Eddig azt hittem, hogy a legidegesítőbb dolog egy krimi/thriller olvasása közben az, ha az ember már a legelején rájön arra, hogy ki a gyilkos. Onnantól értelmét veszti az egész, hiszen elvileg a sztori lényege az, hogy a főszereplővel együtt induljunk nyomozni, felgöngyölíteni a szálakat, és végül leleplezzük a rosszfiúkat.
Reese Witherspoon és Harlan Coben Búcsú nélkül eltűntél című közös regényét, olvasva azonban rájöttem, hogy van ennél még idegesítőbb helyzet is: amikor már annyi csűrés-csavarás van a történetben, hogy lehetetlen együtt gondolkodni a főszereplővel, és nem kapjuk meg azokat a fontos információkat, amik tudatában mi is egy kicsit közelebb kerülhetnénk a rejtély megoldásához. Pedig egyébként nem rossz könyv ez, gyors és könnyen olvasható (nagyjából hat óra alatt le is zavartam az egészet), és fontos kérdéseket boncolgat, de a történet végére annyi minden történik teljesen váratlanul, hogy az olvasóban az az érzés marad: nem is érdekel igazán, mi van ezekkel az emberekkel.
Senki sem az, akinek látszik
A sztori Maggie McCabe-et követi végig, aki sikeres katonai sebész, komoly szakmai háttérrel a háta mögött. Csakhogy éppen az élete legsötétebb időszakába kapcsolódunk be: a férje, a szintén orvos Marc egy évvel ezelőtt meghalt bevetésen, az egyik legjobb barátja, Trace nyomtalanul eltűnt, az anyját is éppen elvesztette, ráadásul az orvosi engedélyét is bevonták, mert a tragédiák után kicsit rácsúszott a gyógyszerekre. Adósságokban úszik, és élete projektje, a szegényeket segítő WorldCures Alliance is dugába dőlt.
Ilyen helyzetben találja meg egy volt tanára, aki munkát ajánl neki: egy orosz oligarchához kéne repülnie és plasztikai műtétet végrehajtania rajta. Cserébe kifizetik a családja összes tartozását, és azon felül is busásan megjutalmazzák. Maggie sejti, hogy kicsit sántít a dolog, de mire meggondolhatná magát, a pénz ott van a számláján, ő pedig egy privát gépen már úton is van Oroszországba, egy isten háta mögötti palotába.
Ezután kezdődik a kalamajka, Maggie nyilvánvalóan veszélybe kerül, menekülnie kell, és kiderül az is, hogy a férje halálának valószínűleg nem csak a háborús övezetben zajló, egyébként tényleg veszélyes munkájához van köze. Ezen a ponton már senki sem az, aminek látszik, aztán utána még az sem, aminek másodjára látszott, és így tovább – szinte minden egyes szereplő legalább háromszor átfordul a jó-gonosz tengelyen, és a cselekményben is rohanunk New Yorktól Oroszországon és Dubajon át Bordeaux-ig. A történet olyan szereplőket is a legfontosabbak közé emel, akikkel valójában soha nem is találkozunk, és nem is sikerül minden szálat elvarrni. Olyan, mintha egyszerre nagyon sok mindent akarnának beleszuszakolni egy viszonylag vékony könyvbe,
mintha túl sok lett volna az ötlet, és kevés a hely.
Lehet egyébként, hogy ez a kétszerzős megoldás miatt van így, és ha csak Witherspoon vagy csak Coben írta volna a történetet, kevésbé kusza megoldás kerekedik ki belőle.
Az is szembetűnő, hogy a gyors tempó ellenére néhány helyen mennyire túlírták a szöveget: Maggie egy ponton hosszú mondatokon keresztül ecseteli, hogyan néz ki egy Bugatti, és az orvosi procedúrák leírásánál is úgy tűnik, mintha az írók bizonygatni akarnák, hogy igenis jól utánanéztek a megfelelő szakszavaknak.
Élvezhető, pörgős, de…
Pedig egyébként az alapfeltevés jó, a sztori is lehetett volna nagyon izgalmas, és azt is el kell ismerni, hogy a könyv olvastatja magát. Izgalmas kérdéseket is boncolgat: például azt, hogy hol az orvosi etika határa, ha a pénz nem számít, vagy hogy mennyit segít egy gyászoló feleségen egy, az elhunyt férjét tökéletesen imitáló chatbot, ami olyan információkat is scrapel az illetőről, amihez elvileg nem lenne joga (ezek után még annyira sem szeretnék egy Alexát otthonra, mint eddig). Kicsit beleláthatunk a szupergazdagok világába,
luxusbálokon veszünk részt, dubaji elitpartikra és bordeaux-i privát borászatokra hívnak meg minket,
de közben egyik, egyébként külön-külön is rettentő érdekes helyen sem időzünk eleget.
Az kifejezetten tetszett, hogy a hasonló történetekkel ellentétben a főszereplőnk nem egy James Bond-imitátor férfi, aki mindent megold egyedül, és akinek pofátlanul jól áll a szmoking, hanem egy katonai tréningen átesett, talpraesett nő, aki magabiztosan mozog a művészet és az elit világában, de képes tetőkről leugrálni is, ha éppen lőnek rá. Maggie-ről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy megmentésre váró királykisasszony, ez pedig kifejezetten ritka a műfajban.
Ennek ellenére is többet vártam a könyvtől, talán leginkább azért, mert figyelemmel követem Reese Witherspoon 2017-ben indult könyvklubját, és nagyon ritkán nyúl mellé (bár szerintem az Ahol a folyami rákok énekelnek még mindig a világ egyik legrosszabb könyve), és producerként is olyan szuper thrillereket jegyzett, mint a Holtodiglan, a Hatalmas kis hazugságok és Az utolsó szavai. A Búcsú nélkül eltűntél sztorija ráadásul közel is áll a színésznőhöz: az apja katonai orvos volt, az anyja pedig nővér, és korábban írt is már, igaz, csak gyerekkönyveket.
Kíváncsi voltam egyébként arra, hogy Harlan Coben milyen író magában, mivel korábban nem olvastam még tőle semmit. Kiderült, hogy a férjem korábban a Vinteden 500 forintért megvette a Ne engedj el! című regényét, úgyhogy gyorsan azt is elolvastam, hogy kicsit jobban képbe kerüljek, hol csúszhatott el az utóbbi ennyire. Sokkal nem lettem okosabb, de az elég biztosnak látszik, hogy a Búcsú nélkül eltűntél agyoncsavart története tényleg a páros írásnak köszönhető: a Ne engedj el! is gyors, ugyanúgy összevissza kanyarog a történet, de a végére összeáll egy kerek egésszé, és ha valaki nagyon ráérez, a vége felé nagyjából ki is tudja találni, mi a megfejtés.
A sok negatívum ellenére egyébként nem mondanám, hogy kifejezetten rossz könyv lett a Búcsú nélkül eltűntél: élvezhető és pörgős, de okos történetet azért nem érdemes várni tőle. Ha valaki szereti az egyszerű, könnyen fogyasztható thrillereket, biztosan más lesz a véleménye, mint nekem – én viszont jobban szeretem, ha a könyv egy jól megírt történetet takar, és nem azzal próbálja javítani a cselekményt, hogy félig sötétben hagyja a nézőt.
Reese Witherspoon – Harlan Coben: Búcsú nélkül eltűntél
Fordította: Dési András György
Jaffa, 2026, 5999 Ft
