Levágott fülek és félbemaradt szerelem egy nem létező városban

Ha valakit Kína történelme elsősorban az ott élő hétköznapi emberek szemszögéből érdekel, annak érdemes lehet Jü Hua regényein keresztül közelíteni a témához. Bár ezek a művek – műfajukból adódóan – erősen fikcionalizáltak, mégis hitelesen rajzolják meg az egyes korszakokhoz tartozó kínai társadalom mindennapjait, a korra jellemző szellemi, kulturális, társadalmi vagy akár néprajzi közeget. A nemrég megjelent Vencseng is egy jelentős történelmi korszak hétköznapjaiba enged betekintést: a 20. század elején, a Csing-dinasztia utolsó éveiben járunk, a kínai császárság hosszú történetének végén, majd az ezt követő zavaros átmeneti időszakban. A regény azonban jóval több, mint történelmi tabló: gondosan kidolgozott szereplői, emberi sorsai és egy tragikus szerelmi történet miatt eleven és olvasmányos elbeszéléssé válik.

Az 1960-ban született Jü Hua a kortárs kínai irodalom egyik legismertebb alkotója, magyarul is számos regénye olvasható (Élni, A hetedik nap, Kína tíz szóban, Testvérek, A véradó krónikája), a Helikon idén az eredetileg 2021-ben megjelent Vencseng című kötetet hozta el a magyar olvasóknak Zombory Klára fordításában. A képzelt város alcímet viselő regény két részre oszlik, az első, nagyjából a terjedelem kétharmadát kitevő részben egy férfi nézőpontjából látjuk a néhány évtizedes történetet, a másodikban pedig egy nő perspektívájából ismerjük meg ugyanezt az időszakot. A nőnek és a férfinak természetesen köze van egymáshoz, annak ellenére, hogy közös történetük meglehetősen rövid.

Egy magányos férfi küldetése

Mindkét rész Hszicsenben indul, abban a városban, mely részben főszereplőjévé válik a terjedelmes, különleges figurákban és történésekben is bővelkedő kötetnek. Az első részben egy Lin Hsziang-fu nevű férfi történetét ismerjük meg, aki a városba csecsemő lányával együtt érkezik, majd kis idő múltán letelepül, és itt éli le hátralévő életét. A famunkákhoz kiválóan értő férfi teljes életét elmeséli a regény, mely sok helyen a mesék elbeszélésmódját idézi. A történetből kiderül, hogy északon született, itt élt vagyonos emberként, majd megismert egy nőt, aki kétszer is elhagyta, másodjára már közös gyermeküket is a férfi gondjaira bízva. Lin Hsziang-fu azonban a nő nyomába ered, és megszállottan járja a hatalmas országot, hogy rábukkanjon. Az asszony kiléte, indítékai itt még nem tárulnak fel, csak azt látjuk, hogy az elkeseredett és megszállott férfi nyakába veszi a világot, és délre indul, hogy a fiktív várost, Vencsenget keresse. Egy idő után ráébred, hogy a város nem létezik, de mivel Hszicsen nagyon hasonlít ahhoz a helyhez, melyről a szerelme mesélt, végül itt telepszik le.

Mindeközben a város története is feltárul, illetve a történelmi korszak is, mely meglehetősen kiszámíthatatlan és kegyetlen. A stabil vezetés nélkül maradt ország tartományait banditák járják, akik túszokat ejtenek, de az ellenük fellépő katonák sem sokkal emberségesebbek a város lakóival. Az emberek mindent elkövetnek a túlélésért, de amerre járunk, levágott fülű rabok, kibelezett katonák, megcsonkított banditák borítják a vidéket, így a lírai történetet az erőszak brutális ábrázolása ellenpontozza. A bizonytalan időszak kedvez azoknak, akik nem a törvényesség eszközeivel szeretnének meggazdagodni: „A Csing-dinasztia bukása után vég nélküli háborúk dúltak, és rablóbandák garázdálkodtak Vanmutangban, ráadásul a számuk napról napra csak nőtt. Ezek a gazemberek leginkább nőket raboltak el, jómódú családok féltve őrzött kincseit, hogy magas váltságdíjat követeljenek értük cserébe.” A zűrzavaros és kegyetlenkedésekkel teli időszakban a városban élők élete sokszor csak a szerencsén múlik, egyaránt kiszolgáltatottak a hivatalos fegyveres erőknek és a fosztogató bandáknak is. Ebben a kiszámíthatatlan és kegyetlen világban nő fel a főhős lánya, és öregszik meg és hal meg végül (igencsak kalandos körülmények között) ő maga is.

Egy nő csendes tragédiája

Az utolsó harmadban következik a nő története, ahol végre az ő motivációját, múltját, történetét is megértjük. Ez a rész sokkal csendesebb és a maga módján költőibb is. Egy nehéz sors, egy rossz döntés története rajzolódik ki, majd egy anya képe, aki egész életében hiányolja elhagyott gyermekét és annak apját is. Bánatát, gyászát csendben és méltósággal hordozza, fájdalma szinte teljesen néma, hatalmas kontrasztot alkotva a város és a történelmi idők lármájával. Ebben a történetszálban aztán a két különvált ember egy pillanatra egyesül, de már csak a haláluk után, egy nagyon egyszerű, finom, mégis megrendítő jelenetben, melynek a szereplők közül senki nem tulajdonít jelentőséget, hiszen nem ismerik a történetet, ami az olvasó számára ekkorra már teljesen világos.

Az elbeszélésmód alapvetően realista, csak néhol kap költői színezetet, és elvétve ugyan, de az is megesik, hogy mágikus elemekkel gazdagodik. Ez utóbbira jó példa az, amikor a főhős meghal, és mosoly költözik az arcára, melyet nem lehet leolvasztani róla semmivel. Természetesen, a már említett brutalitás miatt a naturalista részletek sem ritkák, elsősorban az öldöklések és kínzások leírásánál találunk sok ehhez hasonló részt: „Baltás Csang és a banditái vagy egy tucat embert vittek be az erdőbe, s miután megkötözték őket, letépték a nadrágjukat, és az ánuszuktól indulva egy éles késsel felvágták őket, kitépték a beleiket, megfeszített ágakra dobálták, majd fellőtték az égbe – fürtökben csüngtek az emberi belek a fák ágain (…)” Ezekben a részekben az is gyakori, hogy a szereplők által használt nyelv megváltozik, a hétköznapi mondatok helyét obszcén kifejezések veszik át, mintha az erőszakról csak egy másik nyelvi regiszterben lehetne érvényesen beszélni.

A véráztatta Kína

A narrációra egyébként jellemző, hogy apró jelenetekből építkezik, és a későbbiek szempontjából jelentéktelennek tűnő képeket helyez egymás mellé. Inkább az atmoszférateremtés szempontjából fontosak ezek a pillanatképek, mint amilyen egy anya munkája a szövőszéknél, egy szamártól való fájdalmas búcsúzás vagy egy viharos hajóút. Nem mindig egyértelmű, melyik az a kép vagy jelenet, amely a későbbiekben fontos lesz – mintha az író ezzel is azt húzná alá, hogy az életben is legtöbbször csak utólag tudjuk meg, mi az, ami fontos, és mi az, ami jelentőség nélkül úszik el az életünkben.

A hosszú, cselekményes regényt olvasva talán csak egy kis hiányérzetünk maradhat: az apa-lánya kapcsolat, mely annyira fontos az elején (a magyar kiadás borítója is kettejüket ábrázolja), szinte teljesen elhalványul a végére. A férfi halála után szem elől veszítjük a lányt, Lin Paj-csiát, még arról sem értesülünk, hogyan szembesül apja halálhírével. Mindezzel együtt a Vencseng izgalmas és gazdag történetet vázol fel, miközben megörökíti Kína történelmének egy véráztatta periódusát, amikor a természeti katasztrófák (jégeső, fagy, áradások) mellett az emberi erőszak is tizedelte a népet. Megismerhetjük a korabeli Kína világ- és értékszemléletét, miközben egy félbemaradt szerelem története és tragédiája is kibontakozik előttünk – nehezen megfogalmazható érzelmekkel, feszültséggel és összetört szívekkel.

Jü Hua: Vencseng – A képzelt város
Fordította: Zombory Klára
Helikon, 2026, 6999 Ft