Az őrület szélén írt utolsó versei megváltoztathatják a Sylvia Plathról alkotott képet

„Az írás vallásos cselekedet – jegyezte a naplójába Sylvia Plath 26 évesen. Aztán így folytatta: – Az írás megmarad: önállóan él tovább.” Plath négy évvel később öngyilkosságot követett el, az Ariel című verseskötete pedig a halála után került a könyvesboltokba. Mintha megjósolta volna a jövőt. Plath egész életében önbizalomhiánnyal küszködött, és bár előszeretettel ábrázolják őt tragikus ikonként, illetve a családi lét áldozataként, a májusban megjelenő, sok más mellett az Ariellel egy időben keletkezett írásait is magában foglaló, összegyűjtött verseit tartalmazó kötet azt ígéri a Guardian szerint, hogy a szerző egy eddig kevésbé ismert arcát mutatja meg.

Az évtized, amikor minden megváltozott

Bár az alkotással kapcsolatban világ életében voltak kétségei, a halála előtt egy héttel, 1963. február 4-én kelt levelében tárgyilagosan úgy fogalmazott a pszichiáterének: „A versek nagyon jók, bár úgy érzem, az őrület határán írtam ezeket.” Azok az idők különben nem csak Sylvia Plath életében jelentettek őrületet. A költő 1962 októberében fejezte be az Ariel kéziratát. Ugyanazon a héten, amikor bemutatták az első Bond-filmet a londoni mozik, a Beatles pedig kiadta az első kislemezét. Az új évtized elképesztő sebességgel vette kezdetét. A pár évvel korábban a férjével esténként Beethoven-lemezeket hallgató Plath pedig meglepően otthonosan érezte benne magát.

Azokban az őszi hetekben Plath azt írta a már említett pszichiáterének: „Minden, amit olvasok, hallok, látok, átélek vagy átéltem, kéznél van. Mindent felhasználhatok.” Úgy fogalmazott: „Karriert, gyerekeket és szabad, rugalmas életet akarok.” Nem csak az alkotás területén érezte tehát magában az energiát. Süteményt vitt a szomszédainak, olasz, német és francia nyelvórákat vett, és eltökélten kutatta az otthonukhoz passzoló szőnyegeket.

Minden eddiginél teljesebb

A Guardian idézi azt a levelet is, amiben arról panaszkodik a kezelését ellátó Ruth Barnhouse Beuschernek, az a baj, hogy túl sok dolgot csinál jól. Aztán beköszöntött a tél. A férje, Ted Hughes novemberben költözött el a devoni otthonukból, nem sokkal később pedig a két gyerekükkel együtt Plath is Londonba jött. Abban a házban laktak, ahol egykor Yeats élt és alkotott, és ezt is jó ómennek tekintette a költő.

„A hetedik mennyországban vagyok – írta az édesanyjának. – Az élet olyan szórakoztató.” Azonban nem valósultak meg az új barátokkal tervezett irodalmi szalonok, és a padlófestést sem tudta befejezni. Ahogy végül az Ariel sem épp úgy került az olvasók elé, ahogy a megmaradt jegyzetekből a szerzői szándékra következtetni lehet.

A kiegészített változat 21 évvel ezelőtt látott napvilágot, májusban pedig a Faber megjelenteti a The Poems of Sylvia Plath című kötetet. A kiadó ígérete szerint ez végre a teljes kiadás, ami közel kétszer olyan hosszú lesz, mint az 1981-es Collected Poems, és nyomon követhető lesz benne a Plath munkásságát 1959-től meghatározó gyorsulás, illetve felsejlenek belőle azok az irányok is, amelyeket bejárhatott volna a költészete, ha a tragikus halálával nem zárul le az életmű idejekorán.