A NER-nek vége, a kritikus színháznak nem – mi történik a rendszerváltás után a színpadon?

„Ha egy színház nem kormánykritikus vagy ellenzéki, akkor kurva unalmas” – jelentette ki méltán elhíresült beszédében Pintér Béla 2019 decemberében az Örkény Színház előtt „a szabad színházért és a kultúra függetlenségéért” tartott tüntetésen. Az elmúlt tizenhat évben a színházi alkotók nem csak a környezetükben, de a saját bőrükön is érezhették a NER hatásait, a Fidesz-kormány kultúrharcának végletességét, a társadalomra gyakorolt, nehezen visszafordítható hatásait. Nem véletlen, hogy a tizenhat év alatt a magyar színpadokat sem kerülték az aktuálpolitikai, közéleti témák, akár az előadások kimondott tárgyaként, akár elrejtve, áthallásokban, elejtett kiszólásokban. Ez nem is baj, sőt! Hiszen a színház feladata a megfigyelés, a tükörtartás, a reagálás a társadalmi és közéleti folyamatokra – akár nyíltan, akár burkoltan, akár olyan egyetemes, emberi történetek elmesélével, amelyek tanulsággal szolgálhatnak a kortárs közönség számára is. A színház tényleg unalmas, ha nem kritikus.

De mi van akkor, amikor megszűnik az, amit kritizált?

Mi történik akkor, amikor egy leválthatlannak tűnő, generációk életét meghatározó rendszer egyik pillanatról a másikra összeomlik? Mi történik azokkal az előadásokkal, amelyek hirtelen aktualitásukat vesztik? Egyáltalán, létezik olyan, hogy egy színházi előadás tényleg elveszti az értelmét? Erre voltunk kíváncsiak, ezért körkérdést küldtünk pár budapesti kőszínháznak és független társulatnak, hogy megtudjuk, ki hogyan viszonyul a közéleti témájú előadásaihoz az országgyűlési választás után.

Az ötletet maga Pintér Béla adta, aki az elmúlt másfél évtized egyik leghangosabb kritikusaként sorozatban állította színre az aktualitásokra rekordgyorsasággal reagáló darabjait. A drámaíró-rendező a választás után a Válasz Online-nak nyilatkozott először arról, hogy itt-ott változtatnia kell az előadásain a NER bukása után. Megkérdeztük a Pintér Béla és Társulatát, pontosan milyen változásokra számíthatnak a nézőik, azt válaszolták, valóban van néhány olyan előadásuk – elsősorban az elmúlt hat év bemutatói –, amelyek a korábbi munkáikhoz képest közvetlenebbül reagálnak arra a politikai és társadalmi közegre, amelyben születtek.

„Ezeknél az előadásoknál jellemzően csak annyit változtatunk, hogy színházi eszközökkel kissé eltávolítjuk őket a jelentől: mintha visszaröpítenénk a nézőket néhány évvel korábbra”. A társulat legutóbbi bemutatója, a Kabuki (kritikánk itt) optimistább finálét kapott. Ezt már a választás estéjén is így játszották, Pintér Béla szerint azért, mert azt gondolta, „ha megint nyer a Fidesz, legalább egyszer eljátszottuk optimistán”. Azóta is így játsszák. „A Vérvörös Törtfehér Méregzöld című előadásunkat terveink szerint a következő évad elején levesszük a repertoárról. Az előadás egy disztópia, amely abban a különösen borúlátó időszakban született, amikor egyszerre fenyegetett minket egy világjárvány és az eloroszosodás veszélye.

Bízunk benne, hogy mindkettő végleg a múlt része marad, és hogy az előadás soha többé nem válik aktuálissá” – válaszolta kérdésünkre a társulat.

Az Örkény Színház május 13-án jelentette be, hogy az évad végén búcsúznak a októberben bemutatott Az orosz barát című előadásuktól (kritikánk itt). A döntést a színház a Facebook-oldalán azzal indokolta, az előadást „ambiciózus kísérletnek szántuk hazánk kétezres évekbeli történetének feldolgozására. Különösen kíváncsiak voltunk arra, hogy miként nyúlnak ehhez a témához a Z-generációs alkotók, akik ebben az időszakban nőttek fel, s így jelenkori szorongásaik és útkereséseik meghatározzák közös jövőnket. A napjainkban kibontakozó rendszerváltás fényében a metaforikus címszereplő utáni, 2025-ig megírt nyomozást részben lezártnak tekintjük – ezért az előadást az évad végén elbúcsúztatjuk”. Az utolsó előadást május 22-én láthatja a közönség.

Május közepén a Radnóti Színház is elbúcsúztatta az Istentelen ifjúság című előadását. Bár a színház a Telexnek azt írta, „az elbúcsúzás a darabtól egészen más indíttatású”, beleillik a sorba azzal, hogy ebben az előadásban is voltak politikai/közéleti utalások, például a könyvfóliázásra. Az Istentelen ifjúság köré épült Az utolsó osztálykirándulás elnevezésű kampány is, amelyet a színház a 2024-es tanártüntetésekre reagálva hívott életre. A kirúgott vagy felmondott tanároknak szervezett zártkörű előadás végén a színpadon a saját diákjaik énekeltek.

A független társulatok befogadóhelyeként működő Jurányi Ház és MU Színház megkeresésünkre azt írta, nincs náluk olyan előadás, amin változtatnak az alkotók. A MU hozzátette, olyanról sincs tudomásuk, amit „relevancia vesztés miatt nem akarnának továbbjátszani vagy bemutatni” náluk.

Székely Kriszta, a Katona József Színház igazgatója a Telex kérdésére azt írta, a színház előadásai

„érzékenyen reagálnak a társadalmi és közéleti folyamatokra, ugyanakkor egészében soha nem egy-egy konkrét aktuálpolitikai helyzetre épülnek”.

„A választási eredményektől függetlenül azok a társadalmi, közéleti és emberi kérdések, amelyek az elmúlt években foglalkoztatták az alkotókat és a nézőket, ha ugyan más fénytörésben, de továbbra is velünk maradnak, így ezek az előadások nem veszítik el relevanciájukat egyik napról a másikra. Azt, hogy az elmúlt politikai rendszer okozta társadalmi hatások művészeti lenyomata egy-egy előadásunkban felvillan, egyáltalán nem tartom problémának. Sőt fontosnak gondolom, hogy művészi értelemben láttassuk azt, ami a magyar társadalomban történt, történik és történni fog” – írta.

Ezért nem látnak indokoltnak olyan tartalmi vagy műsorrendi módosítást, amely az elmúlt hetek közéleti, aktuálpolitikai eseményeihez kapcsolódna, az idei évad végén lekerülő előadásokról szóló döntések pedig jóval a választások előtt születtek. „A Katona továbbra is marad, ami mindig is volt: független emberi és demokratikus értékek mentén gondolkodó, megfigyelő és kritikus alkotóközösség”.

Hasonlóról számolt be a Budaörsi Latinovits Színház is. Mint írták,

a színház „művészeti törekvéseit a közös emlékezet és az emberi létezés örökérvényű kérdései határozzák meg”.

„Előadásaink többsége nem napi aktuálpolitikai szinten, hanem egyetemesebb társadalmi kontextusban fogalmaz meg kérdéseket, így a legutóbbi választások nem adnak okot repertoárunk módosítására vagy egyes előadások idő előtti levételére”.

Szerepel azonban a színház repertoárjában a műfajából adódóan rugalmasabb, folyamatosan változó produkció is. Ilyen például a Kovalik Balázs által rendezett A répakirály (kritikánk itt), „amelynek műfajából adódóan reagálnia kell a mindennapok eseményeire”. Ez az előadás a bemutató óta „organikusan, a színészek folyamatos reflexiói által alakul és frissül a mindennapok történéseivel együtt, így drasztikus beavatkozásra a választások után sincs szükség” – írta a színház.

Kovalik Balázs rendező az előadással kapcsolatban a Telexnek azt írta:

„Az olyan típusú operettek, amelyek a napi aktuálkabaré műfajában gyökereznek, folyamatosan kell hogy reagáljanak a mindennapok eseményeire. Minél konkrétabb társadalmi, történelmi helyzetre reagálnak, annál inkább megvan az esélye, hogy hamar lekerülnek az étlapról. Nem véletlen, hogy Offenbach mintegy 25 éves munkássága alatt több mint 100 darabot írt és állított színpadra. A répakirály egy általánosabb szatíra, és ugyan nagyon belecsapott a jelenlegi magyar belpolitikai és közéleti lecsóba, mint tanmese azonban nagyobb szélességi körön is működőképes. Már a bemutató előtt kértem a színészeket, hogy figyeljék a darabban felhalmozott viccek életképességét, idővel hagyják el, ami elavul és tegyenek bele szabadon reflexiókat a napi témákat alapul véve. Ennek értelmében az előadás folyamatosan változott eddig is. Drasztikusan egyelőre nem kell megváltoztatni benne semmit, vagy jelenetet kiiktatni, csak érzékenyen figyelni és naprakészre csiszolni, hiszen egy kabarénak ez az alapfeltétele.

Amikor már nem nevet a közönség azon, hogy »szövegel a Lázár, bereped a sín« akkor majd át kell írni, mondjuk »szövegel a Dávid«-ra, és ELVIRA helyett jön esetleg GORDON, ALEX, MUTU vagy ZOLTÁN.

És amikor már semmi baj nem lesz a vasútközlekedéssel és nem lehet rajta mit cikizni, akkor még mindig áttérhetünk a hajózásra, vagy az elektromos rollerekre”.