Majercsik Johanna: Minél többet olvasok erről az országról, annál kevesebbet tudok róla

2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.

Ezúttal Majercsik Johanna kulturális menedzser, szerkesztő válaszát közöljük.

„Az első indiai utazásomra egy kortárs indiai író queer karakterre épülő regényével terveztem a felkészülést. Ám Arundhati Roy 2017-ben megjelent A Felhőtlen Boldogság Minisztériumától sokkal többet kaptam.

A regény feltöri, kisimítja, árnyalja és kitágítja azt a megtévesztő dichotómiát, amelyben Indiát sokan elképzelik. Egyfelől az »egzotikus«, hippi, sokszínű és az egymás mellett létező számtalan hitvilág döbbenetes kavalkádjának otthont adó béke szigete, másrészt a piszkos, büdös és zajos ország, ahol a nők biztonságosan még nappal sem tehetik ki a lábukat az utcára,

és ami turistaként minimum egy lájtos hasmenéssel ajándékoz meg minket az egyébként lenyűgöző gasztronómiáján keresztül.

Az első sortól az utolsóig a lehető legpozitívabb értelemben elárasztott az ország kulturális rétegzettségének és társadalmi csoportjainak szerteágazósága, valamint a gyakran egymásnak feszülő, néha egymást le is gyilkoló, máskor viszont egymással meglepő harmóniában élő közösségek összetettsége. Meglepetésemre ráadásul a regény helyszínei részben lefedték a tervezett utazásunk útvonalát (Delhi és a Himalája bokájánál elterülő Kasmír régiója).

Ennek a könyvnek köszönhetően már a repülő landolása előtt vibráló színekkel, hangokkal, illatokkal (no meg szagokkal!) és iszonyatosan erős benyomásokkal gazdagodtam.

Ezenfelül egyre inkább meggyőződtem arról, hogy minél többet olvasok Indiáról, annál kevesebbet tudok róla, ám annál inkább bele akarom magamat ásni.

És még valami: Arundhati Roy munkásságára érdemes odafigyelni, mert kiváló író, nem véletlenül ítélték neki már az első regényéért a nagy presztízsű Booker-díjat. Közéleti aktivitásánál fogva nem mellesleg kiváló kalauzunkká is válhat a szövevényes kortárs indiai politika és társadalom megértésében.”