Mészöly Ágnes Ügynökök és úttörők című könyvével bővült a Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozata. A regény 1983-ban játszódik, helyszíne pedig egyrészt a zánkai úttörőtábor, másrészt a szamizdat, az ellenzéki szervezkedések világa. Mint azt a kortárs ifjúsági és gyerekirodalom legújabb megjelenéseire fókuszáló, Friss tinta című műsorban Mészöly Ágnes elmondta: azért helyezte a regény cselekményét a nyolcvanas évek derekára, mert szerinte ebben az időszakban kezdődött az, ami aztán az 1988–89-es utcai megmozdulásokban sokkal nyíltabban megjelent. „Nemcsak a rendszerváltást szerettem volna bemutatni, hanem azt is, hogy mit váltott le a rendszerváltás. Egy kicsit szerettem láttatni a legvidámabb barakkot, a gulyáskommunizmus Kádár-korszakát és annak különböző arcait is” – mondta az író, akinek ez az eddigi legszemélyesebb könyve, Molnár Ancsa személyében ugyanis saját magát alkotta meg, és a családja történeteit is beleírta a történetbe. „Nekem nagyon fontos, hogy honnan jöttem” – jegyezte meg.
Mészöly a zánkai úttörőtáborra nosztalgikusan emlékszik vissza, és bár szerinte az úttörőmozgalom akkoriban már kevésbé volt átitatva az ideológiával, tisztában van azzal, hogy torzít az emlékezet, és fel tudja idézni a rendszer visszásságait, mindenekelőtt a demokráciadeficitet. Az író egyébként sokszor érzett kísértést, hogy párhuzamot vonjon a Kádár- és az Orbán-rendszer között, de mindig sikerült ellenállnia. „Főleg azoknak, akik már éltek abban a korszakban, egyértelműek voltak a párhuzamok és az áthallások, tényleg mondatokat hallottunk vissza, szóról szóra” – fogalmazott a szerző.
A műsor vendégeként Serfőző Magdolna tanár, képszerkesztő, az 1977-ben Szolnokon alapított Inconnu Csoport egykori tagja elmondta: a hatalom többször tartott házkutatást a csoport tagjainál – ezen akciók egyike a regényben is megjelenik. A független, ellenzéki képzőművészeti csoport egyébként a postai nyelvből vette a nevét, az inconnu azt jelenti, ismeretlen. Miután ugyanis a csoport tagjai rájöttek, hogy a küldeményeiket átnézik és visszatartják, a leveleket úgy adták fel, hogy a feladó helyére írták a valódi címzett nevét, a címzés helyére pedig egy fiktív cím került – így a posta „inconnu” (a címzett ismeretlen) bélyegzővel felbontatlanul visszaküldte a levelet oda, ahová a feladói eredetileg szánták.
Vargha János biológus, újságíró a bős–nagymarosi vízlépcső megépítésének megakadályozására létrejött Duna Kör megalapításának körülményeiről beszélt a műsorban. A két csoport története ott fonódik össze, hogy az Inconnu készített olyan grafikákat, amelyek a vízlépcső ügyéhez kapcsolódtak. Az egyik leghíresebb ilyen a nagymarosi vízlépcsőt koponyaként ábrázolta, amint a szemgödréből folyik a víz. A grafikából készült plakátot a környezetvédők megpróbálták átadni Horn Gyulának, a politikus azonban személyesen nem vette át.
Mint Mészöly Ágnes elmondta: azért választotta a Duna Kört, a Dunát és a bős–nagymarosi vízlépcsőt központi témának, mert az már tömegeket mozgatott meg, míg az ezt megelőző évek ellenzéki tevékenysége csak egy szűk körhöz ért el. „Olyan emberek százezrei, akik nyitottak voltak nagyon sokféle gondolkodásra, és akik nem feltétlenül azonosultak a rendszerrel, vagy kritikusan kezelték azt, nem is tudtak arról, mert egyszerűen nem szivárgott át az ő valóságukba, ami a szamizdathoz, az ellenálló értelmiséghez köthető. Viszont a Duna Kör tevékenysége valahogy áttörte ezt az üvegplafont, már egy olyan dolog volt, amiről sok ember beszélt, sokakat megmozgatott, aminél sokan mondták azt, hogy itt azért húzzunk egy vonalat” – mondta a szerző.
Serfőző Magdolna szerint az Inconnu olyan aktuális feladatokra mozdult rá, amik abban a pillanatban feszítették az embereket. „Őszintén szólva igyekeztem elfelejteni azokat éveket, mert rengeteg szorongást hagytak bennem – mondta. – Éreztük, hogy jó az, amit csinálunk, de iszonyatosan sokat féltem. Folyamatosan szorongtam. Mindennap küzdeni kellett a létbiztonságért. Mindennap tudtuk, éreztük, hogy lehallgatnak, nem voltunk szabadok még mozgásukban sem, a gondolatainkban meg pláne. Egy szorongató légkörben voltunk kénytelenek élni.”
Vargha János úgy vélekedett, hogy hatalom ennél enyhébben reagált a Duna Kör tevékenységére, és például védelmet jelentett nekik az 1985-ben odaítélt alternatív Nobel-díj. „A Duna Kör nóvuma az volt, hogy kivitte a nyilvánosság elé ezt a problémát, nemcsak mint műszaki beruházást fogtuk fel [a vízlépcsőt], hanem ahogy a modern folyótudomány a folyókat összefüggéseikben, mint társadalmi, ökológiai együttélő rendszert elemzi, amibe beletartoznak a művészetek, a földrajz, a geológia, az ökológia és minden egyéb” – fogalmazott Vargha, aki szerint ebben az ügyben kockázatmentesebben lehetett kifejezni a Kádár-rendszerrel szembeni ellenállást, és részben ez az oka, hogy idővel tömegek álltak mellé.
Mészöly Ágnes szerint a Duna Kör mozgalommá válása azzal is magyarázható, hogy a Duna egy nagyon erős jelkép. „A hatalom működéséből fakad, hogy a hatalom üt, és a hatalom elnyom, de bizonyos dolgokat már nem mer elnyomni, vagy ha elnyomja, akkor annyira kontraproduktív, hogy az már a saját végéhez visz” – mondta az Ügynökök és úttörők című könyv szerzője.
