Ha magyarul játszhatnék egy filmben, meg zongorázhatnék is benne, az zseniális lenne

Amikor bemutatták Cannes-ban az Alpha című filmet, a francia Julia Ducournau (Nyers, Titán) legújabb rendezését, valószínűleg nem sokan sejtették, hogy a főszereplője, a francia születésű Mélissa Boros folyékonyan tud magyarul. Mélissa édesanyja marokkói, édesapja viszont magyar, a nagyszülők Sopronban élnek, a Boros család pedig rendszeresen látogat Magyarországra is. A családban echte cinefilek vannak, az apa operatőrként dolgozott, a 2025-ös magyarországi látogatásukat pedig úgy időzítették, hogy Mélissa megnézhesse a Cirkóban a Sátántangót.

De nemcsak Tarr Béla és a nagymamának megígért soproni szőlőmetszés volt az egyetlen, ami miatt tavaly ősszel Magyarországra jöttek, a miskolci Cinefesten ugyanis bemutatták az Alphát, a színésznő pedig elkísérte a filmet. Így tudtunk személyesen beszélgetni (magyarul) arról, hogy milyen magyar rendezőket szeret, milyen filmeket akar készíteni, és hogy mi az egy vágya, amit filmben szeretne még csinálni.

Nagyon egyszerűen. Sima casting, két fordulóval. Az elsőnél még nem volt ott Julia Docournau, de a másodiknál már igen. Érdekes, és félelmetes is volt, mert nagyon sok utasítást adott közben, hogy melyik szót mondjam erősebben, mire kell több időt hagyni, ilyesmi. Azt figyelte, hogy ezeket az információkat fel tudom-e dolgozni. Nekem ez nagyon tetszett, azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, minden megvan, hogy a dolgomat végezhessem. Minden információ, amit tőle kaptam, nagyon logikus volt. Nekem nagyon tetszett ez a módszer, még nem dolgoztam olyan rendezővel, aki ennyire belemegy a legkisebb részletekbe is.

Először a Titánt láttam, utána néztem meg a Nyerset. Tetszett, hogy az Alpha nagyon más. Tetszik, hogy olyan filmeket csinál, amik sokkolják az embert. Cronenberghez szokták hasonlítani, de azért nekem ő más, saját egyénisége van. Nagyon bátor dolog olyan filmeket csinálni, mint ő.

Amikor megkaptam a szerepet, akkor nagyon örültem, de az első dolog, amire gondoltam, az az volt, hogy mennyit kell majd erre dolgozni, képes leszek-e mindenre. Megijedtem egy picit. De annyit dolgoztunk a forgatás előtt, hogy az első nap megszűnt a félelmem. Julia Ducournau mindig ott volt velem, mindig fel tudtam tenni neki egy kérdést. A forgatás ugyanolyan intenzív volt, mint nézni a filmet, de jó érzés volt, hogy nem az én feladatom volt eldönteni, hogy jó munkát végzek-e. Egyszer beszélgettem Tahar-val (Tahar Rahim) arról, hogy nem bírom eldönteni, hogy jó-e, amit csinálok. Erre ez a nagy színész egy nagyon egyszerű dolgot mondott, ami sokat segített: ő is ugyanúgy gondolkodik, mint én, ez teljesen normális, de ezt a forgatáson el kell felejteni, ha végzett az ember és hazamegy, akkor otthon gondolkodhat ezen.

Igen, de mindketten nagyon kedvesek voltak. Nem éreztem azt, hogy lenyomnának, inkább azt, hogy felhúznak engem. Amikor fáradt voltam, és láttam, hogy ezerrel mennek, azonnal motivált lettem én is.

Tizenkilenc voltam a forgatáson, Alpha viszont tizenhárom. Fiatalnak nézek ki, de ez nem csak megjelenés kérdése. Nekem ez volt a legnagyobb kihívás az egészben. Juliával például sokat beszéltünk azon, hogy milyen legyen a hangom. Néha mondta közben, hogy vegyek vissza, mert olyan a hangom, mint egy tizenöt-tizenhat évesnek, menjek vissza tizenháromra.

Nagyon messze volt tőlem, nehéz volt. Bár közben Alpha olyan dolgokat csinál, ami nem tizenhárom évesnek való dolog. Nagyon gyorsan felnő a film alatt.

Igen! Egyáltalán nem volt színész, aki a nagymamát játssza. Nagyon vicces volt vele dolgozni. Egyfolytában meg akart etetni minket, mondta, hogy milyen soványak vagyunk.

Erről nem szóltak nekem. Amikor a kép megjelent Instagramon, épp az egyetemen ültem órán. Mindenki elővette a telefonját, és rám nézett, én meg bepánikoltam, hogy úristen, mi történt, mit csináltam. Nem tudtam, hogy reagáljak. Ráadásul az a kép nagyon utómunkázva van, nem egyértelmű, hogy én vagyok rajta.

Filmszakra járok, harminc százalékban gyakorlati órák vannak, de a maradék az elmélet, történelem, esztétika. Szeretnék konceptuális filmeket készíteni, és ehhez kell egy elméleti háttér is. Most lesz a harmadik évem. A film kiskorom óta érdekel, apukám sok filmet mutogatott nekem. A színészkedés igazából véletlenül jött, de egy nagyon jó véletlen. Az Alpha miatt egy félévet ki kellett hagynom az egyetemen, és a következő félévben két szemesztert kellett elvégeznem. De a forgatás közben annyit megtanultam a különböző pozíciókról és feladatokról, hogy egyáltalán nem volt baj, hogy kihagytam azt a félévet. Az a jó, hogy amit tanulok és dolgozok, azok kiegészítik egymást.

Igen, de nekem fontos, hogy legyen egy konceptuális bázisa, meg az, hogy ne legyen egyértelmű vagy lineáris. Az Alpha sem lineáris, ezért sem szerették sokan. Mindig mondom, hogy ez olyan film, amit kétszer meg kell nézni. Rétegek vannak benne, amiket nem lehet megérteni kapásból. A Mulholland Drive-ot imádom, de azt is kétszer kellett megnéznem, hogy megértsem pontosan, miről szól. David Lynch ráadásul nem ad támpontokat meg magyarázatokat.

Ú, az nagyon jó! Az atombomba! Meg van az a jelenet, amikor az a bogár belemászik a gyerek szájába, azt a mai napig nem értem, egyfolytában gondolkodom rajta, hogy vajon miért. Én minden évben egyszer meg szoktam nézni az összes részt. Dale Cooper már régóta a crushom.

Igen, egy évben egy vagy két hónapot a családhoz Sopronba, vagy a barátokhoz Budapestre. Most úgy terveztük az egész vakációt, hogy meg tudjam nézni a Cirkóban a Sátántangót.

Puskinba, Cirkóba. Art mozikba.

Jeles András, meg a fia, Nemes Jeles László. Erős a magyar paletta, a mostani is. A Balázs Béla Stúdiót is nagyon szeretem. Nekem nagyon bejön, hogy kísérletezgettek. Tarr Bélában is megvan ez a fantasztikus, bocsánat, kozmikus dolog. Valahol azt mondta, hogy „kozmikus a szar”. Nekem ez nagyon tetszik, hogy szokott olyan pillanatokat belerakni a filmjeibe, amikről nem érted, hogyan kapcsolódnak. Közben ez az álomvilág nagyon is része a való életnek, és a legtöbb filmjében megvan ez a fantasztikus és a valóságos egyszerre.

Nekem az Álombrigád nagyon tetszett. Tegnap olvastam, hogy az Álombrigádot úgy csinálta, hogy dühös lett, beleverte a fejét a falba, az egész forgatás alatt rosszul volt, és emiatt lett ilyen a film. Amikor láttam A kis Valentinót, akkor nagyon meglepődtem, hogy ezt ugyanaz az ember rendezte.

Apukámnak nagy a tudása ezekről a filmekről. Aztán olvastam róluk, és az egyetemen is beszéltünk róluk.

Van kettő tanárom, akik írtak egy hatszáz oldalas könyvet Tarr Béláról. A Balázs Béla Stúdió és Tarr nagyon érdekli a franciákat.

Szerintem igen. Nemrég például volt egy Elek Judit-retrospektív Párizsban.

Vanessa Paradis a főszereplő, vele játszottam együtt, egy huszonkét éves tanárt játszottam. Annyira örültem, hogy végre egy szerep, amiben nem gyerek vagyok. Szerintem azzal a filmmel megpróbálnak Cannes-ba nevezni. Nagyon jó élmény volt. Játszottam egy másik filmben is az Alpha előtt, Isabell Carré francia színésznő rendezte, az novemberben jelenik meg.

Amit én forgattam vele, az elég más volt. Ő keresett meg engem az Alpha után, és nagyon örültem neki.

Egyik vágyam.

Interjúkon keresztül mondom, azért nem akarom erőltetni a dolgokat. Azt akarom, hogy természetesen történjen. Egy másik nagy vágyam pedig az, hogy egy filmben zongorázhassak. Franciaországban zongorázok a konzervatóriumban. Ha magyarul játszhatnék egy filmben, meg zongorázhatnék is benne, az zseniális lenne.

Az Alpha február 12-től látható a magyar mozikban.