Nesbø nem nyugdíjazza Harry Holét, aki újabb sorozatgyilkos nyomába ered

Rosszul indul az újév Oslóban, röviddel szilveszter éjszakája után ugyanis három holttestet találnak a város különböző pontjain. Harry Hole már otthagyta a rendőrséget, és a drámai kezdőképben éppen az öngyilkosságot fontolgatja, most mégis szimatot fog, és beleveti magát a sorozatgyilkos utáni hajszába. De okozhat-e még meglepetést az olvasóinak? Lehet-e izgalmas egy krimi egy olyan nyomozóval a főszerepben, akinek személyiségét, módszereit és különös, nyers stílusát is olyan jól ismerjük? Jo Nesbø tizennegyedik Hole-kötete azt bizonyítja, hogy igen – a Kegyelemlövés ugyanúgy letehetetlen, mint a széria legtöbb alkotása.
Nesbø hatvanhat éves, de írói lendülete, sőt kísérletező kedve sem igazán hagyott alább. 2023-ban elkalandozott a horror irányába (Éjszakai ház), és bár ez nem annyira állt jól neki, az azóta megjelent Vérségi kötelék (a Birodalom folytatása) és a teljesen különálló, az USA-ban játszódó Minnesota sem okozott csalódást. De a most napvilágot látott kötet jobb, mint az említett három, talán nem éri el a Harry Hole-sorozat legjobb részeinek szintjét, de nagyon közel kerül ahhoz.
Harry Hole, az ikonikus nyomozó és a filmipar
A norvég író 1997-ben, a Denevérember című regényben indította útjára ikonikus nyomozóját, Harry Holét, a magas, szőke, metsző kék tekintetű figurát, aki amellett, hogy rendkívül okos, a megérzéseire is hallgat. Magának való, antiszociális, a normákat semmibe vevő alak, súlyos alkoholizmussal küzd, váltogatja a nőket, és igencsak önpusztító életet él. Faragatlannak tűnik, de belül persze nagyon is érző lélek kiemelkedő pszichológiai érzékkel, szakértelme megkérdőjelezhetetlen, hivatása pedig egyfajta szenvedély az életében.
A legújabb részben már betöltötte a hatvanat, és az író ezúttal is árnyalta némileg a személyiségét, megfontoltabb (de csak kicsivel), másokért nagyobb felelősséget vállaló emberként jelenítette meg. Egyre jobban kiütközik rajta egy régóta meglévő tulajdonsága, amit az egyik szereplő ki is mond arra a kérdésre felelve, mit lát Harry szemében: „De, mert jó gyengeséget látok, Harry. Azt, amit emberségnek is szoktak nevezni. Azt, amiről nem tehetünk, és amitől talán szeretnénk is megszabadulni. De nem tudunk, és ez teszi élhetővé a világot.” Hole talán szelídebb és kevésbé cinikus lett időskorára, de ösztönei és tettvágya a régi. Mostohafia, Oleg ráadásul már szintén nyomozó, így ezúttal különleges partnere akad, akivel apaként működik együtt – ez pedig újabb izgalmas változást jelent a korábbiakhoz képest.
A bűntények a Kegyelemlövésben is nagyon fantáziadúsak. Kezdetben egymástól függetlennek tűnnek, de hamar kiderül, hogy összeköti őket egy különös mintázat. A háttér a fagyos, januári Oslo, ahol szakad a hó, süvít a szél, és rövidek a nappalok – a regény azonban nem pusztán ettől lesz igazi skandináv krimi, hanem azért, mert ezúttal is ott van benne a jóléti társadalmak bírálata, most elsősorban a filmipar az, amit górcső alá vesz a szerző. Viszonylag korán kiderül ugyanis, hogy a gyilkosnak a filmes szakmához lehet köze, így a regény be tudja mutatni azt a világot, melyben az önzés, a hiúság, a pénzért és a rendezői székért folytatott küzdelem dominál, ahol mindenki csak kihasznál másokat, és igazából nem lehet bízni senkiben. Az iparágról meglehetősen sötét képet fest a regény, melynek már a címe is egy szakmai kifejezésből ered: „A Pinewood bunkerben összeverődött filmeseknek volt egy kifejezésük a filmesek utolsó forgatási napjának a legutolsó felvételére, mielőtt a stáb szokás szerint megtapsolta volna őket, hogy aztán összepakoljanak és hazamenjenek. Kegyelemlövés.”
Annak, hogy a cselekményt ebbe a közegbe helyezi, a filmes világ kritikáján túl van egy másik hozadéka is. Mivel a gyilkos a videóra vett gyilkosságokkal valamiféle mozgóképet rendez, mindig jelenetekben gondolkodik, a bűneseteket kigondolt dramaturgia szerint építi fel, és pontos terve van a szerkezetre nézve is. És mivel a film és a regény lényege egyaránt a történetmesélés, az elkövető tettei valójában „segítik” a könyvet – a két művészeti ág nagyon szépen ellenpontozza és egyben erősíti is egymást.
A siker receptje
Harry Hole nyomozását a szokott, ismerős módon követjük. Kezdetben sok szálon haladunk párhuzamosan, eléggé figyelni is kell, de aztán egyre gyorsul a tempó, főleg az utolsó harmadban már nem lehet letenni a könyvet. A nyomozás mellett mindig van magánéleti szál, ezúttal egy pszichológusnő ellentmondásos (egyszerre szerethető és utálatos) karaktere és Harry apasága adja a kiegészítő rétegeket, melyek természetesen egymáshoz és magához a nyomozáshoz is kapcsolódnak, nem csupán különálló részekként vannak jelen.
Érdekesség, hogy a regény kulturális utalásai között két magyar vonatkozásút is találunk, az egyik Pálfi György és az ő 2012-es montázsfilmje (Final Cut), melyben a leghíresebb romantikus filmek jeleneteit vágja egymás mellé. A másik – a végkifejlethez kevésbé kötődő – utalás pedig Neumann János játékelméletére és magára a tudósra vonatkozik: „Ő maga a játékelmélet, hozzájárult az atombomba létrehozásához, és Keithszel együtt előkelő helyet foglal el a világtörténelem legfontosabb embereinek listáján. Einstein kortársa volt, és hozzáértők szerint egyértelműen Neumann volt a nagyobb koponya.”
Nesbø receptje ezúttal is működik: társadalomkritikai él, (pop)kulturális utalások, a nyomozásokhoz nélkülözhetetlen tudományos tudásanyag, sok ellentmondást hordozó lélektani szálak. És persze a legfontosabb hozzávaló: ráirányítani a gyanút valakire, akiről aztán kiderül, hogy mégsem bűnös. Bevált recept, otthonos, ismerős, néha kicsit kiszámítható, ez kétségtelen, és talán ez a szöveg középtájon el is fárad kicsit, de a befejezés kárpótol érte.
Nem tökéletes regény, de olyan biztos mesterségbeli tudással megírt, amely sok krimiszerzőnek alighanem akár egy regény erejéig is elérhetetlen mérce.
És hogy lesz még folytatás, afelől ne legyen kétsége senkinek, a befejezés utáni pár oldal ugyanis egyértelműen arra utal, hogy Hole még mindig nem dőlhet hátra, nem vonulhat vissza, legalább egy kaland még biztosan vár rá, és vele együtt ránk, olvasókra is.
Jo Nesbø: Kegyelemlövés
Fordította: Sulyok Viktória
Animus, 2026, 6990 Ft