Török Ferenc: Élni segít ez a sorsfordító történelmi pillanatról szóló sorsfordító regény

Török Ferenc: Élni segít ez a sorsfordító történelmi pillanatról szóló sorsfordító regény
Török Ferenc – Fotó: Lucinda Douglas-Menzies

Sorozatunkban olyan könyvekről kérdezünk alkotókat, gondolkodókat, véleményformálókat, amik valami miatt fontosak, meghatározók, szemléletformálók, inspiratívak lettek nekik. Amiket jó pillanatban olvastak (újra). Amik hatást gyakoroltak az életükre vagy akár meg is változtatták azt.

Ezúttal Török Ferenc filmrendező válaszolt nekünk.

„Spiró György Tavaszi tárlat című regénye 2010-ben jelent meg. Elsőre elragadott a történet titokzatossága és finom humora, szereplői azóta bennem élnek. Idén nyáron újraolvastam a könyvet, és teljesen mást jelentett, mint tizenhat évvel ezelőtt.

A Tavaszi tárlat sorsfordító regény, egy sorsfordító történelmi pillanatról, 1956-ról. Nem »történelmi« regény, mégis felsejlik belőle a kelet-európai szellemi nyomor, a »zsákutcás« magyar történelem. A megtorlással fenyegetett néma kompromisszumok ideje, egy langyos diktatúra szürke hétköznapjainak szövevényes labirintusa, melyben hőseink szeretni sem képesek. Párhuzamos valóságok, feloldhatatlan társadalmi ellentétek, családi hazugságok. Személyes, intim hangvétel. Finom árnyalatok, sötét figurák, hétköznapi alakok. Zsarolás, félelem, szenvedély, megcsalás. Szelíd érintések, vad indulatok. Spiró emberábrázolásában Alfred Hitchcock, Ingmar Bergman, Makk Károly pszichológiai érzékenysége sejlik fel.

Szerelmi háromszög, önámítás, túlélési ösztön, megalkuvás. És ugye a pártszempontok.

Jövőkép: korlátozott szakmai karrier, boldogtalan, mégis biztonságos család Kádár János újraszervezett, kommunista Magyarországán. Árulók és besúgók között. Mégis néha szabadon.

A Hősök tere 1956. szeptember 23-án. A kép középpontjában a Műcsarnok, hátterében a Vajdahunyad vára látható – Fotó: Fóti István örökösei / Fortepan
A Hősök tere 1956. szeptember 23-án. A kép középpontjában a Műcsarnok, hátterében a Vajdahunyad vára látható – Fotó: Fóti István örökösei / Fortepan

A Hősök tere mint a történet központi helyszíne revelatív történelmi pillanatképként tárul elénk. Az ominózus Kádár-beszéd 1957. május 1-jén. Előtte néhány héttel ugyanott a Műcsarnok Tavaszi tárlata. Makrisz Agamemnon és az avantgárd magyar képzőművészeti szcéna. Kontroll alatt.

Szeretnék egyszer egy mozifilmet forgatni ebből a regényből, mert annyira sokat segített megérteni 1956 Magyarországát, és ezzel kicsit magamat is. Szóval segít élni.

Spiró Tavaszi tárlat című kötete szigorú történelmi látlelet, mint egy archív film, egy talált műtárgy, mégis érzéki és szenvedélyes végig. Akár mi magunk is lehetnénk a hősei.”

A körkérdésünkre adott további válaszok ide kattintva olvashatók.

Kövess minket Facebookon is!