A tánctéri, közös olvasás a legújabb drog, amit minden figyelemzavarral küzdőnek ki kéne próbálnia

November 3-án este tartották az első budapesti Reading Rave-et, amely során összesen száznál is többen olvastunk együtt csendben, és puttyogó ambient tette még otthonosabbá a teret. Hogyan gyógyít az irodalom? Mit adhat az, ha teljesen ismeretlen könyvmolyokkal együtt faljuk a fejezeteket, méghozzá egy szőnyegekkel és babzsákfotelekkel berendezett tánctéren a hálószobánk helyett? A mély koncentráció vajon tényleg révülethez vezet, és mi okból lehet a szépirodalom az elme repülőszimulátora? Az este 7-tól 10-ig tartó session során együtt olvastunk a többi résztvevővel, aztán feltettük nekik a fenti kérdéseket.

Bordó zoknik és sárga fény – így olvas a nagyvilág a táncparketteken

Bő fél órával kezdés előtt érkezem a Turbina tapétás, meleg fényekkel szórtan bevilágított, romkocsma-nappalinak berendezett terébe, ahol egyelőre a légkondi ad fehér zajt, ambientnek nincs még nyoma. Az első olvasó viszont már megérkezett. A szociális munka elmélete és gyakorlata című kötetet hozta magával. Vizsgára készül, és azt mondta, pár hete, az Instagramon jött szembe vele egy videó, amit a Japánban rendezett book rave-en rögzített valaki, és mivel végignézte a képsorokat, az algoritmus tudta a dolgát, és a turbinás eseményt is feldobta neki. Most nincs a kezében telefon, de azt kérdezi, én is videót készítek-e. Egy kicsit mintha elszontyolodna, amikor azt mondom, cikket írok. A könyvnek nagyjából a felénél jár, és mivel hamarosan vissza kell vinnie, eltökélt arccal folytatja az olvasást. Ha jól látom a sárga fényben, bordó színű a zoknija.

Ahogy arról beszámoltunk néhány hete, nemrég a tokiói Simokitazava negyedben található Spread nevű underground klub adott otthont egy book rave nevű nappali eseménynek, amely során közösségi olvasósarokká változtatták a táncparkettet. Persze nem a Spread volt a világtörténelem első ilyen jellegű rendezvényének az otthona. A brooklyni bázisú Reading Rhythms 2023-as indulása óta ötszáznál is több olvasópartit szervezett, amelyek zenével és közösségi interakcióval ötvözték a csendes olvasást. A Melbourne-ből indult, a közös olvasást ambient DJ-szettekkel megtámogató Book Doof csapata pedig azt írja az oldalán, a rendezvényeikre pizsamában, partiszettben vagy akár cottagecore könyvtárosnak öltözve is érkezhetünk. Ahogy nekünk a legkényelmesebb. Talán ennyiből is látszik, hogy ahány együtt olvasós esemény, annyiféle megközelítés, dramaturgia. A közösségiség megélése viszont mindegyik ilyen jellegű rendezvényben közös.

Minőségi idő és mély koncentráció, ami révülethez vezet

„Szükségünk van közösségekre, szükségünk van énidőre, szükségünk van nyugalomra is és kijelölt minőségi időre. Azt gondolom, a Reading Rave ezekre kínál alternatívát” – mondta a Telexnek a november 3-i, budapesti eseményt tető alá hozó pszichológus, Loósz Johanna, aki már egy éve tart a Turbinában kiscsoportos, egy-egy témára fókuszáló irodalomterápiás csoportokat. „Irodalomterapeutaként meggyőződésem, hogy az irodalom gyógyít. A történetek nemcsak szórakoztatnak és kikapcsolnak, hanem nagyon komoly önismereti hatásuk is van. A Reading Rave ennél egyszerűbb: itt mindenki a saját könyvével halad, és az estnek egyetlen célja van: hogy közösen olvassunk. Ebben segít a közösség ereje, a klub mint helyszín és az ambient zene” – fogalmazta meg Loósz Johanna. Akinek az volt tehát a célja, hogy időt és alkalmat teremtsen az olvasásra, az előfeltételezése pedig, hogy egy szervezett esemény segít az elhatározásban, hogy a hetükből egy dedikált szeletet az ideérkezők magukra áldozzanak, magukhoz vegyenek egy könyvet, és olvassanak. „Szerettem volna egy kortárs megoldást találni az időhiány problémájára, és az vezetett, hogy én is nagyon szeretek úgy olvasni, ha körülöttem olvasnak mások is. Fontos volt, hogy a helyszín otthonos legyen. Nem a megszokott, de olyan, amely mégis képes normalizálni a közös olvasást. A táncparkett és a közös tánc más szempontból fontos rituálé, én pedig úgy voltam vele, hogy miért ne lehetne a mély koncentráció, a közös olvasás is olyan feltöltő, minőségi, katartikus, mint egy valódi rave.”

Az első húsz oldal küzdelem, de érdemes edzeni

Hogy mi fog itt történni, azt még nem tudom, de azt megfigyeltem már, hogy jellemzően kettesével-hármasával érkeznek az emberek, bár olyan is akad, aki egymaga. Viszonylag hamar kialakul a koreográfia, ami a fekete öves könyvtárlátogatóknak már ismerős lehet: amint belép a térbe valaki, egy pillanatra felpillantanak az olvasmányukból azok, akik megtalálták már a helyüket, konstatáljuk, hogy a frissen érkezőnek milyen színű sálja, dzsekije van, illetve az illendőség határain belül a könyve borítójára is odalesünk.

„Szerintem már mindannyiunk alapélménye, hogy a környezetünkben rengetegen küzdenek a figyelemzavar különböző szintjeivel – mondta Loósz Johanna. – Akár csak egy beszélgetés fonalának követéséről, egy egyetemi vizsgára való készülésről vagy a szeretteink szülinapjának számontartásáról van szó. Gloria Mark szerint a figyelmünk különben nem kapacitásszinten romlik, hanem egyszerűen a social media és a digitális tér hatásai »rosszra tanítják«. Viszont jó hír, hogy ezeket a rossz szokásokat ki lehet javítani, amire nagyon egyszerű és kézenfekvő megoldás az olvasás. Lehet, hogy az első húsz-harminc oldal még küzdelem, de nagyon hamar bele lehet jönni, a jó szokás pedig magával hozza a fejlődést, és egyre könnyebb lesz” – hangsúlyozta az irodalomterapeuta. A dedikált idő, illetve a közösségiség élménye egyébként a résztvevők javánál működött. „Sokkal mélyebben olvastam, mint általában” – mesélte a rendezvény után Vajk, aki a Jólét gazdasági növekedés nélkült hozta magával.

Máté Gábor és Club Mate a fészkelődők és alkalmi tüsszentők között

Nálam pedig a profi kosárlabdázóból lett író, a szlovén Goran Vojnović Csefurok, húzzatok haza című kötete van, ami egy ljubljanai lakótelepen élő tizenéves fiú idegenségtapasztalatait és a felnőtté válás irányába tett kísérleteit beszéli el. „A buzzer beaterrel a döntőben semmilyen baszás nem veheti fel a versenyt. Na jó, talán, ha meghúzhatnám Angelina Jolie-t. De Brad Pitt biztosan nem emlékszik minden alkalomra, amikor Angelinával kefélt, Michael Jordan viszont biztosan emlékszik minden buzzer beaterre az NBA döntőiben. Ez tény, baszki” – fogalmazza meg az utolsó pillanatban, távolról dobott kosárról, vagyis a buzzer beaterről Vojnović.

Tény az is, hogy már a hivatalos kezdés előtt betelnek a Turbinában a székek, kanapék és babzsákfotelek, én pedig úgy érzem magam, ahogy egy besúgó érezhette magát a Kádár-kori punkkoncerteken. Egyfelől, mert érzésre mindenkinél jó tíz évvel idősebb vagyok, ráadásul végső soron jelentést is írok. Az első óra egy átlagos könyvtári sessionnél is nyugodtabban telik. Meg se pisszennek a résztvevők, persze fészkelődők és alkalmi tüsszentők akadnak azért, de hát ott, ahol együtt olvasnak hatvanan-hetvenen, ez már csak ilyen. A Turbina egyik dolgozója is itt maradt, hogy Club Matéval és egy Máté Gábor-könyvvel vezessen le a munkaideje után. Azt mondta, száraz novemberezik, és ebben tavaly a kulturális események sokat segítettek neki, úgyhogy ad most a Reading Rave-nek is egy esélyt.

A szertartás, ahol atmoszféra van alapzaj helyett

Besétál közben a térbe klpflrtpr, azaz Klöpfler-Topor Tibor, Club Mate van nála is, és ő felel ma este a zenei alapokért. Klöpfler-Topor egyébként a Tilos Rádió Null:Hertz című műsorának kurátora, az Acideal formáció tagja, és a MOME-n is tartott már kurzust az elektronikus zene alapjairól. A kezdés előtt azt mondta, hibrid szettel készül, „ami annyit jelent, hogy hozok zenei alapokat, de a végleges hangzást élőben alakítom. Nekem is fontos, hogy az olvasókkal együtt vegyek részt a térben – nincs épített színpad, nem felém fordulnak az emberek, én egy leszek közülük. A zenével egy olyan atmoszféra teremtése a célom, ami megtámogatja a figyelmet, mankót ad az olvasáshoz. A könyvtárakban csendet kérnek, de itt most azzal kísérletezek, hogy hogyan lehet ezt a kötött helyzetet fellazítani, és a csendet úgy megteremteni, hogy az elkerülhetetlen alapzajt minél semlegesebb atmoszférává alakítsam, kiegészítsem, elmossam.”

„A csend a legnagyobb szar” – állítja a Csefurok, húzzatok haza elbeszélője, én meg ezzel a csilingelő fémzörejjel jól megvagyok. A terem addigra jószerivel tele. Ha tippelnem kellene, a jelenlévők 75 százaléka lány. Amennyire meg tudom ítélni, elég sokan hoztak magukkal könyvtári példányokat, az idegen nyelvű kötetek aránya sem elhanyagolható, és minden harmadik olvasó visel szemüveget. „Nem tehetnek velünk semmit, erősebbek vagyunk a sorsnál” – írja Vojnović. És ha körbenézek, nekem is eléggé így tűnik. Egyesek kötött sapkában olvasnak, más ujjatlanban áll neki. A közelemben letelepedő lány aláírt, telecetlizett Jadviga párnáját hozott, más kispárnával érkezett, és amikor a szőnyeg is tele lesz, erősödik bennem az érzés, hogy valamiféle furcsa szertartás részese vagyok.

„A zene fura volt. Néha hallottam, de voltak olyan periódusok, amikor megfeledkeztem róla, mert annyira vitt magával a sztori” – mondta a Reading Rave után Laci, aki egy Robin Cook-könyvet olvasott, és maga is olvasóklubok szervezésében utazik. Amiatt tartja izgalmasnak a kezdeményezést, mert szerinte mostanában az olvasásnak és a közösségi élményeknek is reneszánszuk van.

Kapcsolódni így vagy úgy

A Mester és Margaritával érkező Szonja harmonikusnak érezte az estét. „Azt hiszem, sikerült kapcsolódni másokkal, szavak nélkül is. Azért is tetszett, hogy ide kimondottan az olvasás miatt jövünk, mert általában az történik velem, hogy a barátaimmal lógok ahelyett, hogy a kezembe vennék egy könyvet. A mai estétől viszont megkaptam ezt is, azt is.”

Loósz Johanna az olvasásról szólva rávilágít egy másfajta kapcsolódás lehetőségére is. „Olvasás közben kapcsolódni szeretnénk a szereplőkhöz, meg akarjuk érteni, miért olyanok, amilyenek. Ehhez azt a képességünket használjuk, amelyet a pszichológia elmeteóriának vagy mentalizációnak nevez: érzékeljük és megértjük a másik ember gondolatait, érzéseit, szándékait. Ez segít abban, hogy a kapcsolatainkat, a konfliktusainkat és önmagunkat is jobban értsük. Keith Oatley kognitív pszichológus a szépirodalmat az elme »repülésszimulátorának« nevezi, mert olvasás közben kockázat nélkül gyakoroljuk, hogyan működnek az emberek és a köztük lévő kapcsolatok. Kutatócsoportja egyik kísérletében ugyanazt a Csehov-történetet az egyik csoport novellaként, a másik bírósági jegyzőkönyvként olvasta. Csak a novellaolvasóknál mértek a személyiségjegyekben elmozdulást. Az olvasás közben átélt érzelmek okozták ezeket.

Mindehhez azonban elmélyült olvasásra van szükség. A digitális tér villámgyors reakciókat és rövid, ugráló figyelmet vár tőlünk, és ebben az üzemmódban nehéz, már-már lehetetlen elidőzni egy-egy történeten. Folyamatosan fejleszt és egyben gyógyít is minket akár digitálisan, akár analóg módon olvasunk. Sőt, nemcsak a mentalizáció, hanem a figyelmünk is edzhető, a lényeg a fokozatosság és kitartás” – hangsúlyozta a Reading Rave szervezője.

Mintha egy könyv fülszövegének lennénk a betűi

„Az elején kicsit szorongtam, de a zene meg az olvasás annyira lelazított, hogy éreztem, ahogy visszalassul a pulzusom” – mondta Andi, aki a Harry Potter első részét olvasta angolul.

„Időnként becsuktam a könyvet, szétnéztem a teremben, mindenki kedvesen olvasott, és azt éreztem, jó ez a vibe – foglalta össze a tapasztalatait Aliz. – Azt éreztem, hogy bár teljesen idegenek vagyunk és mindenki teljesen más világban jár, erre a pár órára valahogy mégis összetartozunk.”

Idővel előkerülnek a kulacsok és az ásványvizes flakonok, időnként valaki, elismerendő egy-egy ritmikusabb püttyögést, bólogat, és van olyan résztvevő is, aki olykor elmosolyodik, persze azt nem tudom, a zene okán-e, vagy pedig amiatt, amit olvasott. Az egészben számomra, Alizhoz hasonlóan éppen ez a legizgalmasabb. Hogy ezen a szűk negyven négyzetméteren gubbasztunk hetvenen, és hetvenféle világban járnak a gondolataink. Olvasunk. Vannak, akik egymást átölelve vagy egymáshoz bújva a babzsákon, mások pokrócot tekerve a hátukra, ingben, melegítőfelsőben, tornacipőben, kapucniban. Jobbára elmélyülten, fókuszban. A hajunkat csavargatjuk vagy próbáljuk a könyvünk lapjait a fény felé tartani. Ha drónos brekegést, netán ajtónyikorgás-szerű kuttyogást hallunk a DJ-pult felől, az kibillent valamelyest, de visszatalálnunk sem nehéz. Olyan érzésem volt a második óra közepe felé, mintha egy festményben ülnék, vagy egy lemezborítón lennék statiszta. Összekapcsolt bennünket az olvasás, mintha egy könyv fülszövegének lennénk a betűi. Mintha egy hajó gyomrában utaztunk volna együtt, hetvenféle úti cél felé.