Gyertek, gyerekek, a mai mese a diktátorokról szól!
Bonyolult, elvont és fontos kérdésekről már zsenge gyerekkorban érdemes beszélgetni. Ilyen a testiség, a klímaválság vagy a társadalmi kérdések; és ha ezek valamelyikét sikerül szórakoztató módon a gyerekek elé tárni, nyert ügyünk van. Az, hogy a demokráciáról érdemes gyerekekkel beszélgetni, nem kérdés; de vajon lehet beszélni a diktátorokról? Két gazdagon illusztrált könyv tanulsága szerint igen.
„Gyertek, gyerekek, ma lefekvés előtt olvasunk egy vicces könyvet a diktatúráról!” – szóltam egyik este a gyerekeimnek. És így is történt. Miután beszereztem az Equipo Plantel spanyol alkotói kollektíva két ismeretterjesztő könyvét – az egyik a Milyen a demokrácia, a másik a Milyen a diktatúra –, előbb egyedül olvastam el, és arra jutottam, hogy képileg és szövegileg is annyival érdekesebb a diktátorokról szóló kötet, hogy érdemes inkább azzal kezdeni, hogy aztán az elméleti infókban gazdagabb demokráciás könyvnek csak be kelljen sétálnia a nyitott kapun.
A két kötet 1977-ben jelent meg, röviddel Franco tábornok halála után, a demokratikus átmenet idején, és ahogy a szerkesztők a 2010-es évek közepén keserédesen megjegyezték, mit sem veszítettek aktualitásukból.
A diktátoros – amikor az óriásplakáton végre az áll: szabadság
A sztori ugyanarra a hájfejű, főleg érdemrendekkel díszített egyenruhában pózoló fiktív diktátorra épül, aki a vékony könyvecskén végigvonul.
Igazi utálnivaló főgonosz, aki csak a fekete négyzetet tartja elfogadhatónak, országában minden más szín és forma be van tiltva.
Szeret parancsolni és diktálni; felavatni monumentális dolgokat; rossz szemmel nézi azokat, akik másképp gondolkodnak; hagyja a gazdagoknak, hogy még gazdagabbak legyenek, „közben az emberek bosszúsak, rémültek, elszegényednek és kizsákmányolják őket…” – áll a könyvben.
2026-os magyar szemmel nézve a könyv egyes vizuális vagy szövegi részletei hátborzongatóan ismerősek, például: „Ahogy a diktatúra véget ér, eljön a …” és egy óriásplakáton, amit két gyerek néz az utcán, ez áll nagy betűkkel: SZABADSÁG.
A belső borító mestermű: a 20. század 24 legismertebb diktátorának mogorva, ellenszenves, de cseppet sem félelmetes arcképe díszíti, immár a valóságot helyezve finoman – a gyerekek számára befogadható módon – a fikció mellé. Igen, ott van Hitler és Sztálin is. Nehéz, de hálás feladat lehetett megrajzolni őket, és volt értelme: az egyik tesztgyerekem elmélyülten tanulmányozta a történelem szégyeneit Mussolinitől Szaddám Huszeinig; így jó pár kérdést át tudtunk beszélni, és akadt pár asszociációjuk is; például, hogy miért jó, hogy lassan eltűnnek a fenyegető óriásplakátok az utcákról, és miért szidtak le pár hónappal korábban egyikük iskolájában egy negyedikest, aki horogkeresztet rajzolt.
A diktátoros könyv kifejezetten tetszett a tesztgyerekeknek, és ebben biztosan szerepet játszottak Mikel Casal baszk karikaturista és illusztrátor parádés, mid century stílusú rajzai is.
A demokráciás – egy játszótér, ahol mindenki mindennel játszhat
„A demokrácia olyan, mint egy játszótér, ahol mindenki játszhat mindennel” – ez természetesen már a Milyen a demokrácia című ikerkönyvben olvasható, ami már csak a témája miatt is szárazabb valamivel, mint az előző. Ráadásul itt egy kollázstechnikában erős grafikussal dolgoztak: az illusztrációt a gyakran képi metaforákkal és utalásokkal dolgozó Martina Piña jegyzi. Vizuálisan kicsit elvontabb és kevésbé izgalmas vagy vicces, mint diktátoros párja, és abban is más, hogy ez a könyv inkább fogalmakat tisztáz, és nem egy történetszálat bont ki.
A demokráciakönyv legfőbb érdeme, hogy gyerekek számára is teljesen érthetően magyarázza el, hogyan működik egy demokratikus ország és annak – szabad – választási rendszere. Az egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy a demokráciában az emberek közösen döntenek arról, hogyan szeretnének élni. A könyv arra is kitér, hogy
a választások után „kiderül, becsületes-e a kormány; igazi demokraták-e, akik annak vallják magukat, vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének”. Egy újabb elem, amivel tud azonosulni a 2026-os magyar (fel)olvasó.
A tisztánlátás végett
Mindent összevetve úgy tűnik, érdekesebb gyerekkönyvet lehet készíteni egy elnyomó rendszerről, mint a demokráciáról. A demokráciás könyv ugyanakkor pont annyira fontos, mint a másik, főleg, ha a jövőben kiművelt emberfőket akarunk látni.
Magamban ujjongtam, amikor olvastam és felolvastam ezeket a könyveket, fontos témákat és fogalmakat mutatnak be bátran és gyerekbarát módon. Emellett valóban érthetően beszélnek bonyolult fogalmakról és egy fikarcnyi rossz érzése sincs az embernek, hogy a diktátoros könyvvel vajon nyomasztja-e a gyerekeit. Egész biztosan ráfér az efféle tisztánlátás most a közélettől túladagolt (nem vagyok szakember, így a traumatizált szót csak zárójelben írom le) gyerekekre.
A könyvek végén egy-egy miniteszt található az adott témáról, az utolsó kérdés mindkettőben a legjobb:
- Szerinted működhet jól egy demokratikus ország? Írd le a véleményed!
- Szerinted egy diktatúrában élhetnek boldogan az emberek? Írd le a véleményed!
Kiknek? Mondjuk, úgy 9+
Milyen a demokrácia
Fordította: F. Joannovics Mária
Scolar, 2024, 4995 Ft
Milyen a diktatúra
Fordította: F. Joannovics Mária
Scolar, 2024, 4995 Ft
