Dániel András, a kultikus Kuflik alkotója: Nulláról indulni mindig nagyon izgalmas

„Mindig érdekeltek az állapotok; amikor nem arról van szó, hogy valaki egy történetbe keveredik” – mondta Dániel András író, illusztrátor Veiszer Alindának a Pagony és a Telex közös műsorában, a Friss tintában. A beszélgetés apropóját Dániel Tyúkláb Varieté című sorozatának nyitó darabjai adták – a harmadik (!) és a hetedik (!) kötet egyaránt júniusban jelent meg Csak egy olyan átlagos szerda reggel és Professzor Porcz bámulatos képességei címmel. „Az elsővel semmiképpen sem akartam kezdeni, Dunát lehetne rekeszteni az első kötettel kezdődő sorozatokkal. A második pedig túl közel van az elsőhöz. Persze az is lehet, hogy az első, második, negyedik, ötödik és hatodik létezik, csak nem tudunk róluk” – indokolta az alkotó ironikusan a nem éppen szokványos sorozatindítást.

Mint Dániel András elmondta: váratlanul született meg a Tyúkláb Varieté sorozat ötlete, igaz, régóta gondolt rá, hogy „jó volna csinálni jó gyors kis könyveket” – olyanokat, amik nem túl sokáig készülnek, és nem kell rájuk hosszan várni, amíg megjelennek. „Talán mert sok az ötletem, szerettem volna felgyorsítani a folyamatot. [...] A gyorsaságon kívül az volt a másik elképzelésem, hogy szeretnék olyan értelemben más módon könyveket csinálni, hogy valahogy közelebb vigyem az olvasóhoz, és ezáltal szimbolikus módon lerövidítsem azt a távolságot, ami köztem és az olvasó között van” – fűzte hozzá.

A két új kötet nemcsak a történetmesélés módját tekintve különbözik a kultikus Kuflik sorozat darabjairól, hanem más munkamódszerrel is készültek. A szerző egyrészt nem készített vázlatokat, másrészt arra törekedett, hogy egyszerre, egy lendületből készüljön a szöveg és a rajz, amelyeken ráadásul egyszerre dolgozott, és ha egy mód volt rá, utólag sem nyúlt hozzájuk. „Nincs retusálás, nincs javítgatás, amit éppen elrontottam, az el van rontva. Ha valamit kiradíroztam, annak a nyomát nem próbáltam eltüntetni. [...] Vágytam erre a közvetlenségre, nyerseségre” – osztott meg műhelytitkokat, azt is megjegyezve, hogy reményei szerint a két új kötet így olyan élményt nyújt az olvasónak, mintha az orra előtt készülnének.

A műsorban ugyancsak szó esett Dániel András Odabent a frigóban – kísérleti jégrevü című könyvéről. „Nincsen közöm a színházhoz, közben meg időről időre van egy kicsi közöm, mert különféle könyveimből készültek már előadások. Ezek kapcsán időnként belekeveredem a színházi világba outsiderként, és nagyon izgalmas látni, hogy a színház egy ilyen idegen bolygó, ahol ott laknak a bolygó lakói” – mondta a 2019-ben megjelent kötetről, amelynek ihletadói között a lengyel Stanisław Ignacy Witkiewicz nonszensz színdarabjait éppúgy megtalálni, mint a román–francia Eugène Ionesco színházát és a varieté műfaját. „Ez a kicsit kaotikus, még valahogy előadásformára rendezett zűrzavar izgat engem, mint a Fellini-filmek, amikben mindig történik valami, mindig valahogy valami bezavar.”

A beszélgetés egyik visszatérő fogalma a kísérletezés volt. Mint elhangzott, a 2022-ben megjelent Jaj, ne már! – mondta a hal című kisregénynél a szerzőt az érdekelte, hogy miképpen tud egy teljesen hétköznapi jelenetet – három barát horgászik – úgy átfordítani a teljesen szokatlanba, hogy minél kisebb legyen a zökkenő. A Smorc Angéla nem akar legóba lépni című könyvnél pedig a láncmese műfajában szerette volna kipróbálni magát, hogy mit lehet kihozni ebből az általa sosem túlzottan kedvelt szerkezetből.

Dániel András szerint az első kötete, ami a kísérletezés jegyében született, a Kicsibácsi ​és Kicsinéni (meg az Imikém) volt még 2013-ban. „Előtte volt egy könyvem, a Matild és Margaréta, ami egy hagyományos mesekönyv volt, és miután az megjelent, arra gondoltam, hogy a továbbiakban annak szentelem az életemet, hogy nagyon sokféle dolgot kipróbálok. Úgy képzeltem, hogy két könyvem nem fog egymásra hasonlítani. Mindig valami teljesen mást fogok csinálni, ami nyilván egy kiadó rémálma” – emlékezett vissza.

Szerinte a 21 kötetnél járó Kuflik sorozat is egy elnyújtott kísérlet, nem úgy tervezte, hogy ilyen sok része jelenik majd meg. „Annyiban nyilván nem izgalmas, hogy a játékszabályait meg kereteit ismerem. Azt is próbálom kicsit néha mozgatni, meg kicsit belenyúlni, de azért az adott, nyilván izgalmasabb valami újba kezdeni. Nulláról indulni mindig nagyon izgalmas, és nagyon szeretem, amikor a semmiből indulunk. Pici aggodalommal jár, hogy milyen lesz a fogadtatás, de alapvetően azért fontosabb az, hogy kipróbáljam, és úgy érezzem, hogy szerintem sikerült, vagy megtörtént az, amit én szerettem volna. Pluszban nagyon örülök, ha ez másoknak is bejön” – mondta az író, illusztrátor.

Ami a jövőt és a terveket illeti: az alkotó mindenképpen szeretné folytatni a Tyúkláb Varieté sorozatot. Izgatja a világ, vannak már további szereplők, akiken keresztül sok mindenről lehet beszélni, elkezdett képregényeket rajzolni róluk, ezek közül elég sokat felrakott az Instagramra és a Facebookra. „Úgy látom, hogy van egy gyerekekből és felnőttekből verbuválódott olvasóréteg, akik figyelik azt, amit csinálok és reagálnak rá. Én pedig szeretek kommunikálni az olvasókkal a könyveimen keresztül. Ezekkel a kötetekkel üzenni akarok, hogy hahó, itt vagyok, mit szólsz ehhez” – mondta Dániel András, aki összességében azt tapasztalja, hogy a gyerekek mindenre nyitottak, bármire rá tudnak csodálkozni, és általában a nem kimondottan gyerekeknek szánt dolgokkal is tudnak kezdeni valamit.