Tobzódik a szexben Kästner felnőtteknek írt, figyelmeztető jelnek szánt könyve, amelyet a nácik máglyára vetettek
Erich Kästner Magyarországon is elsősorban ifjúsági íróként ismert, A két Lotti, az Emil és a detektívek vagy a Május 35. még ma is népszerű könyvek, sokak polcain megtalálhatók. A német szerzőnek a humoros, könnyed oldala mellett viszont volt egy moralizáló, markáns társadalomkritikus hangja is, ami miatt a nácik is tiltólistára helyezték az 1930-as években, könyveit pedig máglyára vetették. A biztosítékot leginkább kiverő könyve, az Ebek harmincadja most először olvasható magyarul az eredeti változatában.
Korábban a gyerekkönyveiről ismert Móra Kiadó gondozta itthon a Kästner-szövegeket, de ő is olyan szerző volt, aki nem csak egy korosztályhoz szólt. A 18 éven felülieknek íródott könyvek néhány hónapja már egy új brand alatt jelennek meg, az Ebek harmincadja is a Móra idősebb testvéréhez, a Trend Kiadóhoz került.
Kästner az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején volt a pályája csúcsán, a rendkívül termékeny szerző ontotta magából a verseket, novellákat, tárcákat, irodalmi és színházi kritikákat a különböző lapokban. Ezekben nem egyszer élesen bírálta a német közéletet, vagy ítélte el a weimari köztársaságban egyre erőteljesebbé váló nacionalizmust. Az 1930-tól már dominánssá váló szélsőjobboldali pártok, mint az Adolf Hitler által vezetett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, népellenesnek nyilvánították Kästner több művét, majd 1933-tól tiltólistára is tették, könyveit elégették. Míg a legtöbb indexre tett író elmenekült Németországból, addig Kästner maradt, így szemtanúja lehetett annak, ahogy műveit a nácik máglyára hordják. A betiltás ellenére is aktív maradt, álnéven publikált, külföldön is kiadhatta műveit, de jobbára a szórakoztató és ifjúsági irodalom terepén maradt.
Kästner humorát és könnyedségét az Ebek harmincadja is magán viseli, de ez a regénye társadalmi szatíra, amely az egyszerre széteső, forrongó, legatyásodó és élvhajhász Berlint mutatja be. A gazdasági világválság idején járunk, amikor tömegek váltak munkanélkülivé, és lettek ezzel együtt a szélsőséges eszmék befogadói, fasiszta különítmények balhéznak, de még pislákol Berlin világvárosi fénye is, működik a Hollywood-szerű álomgyár, és tombol a hedonizmus, mintha egy világvégi bacchanáliát ülnének a németek. A főhős, a kiábrándult propagandista, reklámszövegíró Fabian ebben a világban vergődik, próbál mindenen kívül állni, megfigyelőként evickélni és kritizálni, de ugyanúgy részese is a talajvesztett, erkölcsi romlást mutató eseményeknek.
De miért került tiltólistára ez a könyv? Kästner végtelenül szókimondó és pimasz is. Nem tobzódik a szaftos részletekben, de az erkölcscsőszök bizonyára kiakadtak a regény szexualitást kiemelő részein, még ha azok néhol szándékosan kifacsartak is. Van benne férfiakat kínáló bordély, leszbikus művészkommuna, párcserés kapcsolat, könnyűvérű nők és férfiak, akik szinte bármikor kaphatók a megcsalásra.
„Odaát, azon a téren van egy kávéház, ahol kínaiak berlini kurvákkal üldögélnek. Ott elöl pedig van egy lokál, ahol homoszexuális ifjak elegáns színészekkel és finom angol urakkal táncolnak, közben tudatják velük specialitásaikat és áraikat, aztán a cechet legvégül egy szőkére festett vénasszony állja, aki ennek fejében velük tarthat. A sarkon jobbra van egy szálloda, ahol kizárólag japánok laknak, a mellette lévő teremben pedig orosz és magyar zsidók pumpolják és verik át egymást kölcsönösen. Az egyik mellékutcában van egy panzió, ahol délutánonként kiskorú gimnazista lányok árulják magukat, hogy így egészítsék ki némileg a zsebpénzüket” – villant fel egy képet a romlásról Fabian.
A főhős körül is minden összeomlani látszik, elveszíti munkáját, a szereposztó díványt kihasználó, jogászból filmsztárrá váló szerelmét, öngyilkosságot elkövető barátját, és ugyan folyamatosan csalódnia kell az emberiségben is, pesszimizmusa mellett humánuma mindig előtör. Szállást ad egy hajléktalanná váló feltalálónak, egy lopáson rajta kapott lány helyett fizet egy áruházban, és anyja táskájába csempész egy húszmárkást is, pedig ekkor már munkája sincs. Amikor aztán hazaér, megtalálja az anyja által otthagyott húszmárkást.
„Merőben matematikai szempontból az eredmény nulla. Mindkettejüknek ugyanannyi pénze maradt, mint volt. De a jótettek nem oltják ki egymást. A morális egyenletek megoldása nem azonos a számtaniakéval” – írta Kästner, aki még bízott abban, hogy az emberiség inkább az ilyen egyenleteket akarja megoldani.
Azt már a megjelenés előtt borítékolta a kiadó, hogy heves vitákat fog kiváltani ez a regény, és nem csak a szexuális töltetű vagy pornográf részek miatt. Néhány fejezetben az erőszak is teret nyer, szélsőjobbosok és balosok lövöldöznek egymásra, de a közízlést egy naturalisztikus, groteszk fejezet is sérthette, amelyben Fabian főnöke vakbélműtétjének nyomait mutogatja is – ez a jelenet egy hrabali sztorinak is simán elmenne. Míg egy másik részben Fabian és szívbéli barátja, Labude, Berlin nevezetességeit teszi nevetségessé egy villamoson fennhangon folytatott beszélgetésben, adva egy pofont a nemzetieskedő átlagpolgároknak.
A regény a végül kihúzásokkal megjelent formájában is vállalt kockázatot, nem véletlenül tiltották be. Úgy, ahogyan a szerző elképzelte, csak 2013-ban adták ki Sven Hanuschek Kästner-kutató szerkesztésében Németországban. Végül ezt a változatot vehetik most kezükbe a magyar olvasók is.
A könyv címét is sok vita övezte, több változat is felmerült, Kästner például a Szodoma és Gomorrát is javasolta – a szövegben ez vissza is köszön –, de végül a Fabian, egy moralista története címet kapta, és ez alapján készültek korábban magyar kiadások is.
A most megjelent kötetben a korábbi szövegváltozatok is helyet kaptak, és ezek között az utólag betoldott részek között is találni olyat, amit figyelmeztetésnek vehettek az akkori olvasók is. Kästner a sajtó sokszor cinikus működését is lefesti. „Azon munkálkodom, hogy következetesen helytelen lépéseket tegyünk. Minden, ami gigantikus méreteket ölt, már imponál, így az ostobaság is” – mondta Fabiannak egy hírlapszerkesztő. A propaganda szerepe korábban is előkerül, amikor arról beszél a laptulajdonos, hogy a reklámokat nem csupán szappan és rágógumi fogyasztásának serkentésére kellene korlátozni, hanem végre eszmék terjesztésének is szolgálatába kell állítani őket. Ez végül a náci Németországban is megvalósult, és azóta, ahogy ma is naponta tapasztaljuk, a politikai kommunikáció még fontosabbá vált, uniformizált, populista egysorosokat kapunk az arcunkba. Persze Fabiannak egészen más elképzelése volt, hogy milyen eszméket kellett volna terjeszteni, még reménykedett az emberiség fölemelésében és erkölcsi javulásában.
A regényhez Kästner több utószót is fűzött – ezt részben a későbbi megjelenések indokolták –, és ezekben már előre igyekszik megvédeni magát. Bár akár erkölcstelennek is lehetne minősíteni a regényt tartalmi elemei miatt, ő kitart mellette, hogy nagyon is erkölcsös műről van szó, és figyelmeztetésnek szánta a szakadék felé tartó Németország és Európa számára. Átélte, hogy egy válság milyen lelki kábulatot képes okozni, és a zűrzavarból való kiút keresése milyen könnyen tud elvezetni a gátlástalansághoz, politikai kuruzsláshoz, a józan ész és belátás pedig kisebbségbe kerülni. Kästner ehhez a kisebbséghez tartozik, és kérlelhetetlen humanizmusa miatt még most is érvényes mondanivalóval bír ez a regény.
Erich Käster: Ebek harmincadja
Fordította: Győri László
Trend Kiadó
3999 forint
