélni. Ez jutott eszembe, mikor a szembejött az UGYE kezdeményezése, az Újlipótvárosi Erkélykoncertek. Az esemény időpontja június 13., a városrész egy bejárható méretű részén. Ha nem sétálnánk, lesz olyan erkély, ahol több produkció is hallható/látható lesz, tehát horgászszékes kitelepülőknek is terem babér. Csellóduó, trombitanégyes és számos gitáros produkció is szerepel a programban, tényleg mindenféle muzsika, böngésszenek kedvükre, garantált az egyedi élmény.
Fű, fa, virág, lepkék. Futás!!!
Mozogjunk el a fővárosból az osztrák–magyar–szlovák határhoz. Ha vágyunk a természetbe, de nem vagyunk hardcore kéktúrás, vízlepergető, de szellőző szintetikusba csavart mokányok, akkor válasszuk Marschfeldet. Savoyai Jenő herceg vásárolta a Morva folyó partján ezt az árterületet, elsősorban rekreációs vadászat céljának megfontolásából kifolyólag, aztán ahogy lenni szokott, kicsit túlnőtt a projekt. Létrejött Európa egyik legjelentősebb barokk kertje, ami hét terasszal, hét szökőkúttal, tizenhat hektár területen terpeszkedik. Az ösvények hossza 5 kilométer, ami – nem fogják elhinni – pont tízezer lépés. Szelfi- és növénymakró-aranybánya! Nincs az az Insta-fiók, amit ne lehetne az itt készült képekkel feldobni. Június 12-én este ráadásul futóversenyeket is szerveznek a legkisebbeknek és a felnőtteknek is, változatos távokon. A kastélyegyüttes és a kert számos tematikus programot is kínál, nagyon tartalmas napot, napokat tölthetünk el itt. Most komolyan, mikor jártak legutóbb „meleg narancsházban”? Na ugye.
Hosszúlépés macskakövön
Bár éppen kívül esik a csütörtöktől csütörtökig húzódó naptársávomon, miskolciként muszáj a figyelmükbe ajánlanom a Miskolci Fröccsfesztivált. Talán néhányuknak eszébe jut a szeptemberi Cinefest, lehet, hogy voltak is az eseményen már. Nos, ha a Művészetek Háza (egykori Béke mozi) előtti terecskéről felnéznek az Avas dombjára, akkor nem látszik az a körülbelül 800 pince, amit a középkor óta vájtak puha kőzetébe. A második világháborúig pezsgő társasági élet volt itt. A bulik méretét jelzi, hogy a szolgálatot teljesítő cigányzenészek dinasztiái külön városrészt laktak be, a Kis- és Nagy-Gordont. Egy szó, mint száz, az Avas-hegy, ahogy mi hívjuk, lassan felébred Csipkerózsika-álmából olyan kezdeményezéseknek hála, mint az idén húszéves Fröccsfesztivál. Ragadjanak poharat, sétáljanak borháztól borházig, egyenek-igyanak és hallgassanak zenét, irodalmat.
