1 milliárd forintért kelhet el Jack Kerouac Úton című regényének 37 méter hosszú, eredeti gépirata

A Christie’s aukciós ház március 12-ei árverési tételei között bukkant fel Jack Kerouac Úton című művének eredeti tekercse. Az amerikai irodalom egyik legünnepeltebb művének ősváltozata évtizedek óta ikonikus műtárgynak számít a gyűjtők és a rajongók között.

„Ez a tekercs az egyik legfontosabb irodalmi dokumentum, amely még mindig magánkézben van” – mondta a Guardiannek a Christie's könyv- és kéziratosztályának szakértője, Heather Weintraub.

Jim Irsay, az Indianapolis Colts nevű futballcsapat tulajdonosa 2001-ben, 2.43 millió dollárért vásárolta meg a gépiratot, amely a tavaly májusban elhunyt üzletember gyűjteményének más izgalmas darabjaival kerül kalapács alá New Yorkban. A kikiáltási tételek között van Kerouac Dharma hobók című regényének eredeti gépelt tekercse is, amiért 300-500 ezer dollárt fizethetnek a becslések szerint, de Paul McCartney kézzel írt Hey Jude-dalszövegére, Sylvester Stallone ugyancsak kézzel írt Rocky-forgatókönyvfüzetére és Jim Morrison naplójára is lehet licitálni. Az Úton eredeti tekercse 2,5 és 4 millió dollár (azaz 800 millió és 1,3 milliárd forint) közötti összegért kelhet el a Guardian becslései szerint.

A szöveg, amit a Szentlélek diktált le

Robert Giroux, a Harcourt, Brace szerkesztője az 1997-ben készült, On the Road to Desolation című dokumentumfilmben idézte fel a pillanatot, amikor Jack Kerouac 1951-ben izgatottan felhívta telefonon, és közölte vele: kész a kötet. Felvetette, hogy egyből meg is mutatná a művet, és a következő jelenet játszódott le a szerkesztő emlékei szerint:

„Amikor bejött az irodámba, láttam, hogy be van állva… szóval részegnek tűnt, és egy nagy tekercs papír volt nála, olyasmi, mint egy olyan konyhai papírtörülköző-tekercs, és, szóval… nagy pillanat volt ez számára, azt rögtön megértettem. Fogta a tekercs végét, és kigördítette az asztalomra, én meg azt gondoltam: »Ez aztán fura kézirat. Soha nem láttam még ilyen kéziratot.« Csak nézett rám, várta, hogy mondjak valamit. Én meg azt mondtam: »Jack, tudod, hogy ezt fel kell darabolnod. Különben hogy szerkesztenénk meg?« Erre elvörösödött, és azt mondta: »Ezen a kéziraton nem lesz semmiféle szerkesztés.« »Miért nem, Jack?«, kérdeztem. Mire ő: »Mert ezt a kéziratot a Szentlélek diktálta.«”

A jelenetet M. Nagy Miklós, a magyarul 2011-ben Úton – Az eredeti tekercs címmel megjelent szöveg fordítója idézi az Európa által kiadott kötet előszavában. Az „eredeti tekercshez” számos legenda fűződik. Az egyik legmakacsabb, amit elsősorban Allen Ginsberg terjesztett, az, hogy Kerouac 1951 áprilisában 3 hét alatt, benzedrintől beállva, mindenféle központozás nélkül jegyezte le a szöveget.

A szóban forgó, ősváltozatnak tekinthető verzió először 2007-ben jelent meg angolul, és 4 előszó vezette be, amelyek alaposan árnyalják a mítoszát. Voltaképpen hasonlóan járt el a már idézett előszóban a hazai kiadás fordítója, M. Nagy Miklós is. Úgy fogalmaz: „maga Kerouac később cáfolta, hogy benzedrint fogyasztott volna írás közben – saját vallomása szerint egyfolytában csak kávét ivott. S persze most már láthatjuk, hogy az ős-Úton-ból egyáltalán nem hiányzik a központozás. […] S ahogy a szöveg központozásában érzékelhető a művészi fegyelem, úgy a mondatok is a leggyakrabban művészileg megkomponált spontaneitásról árulkodnak – nem véletlenül: a legendával ellentétben Kerouac nem az írógép előtt ülve fogalmazta a regényt, inkább csak összekomponálta a művet, felhasználva a korábbi Úton-változatok legjobban sikerült, legspontánabbul ható mondatait, jeleneteit; s közben úgy döntött, hogy egyes szám első személyben meséli el a történetet, amellett megtisztítja a korábbi verziókat a »kitalált« történetektől, és a hősei, ő maga is, a saját nevükön fognak szerepelni a műben.”

Szétszerkesztett spontaneitás

Az Úton alakulástörténete szempontjából tanulságos az is, hogy Kerouac egyből a tekercs átadása után elkezdte a szöveget megszerkeszteni. Illetve, mivel hiába adta le 1951-ben a kéziratot, a kiadó kétségei miatt hosszú éveken át nem jelent meg a szöveg, egy ponton azt írta a szerkesztőjének: hajlandó bármilyen változtatást végrehajtani, csak végre az olvasók elé kerüljön a regény.

„Egyszóval az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az Úton egyfelől a beatnemzedék spontán írásművészetének kiemelkedő példája, s ugyanakkor a világirodalom egyik legaggályosabb gonddal készült, sokszoros szerkesztésen átesett nagyregénye, s ez nemcsak az 1957-es változatra, hanem, ha valamivel kisebb mértékben is, de már az 1951-es tekercsre is igaz” – összegez M. Nagy Miklós.

Akárhogy is, az „eredeti tekercs” – leszámítva azt a kis részét, amelyet egy kutya megevett – márciusban komoly áron cserélhet gazdát.