Az Orbán-rendszer átgázolt a generációm nagy részén, nem volt más, mint rendszerellenesnek lenni

A Pagony Kiadó gondozásában megjelent Nem mondtam nemet című antológia volt az apropója a Friss tinta című műsor legutóbbi adásának. A közelmúltban megjelent, Grancsa Gergely által szerkesztett kötet címével kapcsolatban a próza-, dráma- és filmírással foglalkozó Biró Zsombor Aurél arról beszélt, hogy udvariasnak tartja magát, de tud nemet mondani, ráadásul a művészeti szférában szerinte fontos is, hogy az ember képes legyen határokat kijelölni. Saját bevallása szerint Balássy Fanni írónak, szerkesztőnek ugyanez egyelőre nehezebben megy, és még tanulja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket.

A Veiszer Alinda által moderált beszélgetésben hamar ráterelődött szó a politika és az irodalom viszonyára. Biró azt mondta, hogy mostanában a politikusabb szövegek érdeklik, ezért legújabb műveiben azt vizsgálja, hogy a 2020-as években mi köze van a politikának az irodalomhoz. Az antológiában szereplő írásban is azt kereste, hogy egy pici irodalmi szubkultúrára hogyan telepedett rá az elmúlt tizenhat év.

Balássy Fanni szerint nagyban meghatározta korosztályának irodalmi szocializációját, hogy az Orbán János Dénes szakmai vezetésével működő Kárpát-medencei Tehetséggondozó (KMTG) akkor indult, amikor érettségiztek. „Az ember bekerül ebbe a nagyon furcsa, turbulens világba, és nem teljesen tud eligazodni” – fogalmazott a pályakezdéséről, ugyanakkor azt is megjegyezte, neki nagy segítséget jelentett, hogy voltak olyan idősebb, tapasztaltabb pályatársai, akik megmutatták, melyik irányba induljon el. Szerinte a vonzónak tűnő ösztöndíjakhoz képest nehezebb pálya ugyan keresni a saját utat és kilincselni a kiadóknál, vagy éppen arra várni, amíg a folyóiratokban publikálják egy-egy szövegét, de utána tiszta marad az ember lelkiismerete.

Biró Zsombor Aurél emlékeztetett arra, hogy a KTMG ellen tiltakozva jött létre a Független Mentorháló nevű kezdeményezés, ami ugyan hamar elhalt, de aminek keretében számos nagynevű alkotó ajánlotta fel, hogy egy évig mentorál egy-egy fiatal szerzőt; őt például Potozky László vette szárnyai alá. „Aztán az SZFE-t is kihúzták alólunk. Oda is pont akkor sikerült járnom, amikor kiderült, hogy ez egy liberális hüllőkeltető” – emlékezett vissza. Mint felidézte: gyakran feltette magának a kérdést, hogy egy munkát be szabad-e vállalni, és például amiatt is utasított vissza felkérést, mert úgy gondolta, hogy egy folyóirat túl sok állami pénzt kapott.

„Nagyon fiatal voltam, amikor ez a rendszer úgy gázolt át a generációm nagy részén, hogy nem volt más, mint hogy rendszerellenesek legyünk” – mondta Biró, aki szerint mindez egyszerre váltott ki keserűséget és irigységet, ugyanakkor az embernek lehet tőle morális felsőbbségtudata, ha nemet mond dolgokra. „Ebből kellene most kikecmeregni” – tette hozzá az író.

Balássy Fanni szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a meglévő ellentétek el fognak-e simulni, és hogy a szakma képes lesz-e az együttműködésre. Szerinte ugyanis annyira erősen be vannak betonozva a szekértáborok, hogy nagyon nehéz lesz őket meghaladni. A közelmúltban megalakult Irodalmi Szakszervezetet ugyanakkor fontos és meghatározó kezdeményezésnek tartja ezen a téren.

Biró szintén nagy problémának tartja, hogy jobboldali és liberális alkotók nem állnak szóba egymással, és hogy a politikai nézeteltérések sportszurkolói nézeteltéréssé fajulnak. „Az üdvös valami olyasmi lenne, hogy az emberek vállalják fel, hogy mit gondolnak a politikáról, és ki lehessen mondani azt, hogy én jobboldali vagyok, vagy én baloldali vagyok – mondta. – Szerintem egy liberális lózung, hogy a politikának nincs köze a művészethez. Ez életszerűtlen és nem igaz, és elfedése a valódi problémáknak.”

A műsorban Balássy Fanni arra is kitért, hogy még mindig keresi, hogyan tud hitelesen megszólalni, de összességében jó érzéssel tölti el, hogy mostanában egy kicsit kevesebbet kell szorongani. „Furcsa, hogy valaminek ennyire hirtelen lett vége, amiről egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy ennyire az elemeire tud bomlani” – utalt a választás utáni politikai-gazdasági átrendeződésre. Biró Zsombor Aurél reméli, hogy az utálat helyett idővel sikerül analitikusabb viszonyt kialakítani az Orbán-rendszerhez. „Az a közeg, amiben én mozgok, nagyrészt elszenvedője volt az Orbán-rendszernek. Anyagi kiszolgáltatottság van, keveset keresnek, nincs idejük azzal foglalkozni, amiben tehetségesek. Ez keserűséghez és frusztrációhoz vezet, amit azokon töltenek ki, akik körülveszik őket, és ami a saját közegük valójában” – mondta az író.

A műsorvezető felvetésére Biró Zsombor Aurél a generációs ellentétekről szólva úgy fogalmazott: „Az, hogy 70 éves emberek irányítják a világot, egy 27 éves számára dühítő. Ezt értelmezhetjük folyóiratok szerkesztőségére vagy színházak vezetőire is.” Balássy Fanni pedig arról beszélt, hogy az idősebb generációkban gyakran élnek olyan reflexek, hogy a fiatalok örüljenek, hogy van munkájuk, és hogy minden rendben van körülöttük, és inkább húzzák meg magukat, ne konfrontálódjanak a hatalommal, mert az mindig veszélyes.

„Ami a fiataloknak meghozta az erőt, hogy ki merték nevetni a hatalmat. Fellendült a mémkultúra és a különböző TikTok-videók gyártása. Már nem láttad benne a fenyegetést, annyira nonszensz volt a helyzet, hogy ki merted röhögni. A nevetésnek van egy ilyen szupereje, hogy elszívja a hatalomtól a fenyegetés erejét” – vélekedett a Friss tinta legutóbbi adásában Balássy Fanni.