„Nem vagyok birtokosa a saját költészetemnek” – erős idézetek Erdős Virág interjújából

Noha Erdős Virág rendkívül termékeny szerző – csak az elmúlt négy évben öt kötete jelent meg –, mégis többször gondolt arra, hogy felhagy az írással. „Szerencsére nem hagytad abba” – jegyezte meg Nyáry Krisztián a Buksó legújabb adásában. „Még megtörténhet – válaszolta a József Attila-díjas költő. – Az ember folyamatosan beleütközik azokba a kritikákba, amelyekből én tényleg azt szűröm le, hogy nem nagyon mennek át a dolgok. [...] Egyáltalán: az ítélkezés az, ami elől én a leginkább futok az életemben is. Talán azért jó írni, mert ott nem kapsz ilyen közvetlen visszajelzést. Nyilván amikor megdobálnak paradicsommal a színpadon, akkor az egy közvetlenebb visszajelzés, itt lehet írni nyugodtan, azt gondolván, hogy az valami fontos. [...] Ebben a kommentkultúrában, amiben élünk és amiben folyamatosan egymást szidalmazzuk teljes lelki nyugalomban, [...] felszabadultabban bántjuk egymást.”

Kevés kortárs szerző tud olyan természetességgel közös nyelvet teremteni a gyerekversből és a politikai költészetből, a mondókából és a vádbeszédből, a személyes tapasztalatból és a társadalmi látleletből, mint Erdős Virág. Szigorúan kisbetűvel írandó isten című kötetébe az elmúlt évek verseit gyűjtötte össze. „Még a választás előtt született. Ez is furcsa, így beleragadt ebbe az időrésbe, és azt gondolják sokan, hogy ebben még a választások után született versek is vannak, de nincsenek. Akkor azért a világ megfordult körülöttünk.” Éppen ezért jogosan merül fel a kérdés, ha a 2013-ban megjelent Ezt is el című kötete volt a magyar közélettel összefüggésbe hozható pánik első hangja, akkor az isten című a kétségbeesés záróakkordja. „Furcsa most visszagondolni, mert már erőlködnünk kell, hogy fel tudjuk idézni azokat a kellemetlen érzéseinket. [...] Én próbáltam dokumentálni a könyveimben, és ha nem is mindegyik, de úgy tíz kötet szépen végigkövette ezt az időszakot részemről. És váltakozott a hangnem is, hogy hogy lehet melyik időszakról – és milyen beszédmódban – bármit is elmondani. Hogy lehetett kicsit a mélyére nézni a dolgoknak, és az okokat kutatni a saját szerepünket vizsgálva ebben az egészben. Azt, hogy a saját pozíciónk mennyire határozza meg a viszonyunkat mindahhoz, ami kialakult. És akkor valahogy szépen ellépkedtünk addig, amíg teljesen eluralkodott rajtunk ez a fajta reménytelenség.”

Privát lelki probléma

Erdős isten című kötetét sokan istenes versekként olvassák, miközben a szerző szándéka szerint nincs vallási olvasatuk a szövegeknek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy jelent meg olyan kritika is a könyvről, amelyik ezt az értelmezést erősíti. „Abszolút jó szándékkal egy vallásos kritikus mélyrehatóan tanulmányozta ezt a kötetet, és tényleg nagyon szívből szóló kritikát írt [...] Ott meg azt éreztem, hogy időnként ez a felülstilizálás ugyanolyan hamis képet ad, mint amikor lesajnálják, és azt mondják, hogy ez hiperbola és versgenerátor. [...] Nem vagyok birtokosa a saját dolgaimnak, úgyhogy ha az ember kiengedi a kezéből, akkor onnantól szabad préda minden létező szöveg. Csak az fontos, hogy amit akarok, az nagy százalékban átmenjen, és ha valami egészen más megközelítést is megenged, akkor valamit én rontottam el, attól tartok.”

Nyáry Krisztián szerint eleve az, hogy a kötet az isten címet kapta, beszédes, de erre nem problémaként, hanem lehetőségként érdemes tekinteni. „Más célom volt ezzel a könyvvel, aminek semmi köze istenhez. Ez számomra egy kifejezés, ha sok ilyen szókapcsolatból ki-ki hagyogatjuk az isten szót, akkor egy csomó verzió létrejön, és akkor lehet írni verseket, és el lehet mesélni egy [...] konkrét időszakot. Ebben a konkrét esetben a 2025-ös évet.” Ez a kötet ennek a rendkívül intenzív időszaknak a privát hangulati lenyomata Erdős szerint: „Akkorra érett be az az időszak, amikor már tényleg az ember lelke legmélyét is megmérgezte az a rendszer, amiben éltünk az elmúlt tizenhat év alatt, és az utolsó évben ez már tényleg egy privát lelki problémává nőtte ki magát. Az ember rettenetes letargiában érezte magát, és azt érezte, hogy mindent átitat ez a letargia. De közben meg írás szempontjából azt az iróniát, amit én szerintem valahol útközben elvesztettem, azt itt most visszanyertem.”

Az isten kötet egyik verse valahogy mégsem illik bele abba a logikába, hogy Isten neve behelyettesíthető lenne. Ez a Tíz című, ami lényegében a kortárs magyar irodalom szatírája. „Arra jöttem rá, hogy az, hogy nekem személyes keserűségeim vannak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. [...] Mostanra azt érzem, hogy tényleg nagyon sok olyan probléma van, amivel mi küszködünk, és ami nem segíti az alkotás folyamatát. Mégis itt van, és mégsem teszünk fel kérdéseket vele kapcsolatban. Illetve a korábbi korszakban mindent a NER nyakába sóztunk, és mindenért az volt a hibás, holott lehet, hogy itt sokkal korábban, sokkal mélyrehatóbb problémák vannak.”

A kötet megjelenése óta a szerző azzal a gondolattal is eljátszott, hogy mi lett volna, ha a 2026-os országgyűlési választás máshogy alakult volna. „Én erre szoktam gondolni, hogy [...] mennyi minden nem derült ki rólunk éppen azért, mert a döntő pillanatban ez a korszak lezárult. Ha mondjuk lett volna még egy kis idő még mélyebbre süllyedni, akkor hogy viselkedünk, és milyen reakciókat vált ki belőlünk?”

Az élet egyszerre szörnyű és csodálatos

Nyáry Krisztiánban felmerült, hogy a gyermekirodalomra különös menedékként tekint-e Erdős Virág, ahova a felnőtt irodalmi közeg és a gondterhelt közélet elől néha jólesik elmenekülnie. „Talán azt is, bár én most az Aligali című kis kötetemben [...] pont arra törekedtem, hogy azért egy-két ilyen társadalmi problémát is be lehet úgy hozni, hogy az még ne rémítse meg a gyerekeket, de egyszerűen mint a valóság elemeit, amivel ők is nap mint nap találkoznak, azokat behozzam mégiscsak.” Ezt a gondolatot erősíti az is, hogy a költő korábban azt mondta: „A gyerek számára nem kérdés, hogy az élet egyszerre szörnyű és csodálatos. [...] Annál hasznosabb nincs, mint hogy valamennyire a valósággal szembesítjük őket, vagy akár azokkal a nehéz dolgokkal, amitől pont elzárni szokás őket, és közben meg érzik, hogy van ott valami. Sokkal nagyobb súllyal tud nyilván egy gyerek lelkére is nehezedni, hogyha csak sejti, hogy ott valami nehézség van, de erről nem szabad beszélni.”

A Buksó új adását itt lehet megnézni: