Virág Judit: Ez a könyv megerősítette bennem a francia nyelv és kultúra iránti rajongást

Sorozatunkban olyan könyvekről kérdezünk alkotókat, gondolkodókat, véleményformálókat, amik valami miatt fontosak, meghatározók, szemléletformálók, inspiratívak lettek nekik. Amiket jó pillanatban olvastak (újra). Amik hatást gyakoroltak az életükre vagy akár meg is változtatták azt.

Ezúttal Virág Judit műkereskedő, galériatulajdonos válaszolt nekünk.

„Az első igazán meghatározó könyvélményem Roger Martin du Gard A Thibault család című regénye volt. Gimnazista voltam, amikor kezembe került a két vaskos kötet. Ma sem tudom, miért éppen ezt választottam, de arra pontosan emlékszem, hogy attól a pillanattól kezdve minden délután egyetlen vágyam volt: hazaérni az iskolából és folytatni az olvasást. Minden délután ugyanaz történt. Hazarohantam, de persze nem a házi feladat miatt (amit egyébként mindig megcsináltam), hanem hogy ott folytassam az olvasást, ahol előző este abbahagytam, és hogy újra Párizsban lehessek.

A két vaskos kötet egy szigorú francia polgárcsalád történetén keresztül mutatja be a századforduló és az első világháború körüli évek Franciaországát. A regény középpontjában két testvér áll,

kettejük közül különösen Jacques, a lázadó, szabadságvágyó fiú volt kedves nekem, aki éppen annyi idős volt, mint én.

A történet Párizsban játszódik tehát, lényegében a bal part utcáin, amelyeken épp azon a nyáron sétálhattam is – ami akkoriban fantasztikus kivételnek, igazán nagy ritkaságnak számított. Óriási élmény volt újból »végigjárni« a helyszíneket, és feleleveníteni, merre jártak a szereplők. Bár francia szakosnak készültem, még nem tudtam annyira a nyelvet, hogy eredetiben élvezhessem a regényt, de ez a könyv még inkább megerősítette bennem a francia nyelv és kultúra iránti rajongást.

Talán ekkor dőlt el végleg, milyen könyveket fogok szeretni. Azóta is a hosszú, hömpölygő, több szálon futó családregényeket olvasom szívesen. Azokat a műveket, amelyek ráérősen terelik az olvasót, amelyekben jól lehet ízlelgetni a hosszú leíró részeket. Egy jó regényből ugyanis nem szeretek hamar kiszállni. Később egymás után következtek azok a szerzők, többek között Thomas Mann, Tolsztoj, Proust, valamint Goncsarov, akiknek hasonló élvezettel faltam a könyveit, A varázshegyet, a Háború és békét, Az eltűnt idő nyomábant vagy az Oblomovot. A kortársak közül pedig Karl Ove Knausgård, Orhan Pamuk és Nádas Péter műveit tudom hasonló élvezettel belakni.”