Transzparens, kiszámítható támogatási rendszert, a kata és a tao újragondolt visszavezetését kérik a függetlenek
„Tervezhetetlen és kiszámíthatatlan” – így jellemzi a közeget, amelyben a független előadó-művészek az elmúlt másfél évtizedben működtek a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) kulturális javaslatcsomagja, a Dologidő. A dokumentumban részletesen kidolgozott terv szerepel többek között a tao és a kata visszavezetésére, a pályázati rendszer megreformálására, a kulturális vidékfejlesztési stratégia átalakítására.
A kormányváltás óta intenzív munka zajlik a szakmai szervezetekben is, amelyek igyekeznek gyökeresen új alapokra helyezni a kulturális élet működését. A Magyar Színházi Társaság (MSZT) szintén átfogó szakmai javaslatcsomagon dolgozik, a FESZ május elején egy olyat tett le az asztalra, amely kifejezetten a független előadóművészek működési kereteire fókuszál, és amely több mint egy éven át, mintegy 600 szakmabeli bevonásával készült.
„Az elmúlt másfél évtized döntései összességében jelentősen meggyengítették a független szféra intézményi stabilitását és megújulási képességét. A finanszírozási problémák különösen érzékenyen érintik a kortárs tánc területét, ahol a befogadóhelyek és bemutatkozási lehetőségek száma eleve korlátozott. Mindezek indokolttá teszik a finanszírozási rendszer átfogó újragondolását, amelynek alapelvei a szakmai autonómia, az átláthatóság, a kiszámíthatóság és a minőségalapú döntéshozatal kell hogy legyenek” – olvasható a dokumentumban.
A FESZ becslése szerint a Dologidőben felvázolt független előadó-művészeti program forrásigénye a költségvetés mindenkori kulturális kiadásain belül a színházi tevékenység 4,95 százalékának felelne meg, ami éves szinten mintegy 4,35 milliárd forint kiadást jelentene.
A javaslatban szerepelnek a teljes előadó-művészeti területet érintő intézkedések is, ilyen a kedvezményes, 5 százalékos ÁFA bevezetése a színházjegyekre. A Dologidő ezt azzal indokolja, az elmúlt évekre jellemző kiszámíthatatlan finanszírozási környezet miatt a társulatok elsősorban a jegybevételből tudták csak biztosítani a megélhetésüket, ezért árat kellett emelniük, emiatt, ahogy arról korábban a Telexen is írtunk, a színházbajárás ma már sokak számára luxus. Visszavezetnék a kulturális területen a speciális, nyugdíjbiztosítással kombinált katát is, amely 2022-es megszüntetéséig a szabadúszó művészek gyakori adózási formája volt. Joggal remélhetik a függetlenek, hogy ez meg is fog történni, Kármán András pénzügyminiszter a bizottsági meghallgatásán ugyanis már bejelentette, hogy visszavezetik a kisadózó vállalkozások tételes adóját, vagyis a katát. A G7 ebben a cikkben foglalta össze, hogy ez pontosan mit jelentene.
Szintén viszavezetnék, szigorú jogszabályi keretek között, a tao-támogatások rendszerét is. A tao 2019-es kivezetése nagy érvágás volt a függetlenek számára, annak ellenére is, hogy azt senki nem vitatta, a korábban bevezetett tao-rendszer kiskapui rengeteg visszaélésre adtak lehetőséget. A tao pótlására bevezetett támogatási rendszerben azonban az elmúlt években szinte teljesen a perifériára szorultak a valós munkát végző előadó-művészeti szervezetek, miközben maga a támogatási keret is folyamatosan csökkent. 2025-ben például a FESZ-be tartozó szervezetek 91 benyújtott pályázata közül mindössze 7-nek ítéltek meg valamilyen összeget, összesen 10,5 millió forint értékben. A független társulatok ellehetetlenítéséről ebben a cikkben írtunk részletesen.
A Dologidő a korábbi tao helyett egy olyan normatív normatív támogatási modell kialakítását javasolja, amely nem társulathoz, hanem játszóhelyhez kötődik. Ez a függetlenek szerint csökkentené a túltermelési kényszert, miközben ösztönözné a befogadóhelyeket is, hogy sokszínű programkínálatot alakítsanak ki.
A 2019-ben elfogadott új kultúrtörvényben az addig is létező állami finanszírozású színházak mellett a Karácsony Gergely főpolgármesterrel kötött megállapodás értelmében létrejöttek az önkormányzati forrásból működő színházak is – ilyenből Budapesten öt van. Emellett létrejött egy közös fenntartású modell is, ez érvényes a harminc vidéki színházra is, amelyek fő finanszírozója az állam, de emellett az egyes önkormányzatok is biztosítanak hozzájuk forrásokat. A függetlenek szerint ennek a koncepciónak az újragondolása is szükséges, hogy az önkormányzatok kötelező és önként vállalt feladataira megfelelő keret álljon rendelkezésre. A decentralizált, erős helyi partnerségre éülő intézményi hálózat kiépítése csak akkor lehet eredményes, ha az önkormányzatok aktív kulturális szereplőként jelennek meg, „valós forrásokhoz és döntési jogkörökhöz jutnak” – írják.
Emellett szükségesnek tartják:
- a pályázati rendszer és a forráselosztás gyakorlatának újragondolását,
- a kuratóriumok kinevezésének és működésének felülvizsgálatát,
- a kulturális támogatások teljes körű, naprakész adatbázisának létrehozása,
- a hatósági nyilvántartásba vétel revíziója, szakmai monitoringjának erősítését,
- a regisztrációs adatbázisban, a kulturális statisztikában és az előadó-művészeti szervezetek minősítésében alkalmazott kategóriák egységesítését,
- az előadó-művészeti törvény módosítását,
- az NKA törvény módosítását,
- a kulturális vidékfejlesztési stratégia kidolgozását (regionális központok kialakítását),
- valamint a kulturális exportstratégia kidolgozását.
A FESZ a projektalapú finanszírozás helyett egy olyan lépcsőzetes támogatási struktúra kialakítását javasolja, amely az alkotói pálya különböző szakaszaihoz (pályakezdő alkotók, középgenerációs társulatok, stabil működésű szervezetek) igazodik. A modell alapszintjét az alkotói és a produkciós támogatás jelentené, továbbá különböző kritériumok alapján egy, két illetve négyéves működési támogatásra is pályázhatnának a független előadó-művészeti szervezetek.
Szélesítenék a kurátorok körét (például kritikusok, esztéták, szociológusok, gazdasági szakemberek kinevezésével), a megbízatásukat egy hónapról két évre emelnék (havi díjazással), és legalább egy évvel a döntési időszak előtt kineveznék őket, hogy nyomon tudják követni a területet. A kurátorok névsorát a pályázati kiírásokban nyilvánosságra hoznák. Szükségesnek látják egy egységes, nyilvánosan hozzáférhető, naprakész adatbázis létrehozását is a kulturális támogatásokról. Ezek a változások a függetlenek szerint „egy szakmailag megalapozottabb, kiszámíthatóbb és bizalmon alapuló támogatási környezet kialakítását szolgálják, amelyben a döntéshozatal nem csupán adminisztratív folyamatként, hanem szakmai értékelési mechanizmusként működik”.
A FESZ vitaanyaga kiemeli a vidéki kulturális élet megerősítésének fontosságát is, hogy egy olyan önfenntartó, innovatív vidéki kulturális környezet épülhessen ki, amely a kulturális alapú közösségfejlesztés meghatározó tényezőjévé válhat.
A teljes koncepció itt olvasható el.
A 2025 tavaszán indult, Dologidő néven zajló beszélgetéssorozat keretében összesen nyolc nyílt szakmai fórum valósult meg, alkalmanként 40–70 fő részvételével. A rendezvények anyagai – hangfelvételek és e-mailes összefoglalók formájában – alkalmanként több mint 600 főhöz jutottak el. A Dologidő kidolgozásának folyamatát Szabó György, a Trafó alapítója és Imely Zoltán kulturális menedzser vezette, a végleges verzión tizenkét fős munkacsoport dolgozott, többek között Hód Adrienn és Szabó Réka koreográfusok, színházi alkotók, a szcénát menedzselő és szervező munkatársak (a FESZ képviseletében Kopeczny Kata és Nagy Zoltán, továbbá Rozgonyi- Kulcsár Viktória, Mayer Dániel, Talló Gergely), valamint a fiatalabb generációkhoz tartozó színházcsinálók, mint Kelemen Kristóf, Szabó-Székely Ármin és Valcz Péter.
Az elkészült javaslatcsomag neve Dologidő 1.0 – a készítők szándéka szerint a szakmai és döntéshozói egyeztetések alapjául szolgáló munkaanyagként kell tekinteni rá.
