Péterfy Gergely: Pökhendin parádéztak az ellopott pénzzel, és heccelték azokat, akiktől ezt a pénzt ellopták
„Nagyon-nagyon euforikus és eksztatikus volt, elképzelhetetlen volt. Azóta nagyon sok barátommal beszélgettem, akikkel együtt rágtuk a körmünket a választás éjszakáján. Nemcsak én voltam az egyetlen, aki nem hitte el az utolsó pillanatig, hogy ez meg fog történni” – mondta Péterfy Gergely író az áprilisi országgyűlési választásról a Szinten túl Krug Emíliával legutóbbi adásában.
A beszélgetés apropója az író könyvhétre megjelent regénye, a Digó volt, amelynek kiégett értelmiségi főszereplője, Winter Henrik, a Covid idején költözött Budapestről az olaszországi Umbriába. Péterfy a regény keletkezéséről elmondta: a 2010-es második felében rengeteg interjút készített kivándorlókkal a Klubrádióban, így széles spektrumban látott rá a magyar kivándorlók helyzetére, amit most nagyon jól tudott hasznosítani. „Végül mindenből regény lesz” – jegyezte meg.
Péterfy a saját Olaszországba költözéséről és 2021 óta tartó kétlakiságáról azt mondta: „Ez egy nagyon veszélyes kaland. Ha elmész egy tényleg másik városba [...], ahol idegen nyelven beszélnek [...], és ami kellően odébb van ahhoz, hogy jellemzően sok dolog más legyen, ott nagyon érdekes dolgok történnek emberben. Elindul egy újjászületési folyamat, újraprogramozza magát a tudat, és egy ponton megtörténik az, hogy az ember egy rebootot érez [...] egy pillanatra elsötétül a képernyő, és újraindul valami. [...] Egy csomó új célt találtam meg magamban, ezek elsősorban írói célok, és egy csomó új intellektuális és térbeli kalandnak lettem így a részese, meg még leszek a részese, remélem.”
Péterfy világpolitikai jelentőségűnek nevezte a Tisza Párt győzelmét, szerinte Magyarország történetében még nem volt példa ilyenfajta választói forradalomra, és mérhetetlenül régen élt át az ország ehhez fogható eufóriát.
Az író az aktuálpolitikai fejleményekről szólva „fantasztikus dolognak” nevezte az ügynökakták tervezett nyilvánosságra hozatalát. „Ha ezek az ügynökakták kutathatóvá vagy olvasható válnak, akkor rengeteg mindent meg fogunk tudni egykori szomszédainkról, családtagjainkról. Remélhetőleg lesz egy össztársadalmi trauma ebből, ahol nagyon sok ember csap a homlokára. [...] Jó esetben ez egy nagyon erős gyomros a társadalomnak” – mondta az író. Szerinte a magyar társadalomban nagyon sok rétegben rakódnak egymásra a hazugságok, a szembenézés folyamata pedig nagyon hosszú folyamat lesz, „mérhetetlenül sok pofázásra lesz szükség”.
A műsorvezető emellett rákérdezett a közelmúlt nagy horderejű kulturális botrányaira, így az NKA milliárdos kifizetéseire és Orbán János Dénes több százmilliós jogdíjaira is. „Ezeket a dolgokat nagyon súlyosan meg kellene büntetni. Az igazságszolgáltatásnak a legkeményebben fel kell lépnie. Ezek az emberek tényleg rablók, és egyszerűen elrabolták a közpénzt, ezek a dolgok nem maradhatnak büntetlenül” – mondta Péterfy, felháborítónak nevezve, hogy közben sok tehetséges, keményen dolgozó író és irodalmi műhely munkája lehetetlenült el, „vagy épphogy csak a léthatáron elkaristoltak”. „Az az elképesztő, hogy azt az irodalmi intézményrendszert, ami jól-rosszul a 90-es években, a 2000-es években elműködgetett, gyakorlatilag sóval beszántották, és tényleg kutyaütő dilettánsokra szórtak ki milliárdokat. [...] Ez a fajta mérhetetlenül agresszív tahó viselkedés, aminek az egyik értelme az volt, hogy fölháborítani, heccelni az értelmiséget, a másik pedig, hogy közben a lóvét elrakni.”
Az író szerint az irodalomtörténészek legfeljebb évtizedek múlva tudják majd megállapítani, hogy hol vannak azok a rések, hiányok, szakadások, amelyek azért jöttek létre, mert műhelyek estek szét és egzisztenciák mentek tönkre az ország elszegényedésével párhuzamosan. Péterfy most egyrészt fontosnak tartaná, hogy a kultúra és azon belül az irodalom területén érvényesüljenek a piaci viszonyok, és legyen például normális könyvforgalom, másrészt átlátható és számonkérhető kulturális támogatási rendszer kialakítását, írói életpályamodellek elindítását szorgalmazná.
„A NER ideje alatt tényleg az volt a lényeg, hogy embert emberrel összeugrasztani. Minél több társadalmi kis minikonfliktus legyen, minél több időt töltsenek haraggal, gyűlölettel, fortyogjanak, stb. És akkor ebből húzott hasznot a maffia” – mondta az író, aki annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyar társadalom agressziószintje lényegesen lejjebb ment a választás óta, de még mindig sok fokozattal elmarad az olaszországitól.
Péterfy természetes és emberi jelenségnek tartja a bosszúvágyat, még ha ez szerinte nem is hangzik túl jól. „Itt széles társadalmi csoportok huzamos időn keresztül nagyon sok értelmet szenvedtek el. Nagyon sok embernek huzamos időn keresztül nagyon sok pénzét lopták el, és huzamos időn keresztül nagyon sok ember pökhendin parádézott az ellopott pénzzel, és heccelte és cukkolta azokat, akiktől ezt a pénzt ellopták. Ez bosszúért kiált, mindenki, aki ennek elszenvedő alanya volt, abban jogosan él a bosszúvágy. Azt gondolom, hogy a Tiszának nagyon bölcsen az a politikája, hogy ezt a bosszúvágyat ki kell elégíteni, a bűnösöket felelősségre kell vonni, az ellopott pénzt vissza kell szedni. Enélkül tényleg nem lehet ebben az országban egyről a kettőre jutni” – mondta az író, aki szerint hosszú igazságtételi folyamat vár az országra, és végül sokkal kevesebben fognak börtönbe kerülni, mint amennyire azt jelenleg elvárja a társadalom.
