Jordán Ferenc: Ez az életrajz minden krimit lepipál

2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.

Ezúttal Jordán Ferenc rendszerökológus válaszát közöljük.

„Az életrajz kockázatos műfaj, könnyen válik unalmassá. Alexander von Humboldt élete viszont minden krimit lepipál, különösen így megírva. A ​természet feltalálója szerzője, Andrea Wulf végigjárta a német tudós utazásainak állomásait, emiatt a könyv abszolút autentikus, elragadóan szórakoztató és nagyon informatív.

A konfliktusokkal terhelt családi háttér és magánélet egészen Dél-Amerikáig röpítette (persze hajón) korának egyébként ünnepelt természettudósát. A spanyol gyarmatokon Humboldt elborzadt azon, hogyan igázza le az ember a természetet, a jelek szerint először fogalmazta meg a természet védelmének igényét, még 1799-ben. Az Andok hegyei között pedig megalapozta a növényföldrajz tudományát. De precíz méréseket is végzett, miközben rengett alatta a föld.

Sosem volt nagyobb szükség arra, hogy a sok-sok specialista mellett olyan embert is megismerjünk és elismerjünk, aki éppen a mérhetetlenül széles látóköréről, komparatív tudásáról, holisztikus szemléletéről volt ismert.

És ebben talán mind a mai napig Humboldt a legnagyobb.

De ha az ember nyitott szemmel utazik, nem is kell ahhoz természettudósnak lennie, hogy észrevegye, miként bővül a látóköre. Amennyiben valóban nyitott a világra, és az egész éves monoton munka jutalmaként nem akar közvetlenül egy all-inkluzív trópusi hotelhez repülni, ahol egy hetet a tengerparton tölt félrészegen fetrengve. A könyv segít azt is megtanulni, hogyan kell értő elmével utazni a világban és megismerni azt. Én például Ferihegyen az útlevélvizsgálat mellett olvasónaplót is íratnék a nyaraló tömegekkel, és aki nem tud öt értelmes mondatot írni arról, hogy hol volt és mit látott, azt nem is engedném vissza az országba. Mindenki kétségbeesve tanulhatna aztán Humboldttól.

Túlzsúfolt, kapzsi, az élvezeteket habzsoló világunkban izgalmas visszagondolni arra, micsoda érték és privilégium volt régen utazni és világot látni.”