Mundruczó Kornél: Bonyolult a viszonyom a hazámmal

Hétfőn mutatták be Mundruczó Kornél (Fehér isten, Jupiter holdja) legújabb filmjét, az At The Sea-t az idei berlini filmfesztivál versenyprogramjában. A film reggeli sajtóvetítése és esti premierje között a rendező, az író Wéber Kata és a film két producere, Petrányi Viktória és Alekszandr Rodnyanszkij tartott sajtótájékoztatót.

Mundruczó és Wéber előző filmje, az Evolúció a 2021-es cannes-i filmfesztivál versenyében szerepelt, az eggyel korábbi Pieces Of A Woman 2020 szeptemberében, a velencei filmfesztiválon debütált. Rodnyanszkij többek között az orosz Andrej Zvjagincev filmjein is dolgozott, de mivel nem rejtette véka alá a véleményét a putyini rezsimről és az Ukrajna elleni háborúról, távollétében nyolc és fél év börtönre ítélték Oroszországban.

Az At The Sea-ben (magyar címe egyelőre nincsen, ahogy magyarországi bemutatója sincs) Amy Adams alakítja a főszereplőt, Laurát, aki a sztori elején egy autóbaleset és egy többhetes elvonulás után elhagyja a rehabilitációs központot, és visszatér a családjához. A nő világhírű táncos és koreográfus, aki egy híres édesapa (Frenák Pál) árnyékában nőtt fel, de a jelene sem teljesen sima: nyomasztja őt a festő férje (Murray Bartlett), a gyerekek (Chloe East), a szomszédok (Jenny Slate és Rainn Wilson), a sajtósa (Dan Levy) és úgy általában minden a tengerparti házukban és környékén, ahol sokat kell még küzdenie, hogy megtalálja a nyugalmát.

A film szereplői közül senki sem volt ott a hétfői sajtótájékoztatón, de Adams Mundruczón keresztül üzent az újságíróknak. A felolvasott üzenetben a színésznő elmondta, hogy köszöni a fesztiválnak, amiért ezt a filmet befogadták, és örökké hálás lesz annak a családnak, amit a stábbal és a többi színésszel alkottak, hogy bemutassák, hogyan segít a brutális őszinteség továbblépni az intimitás, az örökség és a felelősségvállalás kereszteződéséből. Amy Adamsről a rendező azt mondta, hogy hihetetlen, nagyon nyers alakítást nyújtott, és már akkor tetszett neki a forgatókönyv, amikor először olvasta.

Mundruczó elmondta, hogy számára ebben a történetben az életközépi válság volt érdekes, és az, ahogy a főszereplő ebből megpróbál fejlődni. Szerinte arról kevés film készül, amikor az ember elhagyja a régi énjét, de még nem találta meg az újat. Ráadásul az egészet a „mennyei” Cape Codban forgatták, az különösen érdekelte, hogy az idilli környezetben ez a történet hogyan működik. Szerinte a film kifejezetten nem sztoriközpontú, nincsenek benne fordulatok, egy új befogadói szemszögre van szükség a nézőtől, hogy menni tudjon vele. Ő úgy látja, hogy a film olyan, mint egy pillangó megszületése, lassú folyamat egy átalakulásról.

Wéber eredetileg színészként kezdett el Mundruczóval dolgozni, de íróként, kreatív és magánéleti partnerként is élvezi a közös élményt, egyelőre még nem unták meg egymást. A forgatókönyvhöz több olyan emberrel is beszélt, aki megjárt rehabilitációs intézeteket, és arra volt kíváncsi, hogy mik voltak az okok, ami miatt oda kerültek.

A rendező szerint a film szinte a „halál utáni életről” szól. Amy Adams karakterének nincsen gyerekkora, az anyját nem látjuk, a gyerekkori flashbackjeiben mindig az erős művész apjához való viszonya határozza meg. Ez az a pont, ahol le kell írni, hogy a visszaemlékezésekben a gyerek Laurát Mundruczóék lánya, Eliz alakítja. Mundruczó elmondta, hogy fontos allegória számára a „szeretethez való hazatalálás”, mert a viszonya a saját hazájával is bonyolult – pár éve már Berlinben élnek. Petrányi Viktória executive producer elmondta, hogy több mint 25 éve ismeri az alkotókat, és miután úgy határoztak, hogy külföldre költöznek, ő úgy döntött, hogy segíteni fogja őket az átmenetben.

Petrányinak az kifejezetten tetszett a forgatókönyvben, hogy arról a pillanatról szól, „amikor már nem fuldoklunk, hanem levegőt veszünk”. Ő szereti ezt a pillanatot átélni, és reméli, hogy nemsokára Magyarországon is át fogja.

Mundruczó elmondta, hogy azért készít amerikai filmeket, mert Magyarországon nem tud. Elmesélte, hogy a Pieces of a Womant eredetileg magyar állami támogatásból szerették volna megvalósítani, de visszautasították a tervet. Végül egy amerikai producer ismerőse karolta fel azzal a feltétellel, hogy a történet az Egyesült Államokban játszódjon. Rodnyanszkij elmondta, hogy még ilyen szereplőgárdával is nehéz finanszírozást szerezni független amerikai filmdrámákra, mert általában olyan filmeket lehet csak megvalósítani, amik a lehető legnagyobb közönségre lőnek. Az At The Sea kevés pénzből készült, a Fehér isten című filmjére utalva Mundruczó annyit mondott, hogy „ennyi pénzből nem lehetett volna kétszáz kutyát futtatni”.

Apolitikus

Mundruczóék könnyen megúszták a hétfői sajtótájékoztatót, az idei Berlinale ugyanis valószínűleg arról fog megmaradni az emlékezetben, hogy Wim Wenders zsűrielnök, Neil Patrick Harris vendég vagy az életműdíjas Michelle Yeoh elhajolnak a politikai kérdések elől. A fesztivált megnyitó sajtótájékoztatón Wenders célzott, Gázát és Izraelt és a német kormány érintettségét feszegető újságírói kérdésre azt mondta, hogy a filmkészítőknek „ki kell maradniuk a politikából”. A kérdés után az online élőben közvetített sajtótájékoztató „technikai okokból” megszakadt.

Yeoh arról beszélt később, hogy nem érzi magát abban a helyzetben, hogy az amerikai politikáról kelljen nyilatkoznia, Harris pedig azt mondta a vörös szőnyegen, hogy ő próbál apolitikus maradni. Nem minden vendég próbált kibújni a válasz alól: a Nightborn finn rendezője, Hanna Bergholm például kifejtette, hogy a filmkészítőknek felelősségük van abban, hogy az erőszak és az igazságtalanság miatt felszólaljanak, a filmje premierjére pedig görögdinnyés kitűzővel ment, a gyümölcs a palesztinok melletti kiállás jelképe. A nagy hűhó miatt Tricia Tuttle fesztiválelnök sajtóközleményt adott ki, amiben felhívta a köz figyelmét, hogy „nem szabad elvárni alkotóktól”, hogy olyan témákban nyilvánuljanak meg, amikben nem akarnak.

Részlet az At The Sea című filmből: