Gauguin Tahitin, nőművészek a múlt század elején és bordélyok az ókori Óbudán – ezeket a kiállításokat várjuk legjobban idén
Szivarozó forradalmár és vasaló medve, világháború előtti aktfotók és ókori erotika, sanyarú múltak és ködös disztópiák. A francia posztimpresszionista festő nagyszabású kiállítást kap a Szépművészetiben, a Magyar Nemzeti Galéria pedig félszáz kevésbé ismert, de fontos női alkotót mutat be az ősszel érkező tárlatán. Hogy képzelte el a 2000-es év divatját Dalí, hogy festett a fotósok szemével a Kádár-kori Budapest? Idén izgalmas tárlatokon találkozhatunk Vajda Lajos és Joan Miró, Marina Abramović és Hajas Tibor munkáival. A Népművészetiben pedig ősmangák és buherált pálinkafőzők várnak bennünket. Mi az alábbiakat várjuk legjobban.
Ha nem lett volna világos eddig is, a MODEM tavalyi, El nem mesélt történetek című tárlata tudtunkra adta fehéren-feketén, hogy az utóbbi évtizedekben a vidéki kiállítóhelyeknek kutya nehéz körülmények között kellett működniük. A kiállítás megmutatta azt is, hogy mindezek dacára elképesztő kincseket őriznek a megyeszékhelyi-kistelepülési múzeumok raktárai. Csakis mi, látogatók tehetjük élővé a nem ritkán évszázados munkával összeállított és jellemzően alacsony költségvetéssel működő gyűjteményeket.
Ezért az év elején több mint húsz magyarországi múzeumot és kiállítóhelyet kerestünk meg, hogy megkérdezzük tőlük a 2026-os programjukat. Ebben a cikkben a legizgalmasabb, legjobban várt kiállításokat gyűjtöttük össze a következő szempontok szerint. Az első blokkban a régebbi mestereket újszerű szempontok szerint bemutató blockbusterek kaptak helyet. Ezeket követik a kortárs csoportos és egyéni tárlatok, majd azok a könnyedebbnek ígérkező kiállítások, ahol jól érezhetjük magunkat a barátainkkal vagy eltölthetünk egy szerelmes délutánt. A negyedik csoportba kerültek az egész családnak tartalmas kikapcsolódást ígérő múzeumlátogatások, végül pedig azok, amiket akkor érdemes útba ejteni, ha vidéki rokonokhoz utazunk, vagy csak felszabadult a délután. A kínálat gazdag, ezért a hosszú hétvégék végigwellnessezése helyett is azt ajánljuk, nézzenek be a helyi kiállítóhelyekre, irány a múzeum!
Klasszikusok és kortársaik
A Műcsarnok márciusban nyíló, A Mindenség rejtett arca című kiállítása a magyar absztrakt festészet egyik legfontosabb alakja, Gyarmathy Tihamér előtt tiszteleg. A tárlat végigkalauzolja a látogatót a festő korai, figurális gyökereitől a művész érett korszakaiig. A kiállításon Gyarmathy munkái párbeszédbe lépnek a korszak olyan világhírű alkotóinak műveivel is, mint Hans Arp, Paul Klee, Max Bill vagy Joan Miró.
A szentendrei Vajda Múzeum áprilisra elkészülő új, tematikus kiállítása a névadó művészetének és szellemiségének a 20. század második felére gyakorolt hatását vizsgálja. A vajdai életművet – ami szerintem a 20. századi magyar képzőművészet egyik csúcsa – kronologikusan áttekintő tárlat minden terembe beemel egy-egy olyan kortárs művészt, akinek a szemlélete vagy a szellemisége Vajda művészeti örökségéből eredeztethető, így Vajdáé mellett láthatók lesznek El Kazovszkij, Kovács Péter, Nagy Barbara és Birkás Ákos munkái is.
A szentendrei MűvészetMalomban májustól látható kiállítás az 1926-ban alapított Szentendrei Régi Művésztelep százéves történetét tekinti át nemcsak a jól ismert, hanem ritkábban látott vagy nemrégiben felbukkant műalkotások bemutatásával. A Művésztelep 100 több mint kétszáz műtárgy mellett archív anyagok, fotódokumentációk és makettek segítségével világítja meg a művésztelep társadalmi, szociológiai, kultúrpolitikai hátterét, továbbá a tevékenységére is ható, változó politikai közeget.
A Szépművészeti Múzeum még nem tette közzé az éves programját, de a Telexnek elárulták, hogy 2026 őszén Paul Gauguin életmű-kiállítására készülnek. A Bonjour Monsieur Gauguin – A posztimpresszionisták körei című, az európai és az észak-amerikai múzeumi színtéren is jelentős vállalkozásnak számító tárlat szellemi fejlődésének fénytörésében mutatja be Gauguin művészetét. A várhatóan október végén nyíló kiállításon nagyjából százötven alkotást láthatunk, köztük mintegy nyolcvan Gauguin-művet. Emellett a tárlat Gustave Courbet, Camille Pissarro, Claude Monet, Paul Cezanne és Vincent van Gogh életművéből is válogat. A Szépművészeti Múzeum több mint két évtizedes, nemzetközileg elismert impresszionista és posztimpresszionista kiállítássorozatának (Monet, Van Gogh, Cezanne-kiállítások, Renoir) szerves folytatásaként készülő tárlat létrehozásában csaknem negyven kölcsönadó intézmény vesz részt, köztük a New York-i MoMA, a párizsi Musée d’Orsay, az amszterdami Van Gogh Múzeum, a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemisza és a londoni Tate.
A Magyar Nemzeti Galéria teljes programja sem ismert még, azt viszont megtudtuk, hogy október közepétől az intézményben a 20. század első felének magyar képzőművésznőit bemutató tárlat lesz látható. A kiállítás azoknak a történetét szeretné elmondani, akik szinte a teljes láthatatlanságból előlépve a férfiakkal egyenrangú, öntudatos művészi pályát tudtak felépíteni. A női életművek rehabilitációja nem most kezdődött, de ilyen összefoglaló, reprezentatív, sok szempontot körbejáró kiállításra hazánkban korábban még nem volt példa. A körülbelül százötven festményt, grafikát és szobrot bemutató tárlat anyagában markánsan megmutatkoznak a női alkotók eredeti, a férfiakétól eltérő nézőpontjai. A neves művészek (Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gráber Margit, Korb Erzsébet, Lesznai Anna, Szántó Piroska, Vajda Júlia) mellett közel ötven kevésbé ismert (például a Női Nyolcak művészcsoport és a KUT női tagjai), illetve teljesen elfeledett alkotó is szerephez jut a tárlaton.
2026 októberében, az említett kiállítással párhuzamosan a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum rendez közös tárlatot Amrita Sher-Gil életművéből. A Magyar Nemzeti Galéria épületében megvalósuló kiállítás a budapesti születésű indiai festőművész munkásságának egyik legértékesebb pillanatáról is megemlékezik. 1936. november 20-án Amrita Sher-Gilnek kiállítása nyílt a bombayi (ma Mumbai) Taj Mahal Palace szállodában. Ekkor kapta pályafutása egyik legnagyobb elismerését: a Három lány című festményét a Bombay Art Society arany éremmel tüntette ki. Az Indiában nemzeti kincsként kezelt festményein kívül az alkotó halálának 85. évfordulóján nyíló tárlaton hangsúlyos szerepet kap Amrita Sher-Gil és művészcsaládja sokoldalú alkotómunkájának bemutatása is, eddig még ki nem állított archív fotó- és írott kordokumentumok, valamint személyes tárgyak kíséretében.
A kortárs képzőművészet rajongóinak
A szentendrei MűvészetMalomban a bécsi akcionistákat és a kortárs performatív művészetet bemutató tárlat nyílik január végén, amely Gerő László és a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből – többek között Marina Abramović és Hajas Tibor műveiből – kínál keresztmetszetet.
A Városi táj → 1974–1989. Progresszív fotók Budapestről című, a Kiscelli Múzeum emeleti kiállítótereiben február 19-én nyíló kiállítás arra vállalkozik, hogy az 1974 és 1989 közötti másfél évtizedben készült neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotók által mutassa be a városi életteret. A tárlaton láthatók lesznek Benkő Imre, Drégely Imre, Flesch Bálint, Hajdú József, Halas István, Hámos Gusztáv, Haris László, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Tímár Péter és Vékás Magdolna képei.
Nemes Csaba Folyamatos múltcímmel nyíló kiállítása tavasztól lesz látható a MODEM-ben. Az idén 60 éves Nemes a rendszerváltás utáni magyar kortárs művészet egyik legmeghatározóbb alkotója. Művészete sokrétű: a korai konceptuális munkáktól a társadalmi és politikai reflexiókra épülő műveken át az elmúlt években készült absztrakt festményekig terjed. A Debrecenben megvalósuló tárlat az első olyan bemutatója, amely teljes életművét tárja a közönség elé.
A Ludwigban áprilisban nyílik a Black Mirror – A jövő hosszú árnyéka című csoportos tárlat, amely a múzeum több évtizede alakuló-bővülő gyűjteményében található, különféle elképzelt jövőképekkel foglalkozó, vagy a jelent a múlt disztópikus megvalósulásaként értelmezhető műveket mutat be. A jövővíziókkal és a világ lehetséges állapotaival kapcsolatos állítások mellett a kiállítás kérdez is: lehetséges, hogy minden disztópia utópiának indult?
A Munkácsy-díjas Várnai Gyula Dunaújvárosban nőtt fel, és az elmúlt évtizedek során is sok időt töltött a városban. Az itt szerzett (kép)élményeket, emlékeket felhasználja a művészetében, ezért is logikus, hogy az idén 70 éves alkotó tárlatát májusban a Kortárs Művészeti Intézet-Dunaújváros (ICA-D) mutassa be. Várnai pályája kezdete óta kísérletezik a hang és a fény sajátos viszonyával. Az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén hazánkat képviselő alkotó helyspecifikus, akusztikus és videóinstallációi a természet, az ember és az adott tér viszonyát elemzik. Az ICA-D kiállítótereiben is olyan akusztikus, videó- és fényinstallációkat tervez megvalósítani, melyek választ adnak a vizuális kísérletei során felmerülő kérdéseire.
Ősszel pedig a Munkácsy-díjas szobrászművész, Friedrich Ferenc nyolcvanadik születésnapja előtt tisztelgő életmű-kiállítást rendeznek az ICA-D-ban. Friedrich egész szobrászi pályáját nagyban meghatározta az acélváros tapasztalata. A dunaújvárosi vasmű mérnök-kutatójaként ugyanis széles körű, mélyreható ismeretekre tett szert a fém anyagszerkezete, megmunkálhatósága terén. Friedrich mára azon kevesek közé tartozik, akik egykor a művészeten kívülről, szakipari-mérnöki háttérrel váltak szobrásszá, és akiknek a gondolkodását láthatóan meghatározta ez a kívülről érkezés.
A 2011-ben alapított Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat és az elismerés döntőseinek kiállításait szervező Leopold Bloom Művészeti Alapítvány a kétévenkénti támogatás mellett 2023-ban műgyűjteményt hozott létre, hogy elsősorban fiatal, feltörekvő magyar művészek munkáiból vásárolva, folyamatos támogatási formát tudjon biztosítani. A gyűjteménynek azóta a névadó regényhős fiktív felmenőinek szülővárosa, azon belül is a Szombathelyi Képtár ad otthont egy folyamatosan bővülő állandó kiállítás formájában. A 2026 nyarán nyíló, immár harmadik tárlat egyrészt bemutatja a frissen a gyűjteménybe került alkotásokat, másrészt a korábban vásárolt művekből is válogatva az ember és természeti-társadalmi környezet kapcsolódási pontjaira fókuszál.
A Műcsarnokban, 2026 októberében Kelemen Károly retrospektív kiállítását nézhetjük meg. A tárlat a 2024-ben elhunyt művész több évtizedes életművéről kíván átfogó képet adni. Bemutatja a korai munkáit, az úgynevezett „radír képeket”, az 1980-as évek festészeti fordulatához, az új szenzibilitáshoz köthető műveket, amelyekkel Kelemen a magyar posztmodern festészet egyik meghatározó alakjává vált. Külön hangsúlyt kapnak az 1980-as évektől kibontakozó, művészettörténeti parafrázisokra és idézetekre épülő alkotások, ezért úgy sejtem, mackókból sem lesz hiány.
Múzeumi randik a barátokkal vagy a szerelmünkkel
A Magnum Photos, a Műcsarnok és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében valósul meg René Burri Utópia című kiállítása. A március 27-től látogatható tárlat a szivarozó Che Guevara portréjáról ismert Burri hat évtizedes pályafutását tekinti át, mely során bejárta Európát, a Közel-Keletet, Észak-, Közép- és Dél-Amerikát, Japánt és Kínát. Ott volt Berlinben a fal leomlásánál, fényképezett Pekingben a Tienanmen téri diáktüntetésen, és megörökítette a háború pusztítását Bejrútban.
A Mai Manó Ház Fénybe vetkőzve című válogatása a 20. század eleji magyar aktfotográfia klasszikusait mutatja be a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből.
2026 tavaszán Vladimír Birgus, a kortárs cseh és közép-európai fotográfia meghatározó alakja kap nagyszabású egyéni kiállítást ugyanitt. Ugyanekkor mutatják be az ukrán Maxim Dondyuk projektjét is, amely a csernobili atomkatasztrófa 40. évfordulójához kapcsolódva egy több mint 15 ezer darabos, megmentett és digitalizált fotóarchívumon keresztül vizsgálja a kollektív emlékezet és felejtés kérdéseit.
Várhatóan 2026 késő tavaszán készül el a BTM Aquincumi Múzeum az ókori erotikával foglalkozó tárlata. A termékenységgel és bőséggel összefüggő jelentősége miatt ugyanis az erotika szerves része volt az ókori ember mindennapjainak. Emellett az antik mitológiai történetek jelentős részében is előkerül a téma, így a rómaiak számára a testiség – és ennek szimbólumai – nem számított tabunak, sőt sok esetben nyíltan és természetes módon volt jelen az életükben. A csalafinta mitológiai lények, a hűtlen istenek és persze a mai Óbuda területén található egykori bordélyok titkait régészeti leletek segítségével mutatja be ez a 18 éven felüliek számára készülő kiállítás.
Ugyancsak az Aquincumi Múzeumban lesz megtekinthető az Arcok Aquincumból című tárlat, amely Magyarországon először, a római kori város lakóinak élettörténetét kelti életre tudományos alapú arcrekonstrukciókon, antropológiai és archaeogenetikai vizsgálatokon keresztül.
Miniszoknya, tupírozott haj és szegecselt bőrdzsekik. A Lookbook című, a Kiscelli Múzeum templomterében májustól megtekinthető divatfotó-kiállítás a 2023-as Divat & Város című tárlat vizuális továbbgondolásaként a divatfotográfia nyelvén mesél a városi létformáról és a stílus rétegzettségéről. A fotók megmutatják, hogyan vált a divat a városi identitás szerves részévé, és milyen szerepet játszott abban, hogy az emberek miként látták önmagukat és a körülöttük lévő világot.
Nyáron Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből címmel két részből álló, a Nemzeti Filmintézettel közös kiállítás ünnepli a Mai Manó Házban a magyar filmgyártás jubileumát. A tárlaton stand- és werkfotók idézik meg a filmtörténet ikonikus alkotásait a kezdetektől napjainkig, ősszel pedig Émile Zola fotográfiai életműve kerül a középpontba.
Kiállítások az egész családnak
A 19. század második felétől, a gyáripar fejlődésével párhuzamosan nőtt az igény az ipari létesítmények vizuális megjelenítésére. Az Óbudai Múzeum március végén nyíló, A gyár mint látványosság – Az Óbudai Hajógyár ábrázolásának kezdete című tárlata azt mutatja be, milyen népszerű volt a Duna-parti üzem a képes újságok és az ismeretterjesztő kiadványok hasábjain.
Hagyományosan Kacusika Hokuszai ukijo-e művész Hokuszai Manga című alkotására vezetik vissza a világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő japán képregények, a mangák eredetét. A Néprajzi Múzeum április 23. és augusztus 16. között ad otthont a Japán Alapítvány Manga Hokuszai Manga című vándorkiállításának, ami azt vizsgálja, hogy a két mangatípus valóban egy közös hagyomány része-e, vagy csupán a névrokonság köti össze őket. A tárlat kiemelt hangsúlyt fektet a kortárs képregények, a vizuális történetmesélés bemutatására, valamint a részvételi kultúra megismertetésére is.
A szeptembertől, ugyancsak a Néprajziban látható Katonadolog című tárlat arra a felismerésre épít, hogy a hadsereg intézménye – még békés időkben is – mély nyomot hagyott a nemzedékek életében. A kiállítás célja, hogy bemutassa a sorkatonai szolgálat hétköznapjait, a vele járó tárgyi kultúrát, és teret adjon az emlékek közös felidézésének. Olyan tárgyakat láthatunk a tárlaton, amik sokak személyes történetének részei, még ha a hivatalos történetírásban ritkán jelennek is meg.
A Kádár-korszak és hétköznapi leleményesség című utazó kiállítás pedig egy olyan korszakot idéz meg, amikor a kreativitás és a barkácsolás vált a hiánygazdaság leküzdésének eszközévé. A nyugati országokban könnyen hozzáférhető gépeket – fűnyírókat, pálinkafőzőket, betonkeverőket – Magyarországon gyakran saját kézzel kellett megalkotni. Pontosabban összebuherálni. A kiállítás olyan egyedi tárgyakat mutat be, amelyeket mesteremberek készítettek el nem ritkán bontott vagy alkalmatlan alkatrészekből – például mosógépmotorból fűnyíró lett, Simsonból kistraktor, kuktából pálinkafőző. A tárlat nemcsak a kreatív megoldásokat tárja fel, hanem arra is rávilágít, hogy a mai modern falusi és városi életforma nem jöhetett volna létre a helyi szakik ügyessége nélkül – akik lehettek akár a nagyszüleink is.
A székesfehérvári Szent István Király Múzeumban Totus Tuus címmel II. János Pál pápa életét és életművét feldolgozó kiállítás nyílik, amely márciustól szeptemberig lesz látogatható. Nyáron pedig, ugyancsak Székesfehérváron, Nagy Lajos születésének 700. évfordulója alkalmából korabeli, az uralkodóhoz köthető régészeti leletek bemutatásával összekötött immerzív tárlat lesz látható.
Kíváncsi vagyok, hogyan dolgozza össze az előző kiállítás az immerzív kulisszákkal a leleteket, de a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum hagyományosabb megközelítésű, a régi korok gyermekjátékait bemutató tárlata is érdekel.
A Szentendrei Képtárban várhatóan november elejétől lesz látogatható A művészet vény nélkül kapható orvosság című kiállítás. A tárlat kiindulópontja Deim Pál 180 cm magas, Bevettem című szobra, amely a művész által beszedett gyógyszerek dobozaiból áll. A Ferenczy Múzeumi Centrum képzőművészeti, történelmi, régészeti és néprajzi gyűjteményeiből válogató kiállítás azt mutatja be, hogy a művészet támogatást ad a gyógyulás lassú és néha nehéz folyamataihoz, segít kimondani vagy megérezni azt, amit más nyelven talán nem lehet.
Hosszú hétvégékre, üres délutánokra
A Bajor Gizi Színészmúzeumban január végén a Kádár-korszakkal szemben kritikus előadásokat bemutató tárlat nyílik, márciustól pedig az Ilovszky Béla felvételeiből válogató kiállítást nézhetjük meg, ami bemutatja az elmúlt négy évtized magyar színházi életének keresztmetszetét.
Az Időmimikri című kiállítás február 21-én nyílik a debreceni MODEM-ben, kiindulópontját Salvador Dalí 1971-ben, a Scabal felkérésére készült rajzsorozata adja, amelyben Dalí a 2000-es év divatját nem egységes stílusként, hanem egymás mellett létező, sokféle formából és identitásból álló jelenségként képzelte el. A tárlat ezekkel a víziókkal állítja párbeszédbe az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott, a 2000-es években készült magyar divattervezői munkákat, amelyek autonóm válaszokat adnak saját koruk társadalmi és kulturális kérdéseire.
A Miskolci Galéria február elején nyíló kiállítása Szemethy Imre grafikáit mutatja be, köztük a James Joyce Ulysseséhez készült ciklust, a magyar balladaillusztrációkat, a Borges novelláihoz vagy Boris Vian elbeszéléseihez rajzolt képeket.
Ha pedig május és augusztus között járunk Miskolc környékén, érdemes megnézni a magyar grafika a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria tereiben nyíló 30., jubileumi találkozóját, az idei Miskolci Grafikai Triennálét.
Nagy László 2025. július 17-én lett volna 100 éves. Ebből az alkalomból (némi csúszással) rendez kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum. A tárlat Nagy László kevésbé ismert oldalára fókuszál, hiszen nemcsak költőként, hanem képzőművészként, grafikusként és képszerkesztőként is komoly elismerés övezte őt. A Bőrömön ország süt átcímű kiállítás bemutatja Nagy László képzőművészeti alkotásait, könyvillusztrációit, az Élet és Irodalom képszerkesztőjeként folytatott tevékenységét, asztalosipari és fafaragási munkásságát, emellett a kortárs képzőművészekkel való kapcsolata, alkotótevékenységük összefonódása is kiemelt szerepet kap.
A falusi foci 2026-ban Laczkó Dezső Múzeumba költözik, ugyanis a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum 2022-ban az Év Kiállítása díjjal jutalmazott Hátsó füves, és a hasonló címmel futó, országjáró sorozat tapasztalataiból és gyűjtéséből építkező, a Nemzeti Sport multimédiás tartalmait felhasználó kiállítása júniustól Veszprémben lesz látható.
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum épületében pedig japán témájú kiállítás nyílik ősszel, amelynek fókuszában a washi, a rendkívül sokoldalú japán papír áll majd.
