Marék Veronika: Hat évtizede kívülről tudom a Hamlet legszebb részeit

2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Mivel a sorozatnak nagy sikere volt, mi pedig továbbra is kíváncsiak vagyunk, a folytatás mellett döntöttük. Mostantól olyan könyvekről kérdezzük az alkotókat, gondolkodókat, véleményformálókat, amik hatást gyakoroltak az életükre vagy akár meg is változtatták azt.

A József Attila-díjas író és grafikus, Marék Veronika válaszával folytatódik a sorozat.

„14 éves koromban véletlenül betévedtem egy színházi előadásra. Shakespeare-t játszottak, a Hamletet. Számomra Shakespeare a felnőttek írója volt, aki nagyszerű, de egy gyereknek még felfoghatatlan.

Legnagyobb meglepetésemre egy mesébe csöppentem.

A helyszín a színes királyi udvar, a hősök a király, a királyné meg egy feketébe öltözött szomorú herceg. A szépséges lány is ott volt, Hamlet szerelme. És jóbarátja, Horatio. Az izgalmas történet egy perc alatt magával sodort. Új, más emberként jöttem ki a színházból.

Otthon édesapám könyvrengetegében rábukkantam a Hamletre. Ez a könyv lett akkor a legfontosabb számomra, s az is maradt.

Olvasgattam, kívülről megtanultam Arany János gyönyörű szövegeit. Ceruzával aláhúztam azt, ami a legjobban tetszett.

És ezek a mondatok végigkísérték az egész életemet.

Csak A lét vagy a nemlét kérdése ez címmel ismert monológból idézek röviden:

»HAMLET: Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok boszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?«

Hányszor vigasztaltak meg ezek a sorok! Beláttam, hogy ötszáz évvel ezelőtt is ugyanazoktól szenvedtek az emberek!

És a legkedvesebb mondataim:

»HORATIO: De mindez oly csudás, oly idegen!
HAMLET: Hát üdvözöld, mint idegent szokás.
Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.«

Aztán:

»HAMLET: Mi néki Hecuba, s ő Hecubának?«

S a végén:

»HAMLET: A többi néma csend. (Meghal.)
HORATIO: Nemes szív tört meg itt. – Jó éjt, királyfi;
Nyugosszon angyal éneklő sereg.«

Angyal éneklő sereg, micsoda nyelvi lelemény! Elképesztő. 80 éve szeretettel őrzöm ezt a könyvet.”