Top 10 Nyáry Krisztiánnal: tíz kortárs irodalmi mű Kolozsvárról

Balázs Imre József – Daray Erzsébet (szerk.): Kolozsváros

Hogyan ismerhető meg, fedezhető fel Erdély történelmi központja, a több felekezetnek és népnek otthont adó, öt nyelven is névváltozattal rendelkező Kolozsvár. Ez a kötet – a számos lehetséges megközelítés közül – izgalmas, egyedi utat kínál: a kortárs magyar irodalom elismert nagyjainak és tehetséges fiataljainak a műveiből közöl válogatást Bodor Ádámtól Szabó T. Annán, Térey Jánoson és Tompa Andreán át Vida Gáborig. A Kolozsvár tereit, utcáit, ikonikus épületeit és nem utolsósorban a város természeti környezetét megelevenítő verseket, regény- és novellarészleteket régi és új, a 17. századtól a 20. század végéig terjedő időszakból származó várostérképrészletek illusztrálják. (Jelenkor, 2019)

Csapody Miklós: A kolozsvári epizód

Az irodalomtörténész, újságíró, volt politikus szerző írja: „Kolozsvári otthonosságomra több mint fél évszázad elteltével tekinthetek vissza, az után, hogy szegedi diákkoromban a Korunkhoz bejáratos lettem. A diktatúra bukásáig hivatalosan egy voltam a nagy számban érkező idegenek közül »Helgából«, ahogy Magyarországot nevezte a Securitate. Kolozsvári epizódom azóta folytatásos regénnyé terebélyesedett, amit máig olvasok és írok. Ebből a regényből lett ez a könyv is, amely a Korunkban napvilágot látott több mint félszáz tanulmányból, esszéből kínál válogatást.” (Komp-Press, 2025)

Cserna-Szabó András: Kolozsvár alatt az ég

Cserna-Szabó András édesapja és nagyapja egyaránt Kolozsváron született, ő is évtizedek óta a „kincses város” szerelmese. 2012-ben, egy erdélyi ösztöndíj során kezdett el kolozsvári novellákat írni. Ez alkalommal tizenhárom év, tizenhárom történetét rendezte kötetté, melyet az olvasó – ha úgy akarja – forgathat töredékes városregényként, vagy akár egy nem Kolozsváron világra jött, mégis lokálpatrióta kolozsvári író novelláskönyveként. Most nem belülről látjuk a várost, hanem kívülről, egy külsős szemével, aki talán mindent másként lát, mint egy bennszülött. Hol madártávlatból, hol Petőfi, Drakula vagy Cioran szemével, és van úgy, hogy fejen állva: így lehetséges, hogy olykor Kolozsvár alá kerül az ég. (Bookart, 2025)

Demény Péter: Visszaforgatás

A kolozsvári születésű író regényében egy magányra ítélt fiatalember meséli az életét, aki ráadásul író. Mivel úgy gondolja, ekként feladata az, hogy másokkal és önmagával szemben kíméletlenül számoljon be mindenről, ami történt, a történet mesélése közben szüntelenül az események okait keresi. Maga a cím is erre utal: egy író, mondja a narrátor, mintha mindig egy kamerát hurcolna magával, amelyet soha nem kapcsol ki, s amely az ő gesztusait éppúgy rögzíti, mint a máséit. (Napkút, 2022)

Kenéz Ferenc: Szabadnak lenni mit jelent? – Kolozsvár-oratórium

2009 és 2010 között készült el Kenéz Ferenc nagyszalontai származású költő Szabadnak lenni mit jelent? című Kolozsvár-oratóriuma. A verskompozíció a szabadság hiányának, valamint a költő által választott kishaza meghamisításának és kisajátításának gondolata köré szerveződik, valójában több szólamban felhangzó modern poéma az ellehetetlenülő kisebbségi, egyszersmind emberi egzisztenciáról. Jóval később merült fel az ötlet: ebből a szövegből egy különálló, illusztrált kötetet lenne érdemes készíteni. Az önmagában is erős sodrású, magával ragadó szöveget Árkossy István képzőművész többrétegű, az alapgondolatot mélységeiben értelmező illusztrációi egészítik ki, teszik teljessé. (Kriterion, 2022)

Korpa Tamás: Házsongárd live

Korpa Tamás verseskötete lélegző Kolozsvár-könyv. Versei a várost és lakóit nem csupán megfigyelik, rögzítik, de vallatják és ezáltal teremtik is. Az ügynökjelentések retorikájával megszólaló hosszabb Securitate-versekben így aztán e líra önmagával néz farkasszemet. A Házsongárd live nem katalógus. A különböző korokból, más-más idősíkokból elénk lépők egytől egyig Korpa Tamás saját halottjai, az ő privát Kolozsvárjának egykori, jelenlegi és képzeletbeli lakosai. A privát pedig, erős költői nyelven, közreadható, közvetíthető – bizonyítja a kötet, ahogyan azt is, hogy a halottakat nem szükséges életre kelteni. Ugyanazt a várost lakjuk. Merthogy Házsongárd nem nekropolisz, a holtak városon kívüli városa, hanem Kolozsvár szerves része. Talán éppen a tüdeje. (Kalligram, 2022)

Szőcs Géza: Sétatér – Szellemvasút a Szamos partján

Szőcs Géza gondosan egyberendezett, ám csak posztumusz megjelenő kötete nem csupán a lezárult életmű fantasztikusan izgalmas és gazdag világába kalauzol el – de a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít. Versből született – és Erdélyről, Kolozsvárról, a kolozsvári Sétatérről, a sétatéri tóról, a tavon úszkáló hattyúkról, a költészetről szóló, több műfajú kötet lett belőle. „Ha az ember betéved a Sétatérre, vagy ha összeáll a hattyúkkal, nehéz dolog kikeverednie onnan” – írja a szerző, akit kimeríthetetlennek tűnő költői képzelete és impozáns kultúrtörténeti jártassága egyre-másra újabb utak bebarangolására csábít „Európa egyik legszebb városában” és „a magyar líra hattyúskertjében”. (Európa, 2026)

Szőcs Petra: Kétvízköz

A szintén kolozsvári születésű költő és filmrendező első kötete, Kolozsvár egyik városnegyedének nevét kapta címül. A szerző verseiben legtöbbször a testet és a testtől elkülöníthető, attól elváló külvilág kapcsolatát vizsgálja, erős eltárgyiasítással, de ennek a kapcsolatnak elsősorban nem a tragikumát, hanem – néha már az abszurd határáig elmenő – iróniáját mutatja meg. A szövegek szereplői plasztikus, hús-vér figurák, akik mégis sokszor mitikus, kontúr nélküli „hősökké” válnak, viselkedésüket gyakran az álmok logikája határozza meg. Nemcsak a versek szereplői beszélnek valamiféle szűrőn keresztül, hanem a megjelenített belső és külső tájak vizualitása is határozottan álomszerű. (Magvető, 2013)

Tamás Gáspár Miklós: Kolozsvári esszék

Tamás Gáspár Miklós posztumusz megjelent kötetébe foglalt esszéi megkísérlik a lehetetlent: Budapestről felidézni a kolozsvári múltat. A filozófus saját múltját, a nemzedékéét, sőt a szülei nemzedékéét is. Az elsősorban ismert és ismeretlen nőkről és férfiakról írt portrék, melyek korábban különféle folyóiratok hasábjain láttak napvilágot, kötetbe rendezve szinte regénnyé alakulnak. Kerteken, utcákon, tereken, dűlőkön, lakásokon, óvodákon, iskolákon, szerkesztőségeken, kocsmákon, könyvtárakon, koncerttermeken, kihallgatószobákon és temetőkön át kanyarog a Kolozsvári esszék útja, rávilágítva, hogy egy Danton utcai kert (vagy a Garibaldi utcában volt) smaragdzöld fűszálán is ott csilloghat a vízcsepp, amelyen a legnagyobb kérdések, a szabadság és a szabadsághiány, az egyenlőség és az egyenlőtlenség, a testvériség és az üldöztetés kérdései tükröződnek. Nem helytörténeti séta: szépirodalom. (Kijárat/Transtelex, 2024)

Tompa Andrea: Kiváló testek

Tompa Andrea új regényéből kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták. A hatalom kíváncsi – olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá. Hogy ki kit szeret, kivel szexel. Mindez létrehozza a kíváncsiak társadalmát, akik tudni akarnak vagy tudni vélnek. A közösség pedig hol megbomlik, hol összekapaszkodik és áthatolhatatlanná válik. Senki és semmi nem lehet a hatalmon kívül. Immár öt regényének főszereplője a kincses város: A Fejtől s lábtól az előző századforduló Kolozsvárját, a Sokszor nem halunk meg, az 1943–44-es időszak, az Omerta: az 50-es évek, a Kiváló testek a 70-es évek, az elsőként megjelent A hóhér háza pedig a 80-as évek Kolozsvárját idézi meg. (Jelenkor, 2026)