Kétszáznegyvenedszerre is legyőzni a halált

„Ha minden jól alakul, előbb-utóbb mindannyian fává változunk.” (Boldizsár Ildikó)

Réges-régen, a nagy világvallások kialakulása előtt az emberiség a természet minden szereplőjét lélekkel, szellemmel és tulajdonságokkal ruházta fel. Az állatoknak, a növényeknek, a folyóknak, a szeleknek, de még a kopár hegyeknek is lelkük volt, akikkel beszélgetni lehetett, sőt némelyikükkel ajánlott is volt. Az animista jellegű vallások alapja a mindenekfelett álló tisztelet volt a minket körülvevő világ, a természet iránt. Ezt manapság már csak néhány tucat törzs és Japánban a sintoizmus hívei gyakorolják. Az animizmus azonban egykor minden kontinensen jelen volt, és ezen vallások változatos volta ellenére egy közös volt bennük: a fák vallásos tisztelete.

Ezen a szinte már vallásos áhítaton töprengtem, miközben Kállai Márton Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között című albumát forgattam, amiben a szerző hazánk legnagyobb, legöregebb vagy extrém körülmények között is túlélő fáinak állít emléket dokumentarista, faportréknak is beillő fotókkal és érzelmektől túlcsorduló szövegekkel.

A gyönyörű kivitelű, páratlan színvilágú fotóalbum annak a hatalmas munkának az eredménye, amely során a többszörös Magyar Sajtófotó-díjas fotóriporter öt éven át járta a magyar vidéket azzal a céllal, hogy megörökítse azokat a famatuzsálemeket, amik szótlan tanúként végigkísérték az elmúlt évszázadainkat – évszakról évszakra visszajárva egy-egy példányhoz, sőt van, amelyiket hónapról hónapra újra meglátogatva, hogy a legszebb, legelőnyösebb arcukat megmutathassa.

Kállai tettestársa ebben a munkában hazánk egyik legismertebb dendrológusa, dr. Pósfai György biokémikus volt, aki megalkotta a dendrománia (famánia) szót és weboldalt, amin hazánk legnagyobb fáit dokumentálja, és aki húsz évvel ezelőtt maga is könyvet írt a témából Magyarország legnagyobb fái – dendrománia címmel. Pósfai a weboldalán fafajokra lebontva több mint 4500 magyarországi fáról vezet nyilvántartást – ezt böngészni azoknak is ajánlatos lesz, akik a kép- és szépirodalom helyett a Guinness Rekordok Könyvét keresik a fotóalbumban.

Kállai könyvénél Pósfai állt ott segítőként, ő volt az alap, amire építkezni lehetett, a megkérdőjelezhetetlen szakmai tudás. De Kállai volt az, aki költészetet varázsolt a szikár adatokból, a vaskos törzskörméterekből, az egymással vetélkedő csúcsokból, a legendákat szikár évgyűrűkkel cáfoló korokról, és aki kötetében egy másik tartományba elemelte ezeket az információkat.

Ő volt az, aki hol égő csipkebokrokon, hol szúnyogfelhőkön hatolt át, hogy lefotózhasson egy-egy körbenőtt, elzárt fát, hol vízben állt egy mocsáriciprus-csoport kedvéért, hol egy hosszú túra után egy listázott famatuzsálem helyett már csak annak felgyújtott csonkját találta. Kállai volt az, aki rajongásában még egy hétköznapi, parkban álló, nem is olyan hatalmas fában is meglátta a jelentőséget, amikor észlelte, hogy ágait még mindig mászókának használják a gyerekek. De ő emelte albumába azt a 4-es úton álló fát is, amelynek koronáját az alatta elhúzó kamionok faragták bizarr formára.

Mintha e két dendromán nem lett volna elég, a koros fák portréit a kötetben szépen aládúcolják a szépirodalom és a természettudomány különböző területeiről érkező szövegek. Társszerzővé válik Háy János, aki egy pikírt novellában azt írja, hogy „fa vagyok, nem jut eszembe semmi”, és Lackfi János, akinek verslábai együtt rázkódnak egy fával a szél eszelős, hörgő metálzenéjének koreográfiájára. Boldizsár Ildikó meseterapeuta a kötetben mese helyett inkább arról mesél, hogy milyenek és hányfélék voltak a mítoszok és mesék fái, a bosszúállók, a gyógyítók, a zenélők, a hűségesek – és az égig érők, mint ezek itt az albumban.

Még a természettudományos szerzők is elérzékenyülnek ebben a kötetben, és bár Aszalós Réka erdőökológus leírja a fotoszintézis képletét, írása inkább egy szerelmes vallomás, mint tudományos szócikk. És Szél Győző entomológus sem a szarvasbogarak szükségleteiről ír, hanem arról, hogyan lett fanatikus famatuzsálem-kutató.

De olyan album ez, amiben szerzővé válik a képszerkesztő is, Kovalik Máté ugyanis nemcsak ezt a lenyűgöző kötetet állította össze az öt év alatt felgyűlt több tízezer fotóból, hanem úgyszintén famániás természetjáróként a matuzsálemek harmadához a fülszöveget is ő alkotta.

Na jó, de milyenek ezek a matuzsálemek? Öregek, de hajlottan, korhadtan, odvasan is legyőzhetetlennek látszó csodák, kiknek hasadékaiban gombák, zuzmók nőnek, odvaiban madarak költenek, gyökereik közt giliszták tekeregnek és nyulak ásnak vermet. Hatalmas, facsarodott, széltől dőlő, rög hátán rög törzsek moharuhába öltözve, páfrányszőnyegben puhán, de rendületlenül állva. Némelyik büszkén viseli a százas szöggel bevert Szűz Mária-ikont az oldalán, vagy egy korabeli taget, mert ittjártmarcihetvennégyben. De legszebbek az aládúcolt, görcsös, törött ágaik, mert a végükön ifjú hajtások virítanak, bizonyítva, hogy a matuzsálemeknek nincs lehetetlen, 240-edszerre is le tudják győzni a telet, le tudják győzni a halált.

De szükségtelen is ez az általánosítás, mert ahányan vannak, annyifélék, és minden pillanatban más arcukat mutatják. Mások reményt hozó áprilisban, amikor a harmat nyaldossa földre roskadt karjaikat; mások tikkasztó augusztusi hőségben, amikor remeg a levegő és izzik a koronájuk; mások őszi naplementében, amikor az ég bíborba hajló alja átsüt a leveleiken; és megint mások téli hajnalokon, amikor a nehéz szagú köd épphogy csak felszáll.

Egy viszont közös bennük, minden szépségük és minden erejük kevés lesz túlélni minket, kevés lesz túlélni a klímaváltozást. Az egyre aszályosabb éveket, az egyre forróbb nyarakat, az egyre enyhébb teleket. A bükkösök és a gyertyános-tölgyesek már senyvednek, a fenyvesek szenvednek, a nemes nyár pedig lábon állva készül meghalni.

Szinte nincs olyan fafajta, amelyiket ne érintené a kiszámíthatatlan időjárás. Igen, még azokat a fákat is, amiket direkt kitermelésre ültettek, és amikből ennek a famániás albumnak minden egyes oldala elkészült. Nem véletlen, hogy Kállai Márton úgy készül megnyugtatni a lelkiismeretét, hogy vállalta, a 10 millió Fa segítségével elültet kétszáz erdei csemetefát Zalában.

Kállai Márton: Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között.
Látványközvetítő Kft., 2025, 15 500 Ft