Mutatunk tíz idei verseskötetet, amit kár lenne kihagyni

Ha a Spotify mintájára minden év végén készülne egy Magyar Irodalom Wrapped, akkor – a legnagyobb 2025-ös hit, Krasznahorkai László Nobel-díja mellett – számos fesztivál, folyóiratok megújulása, új kiadók feltűnése, rengeteg friss és izgalmas könyvmegjelenés is a mérlegre kerülne, ami alapján kijelenthető, hogy idén erős éve volt a magyar irodalomnak. Ez pedig a kortárs lírára is igaz: nagyívű életművek, a költészet idegenségének és végtelen személyességének távlatai, a líra már régóta kísérletező és legfrissebb hangjai egyaránt meghatározzák a 2025-ös évadot. A következő tízes lista (amely semmiképpen sem rangsor!) ebből a sokszínű líratermésből válogat.

Kicsi fények: Tar Sándor összegyűjtött versei

Meglepő lehet, hogy az év versesköteteinek és -kiadványainak listáját egy prózaíró könyvével kezdem. A 2005-ben elhunyt Tar Sándort ugyanis a legtöbben A mi utcánk című elbeszéléskötetéről vagy a Szürke galamb című regényéről ismerhetik, az viszont kevésbé köztudott, hogy lírát is írt – sőt első szépirodalmi publikációja is versmegjelenés volt az Alföld folyóiratban. Bár verseskötete nem jelent meg életében, a szerző hagyatékát gondozó debreceni Déri Múzeum Leletmentés sorozatában 2025 elején kiadta Tar Kicsi fények címen 1986-ban kötetbe rendezett, de kéziratban maradt, valamint további fellelt verseit. A szövegeket Pótor Barnabás gondozta és látta el jegyzetekkel, a szerkesztés Lakner Lajos munkája. A kiadvány fülszövege egy a szerzőtől vett idézet, melyből kiderül, Tar miképpen gondolkodott saját (majdnem)költői munkásságáról – többek között így:

„Verseket akkor ír az ember, mikor úgy érzi, tud. Tud ő is olyat, mint ez és ez, aztán megpróbálja. Persze, ehhez előbb olvasni kell néhány verset, de egyet mindenképp. Én sokat olvastam, válogatás és gátlás nélkül, míg megpróbáltam magam is, aztán még többet olvastam, míg lassan rá kellett jönnöm: nem tudok verset írni. Ha már idáig eljut az ember, akkor már majdnem költő. És többnyire úgy is marad.”

Én a magam részéről azért nem voltam vele ilyen szigorú, Tar „megpróbálásai” között számos izgalmas kísérlet akad. A versek alaptónusa gyakran komor, borús, de nem áll tőlük távol az irónia sem. Egy-egy hosszúvers érzékletes szóképeitől kezdve a tömörebb, képszerűbb szövegeken át – mint amilyen a címadó mű is – a tényleges képversekig sok minden elfér ebben a röviden maradt lírai életműben, amivel érdemes olvasóként kísérletet tennünk – akár elkezdünk utána verseket írni, akár nem.

(Déri Múzeum, 2025, 2620 Ft)

Bertók László: Összegyűjtött versek I–II.

Idén, a szerző születésének kilencvenedik évfordulójára jelent meg a kétkötetes összes, és nagyon örültem neki, hogy még ez is belefért az évbe. Először a Pethőné-féle irodalomtankönyvben találkoztam Bertókkal, pontosabban is a Platón benéz az ablakon című versével, ami azonnal megbűvölt a ritmikájával, művészetfilozofikusságával, nyelvi sokszínűségével. Ott, együltő helyemben meg is tanultam egy lyukasóra alatt. Természetes volt, hogy az összesben is ezt keresem meg először. Találni viszont ennél is sokkal többet találtam: szonetteket, háromkákat („magyar haikukat”), aforizma jellegű kétsorosokat, hosszú- és szabadverseket, gyerekverseket, mesejátékbetéteket, sőt még műfordításokat és prózai(bb) szövegeket is. És mindenek előtt: nyelvi-formai bravúrokat és pezsdítő gondolatiságot.

A nagyszabású szöveggondozói munkát Mohácsi Balázs végezte, a kötetek felelős szerkesztője Szegő János. Az életmű gondozása köré egy többszálú, izgalmas projekt (Bertók-projekt) szerveződött: ez összefonódik az évente odaítélt Bertók László Költészeti Díjjal; a Bertók-párhuzamosok kezdeményezéssel, amely során kortárs szerzők reflektálnak egy-egy saját költeményükkel Bertók egy-egy versére; valamint Egyik rímtől a másikig címen podcastszéria is fut, amelyben ugyancsak kortárs művészek gondolkodnak el kötetről kötetre a Bertók-lírán, mindemellett Bertók-pódium néven irodalmi rendezvénysorozat is zajlik Pécsen. Nagy gesztus volt a szerkesztők és kiadó részéről az is, hogy a gyűjtemény budapesti bemutatóján minden érdeklődőt megajándékoztak a friss kiadvánnyal. De ha valaki erről lemaradt volna, akkor is mindenképpen érdemes beszerezni a Bertók-összest.

(Magvető, 2025,16 999 Ft)

Mezei Gábor: Az állomány felszámolása

Az állomány felszámolásában a legáltalánosabb mozdulatok, a saját testrészek, ruhadarabok, az ismerős terek és tárgyak is fenyegetővé válnak, az idegen helyekről, tárgyi „leletekről”, (kötő)anyagokról, környezeti elemekről nem is beszélve. A kötet versvilágát a dekonstruált térélmény, a széteső testkép, a felbomló architektúra és a természeti kiszámíthatatlan gesztusai határozzák meg. Emellett a felfelhangzó motor- és rádiózaj, a dark ambient hangulat, a váratlan és groteszk jelenettöredékek, civilizációfoszlányok, a különös atmoszférikusság „állandó, részletes nyugtalanságban”, „omlás és épülés párhuzamosságában” elegyednek benne, a világot építő-bontó-szerelő munkások mitikus-biblikus jelenlétével kiegészülve. Mint egy vezetett túra egy posztapokaliptikus rezervátumon keresztül. Az első lépések után nincs visszaút, a tárgyias, leíró nyelvezet tüzetes szemlélődésre késztet; könnyű elveszni ebben a tájban, és érdemes is végigbolyongani.

(Jelenkor, 2025, 2999 Ft)

Áfra János: Kitakart anyám

Áfra János hatodik kötete amilyen apró termetre, annál súlyosabb tartalomra. Elképesztő gyászmunka, versről versre idézi meg az elhunyt anya alakját és veszi sorra az anya-fiú kapcsolat részleteit, melyekből egy érzékenyen összetett dinamika sejlik fel: ennek a kapcsolatnak a résztvevői ugyanis egymásba íródnak; szerepeik, emlékeik, testeik átfedik egymást. A kötet szövegei végletekig személyes hangon szólalnak meg, amire Balogh Kristóf József és Imreh Sándor Menetmen a szerző családi fényképeit kötetborítóvá és grafikává dolgozó illusztrációi még inkább ráerősítenek. A Kitakart anyám, mint egy régi családi album: fájdalmasan szép és fájdalmasan nehéz, újra-újra fellapozandó.

(Kalligram, 2025, 3990 Ft)

Dunajcsik Mátyás: Ég

Dunajcsik Mátyás Ég című kötetében a szerző 2006 és 2019 között született verseit – Simon Márton a könyvhöz írt ajánlója szerint: „teljes magyar költői életművét” – olvashatjuk. Mégis nehezemre esett hagyományos értelemben vett lírakötetként kézbe venni az Eget, és „csak” olvasásként megélni azt, ahogy interakcióba kerülök vele – és nem csak azért, mert a szövegeket vizuálisan is erősítik Krizbo mesebeli szép-szomorú illusztrációi. Hanem azért, mert Dunajcsiknak hangszere a nyelv, az Ég pedig egy többórás – ha akarom (és miért ne akarnám elnyújtani az élményt, ha jó?), többnapos, de annál lendületesebb – jam.

Néhány oldal után azon kaptam magam, hogy aki a versvilágból megszólal, az mint egy ezeréves északi dalnok, ül a fejemben, óizlandiul hangol, de végül magyarul zendít rá. Időről, családról, változásról, városokról, hazákról énekel. Sehonnai sanzonok, szerelmes versek, versfordítások, stílusjáték, sőt még egy duett is a műsorán van. Közben néha slamel, sokszor mitologizál, van, hogy megáll magyarázni – sétáról, eddákról, költészetről, az ég definícióiról… A nyelvgitár zúzós és pontos, és mindig olyan erővel szól, hogy néma olvasás közben is attól tartottam, átkopog a szomszéd. Csendben, otthon ülve is első soros koncertélmény.

(Okapi, 2025, 4290Ft)

André Ferenc: Százhúsz csikorgó télen át – Hangjátékok József Attilára

„Ne félj, csupán vicc az egész.
Játék csak ez. Miért remegsz?
Ne félj, csak ha magadba lemész.
Mert játék ez.
De vérre megy”

– áll a kötet utolsó versében, a Hazaájulás című Csiki László-változatban, de akár beillene a kötet második mottójának is (az első egy Orbán OttóJózsef Attila analízise című írásából vett idézet). De mik ezek a változatok és mégis milyen játékot játszik együtt André Ferenc és József Attila? A játéktér a nyelv maga, amelyben a szerző különböző szerepekbe bújva idézi meg a nagy elődöt – pontosabban is nagy elődöket és nagy kortársakat. Többek mellett Ovidius, Babits, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna soraiból, Ady-, Pilinszky-, Hervay-strófákból, a 30Y legismertebb számából, egy Beton.Hofi-rapből, a mindent átható mozdonykattogásból is József Attila szól, illetve ezek szólnak József Attilához – úgy, hogy közben nem vész el a játékba bevont költői nyelvek eredetisége sem. Sőt, ezek mind egymást formálják, egymást hangosítják a Százhúsz csikorgó télen át szövegeiben, amelyek költői kollázsokként munkálódnak André keze alatt, aki sorról sorra mutatja meg, hogy micsoda erő van az összeírt hangokban, összeérő hagyományokban és a saját vízióiban. Akárcsak Hatházi Rebeka őrülten színes és vadul mozgalmas kötetillusztrációiban, amelyek vizuáltechnikában is nagyon hasonlatosak ahhoz, ahogy André a költészettel játszik – vérre menően, persze.

(Gutenberg, 2025, 6000 Ft)

Zilahi Anna: Gyengédség

Évről évre itthon is egyre több olyan előadással, kiállítással lehet találkozni, amelyek jelzői közt az „immerzív” szerepel az első, kiemelt helyen. Ez a legtöbb esetben egy olyan műfajra utal, ami a néző/látogató magasabb fokú bevonódását teszi lehetővé a darabba vagy a térbe, olyan módon, hogy a befogadó is a mű részesévé válik. Amikor a kezembe vettem a Gyengédséget, Zilahi Anna szövegei rámutattak a bevonódás további lehetőségeire és fokozataira a költészet terén is.

Zilahi második kötetében ugyanis a verseket látni, hallani, tapintani, és szinte szagolni, ízlelni lehet. Úgy kell figyelni rájuk, akárcsak a testre, amit sejtszinten megmozgatnak. Szenzualitásukhoz minden érzékünkre szükség van, már-már fizikailag is érzékelni lehet őket, ahogy visszhangot vernek, ahogy emésztenek és emésztődnek, ahogy fájnak, ahogy mozognak, ahogy élnek – adagióban, stringendóban, espressivóban, parlandóban vagy épp tempestosóban.

(Magvető, 2025, 3499 Ft)

Fancsali Kinga: Nem a haláltól

Fancsali Kinga első kötetét évek óta vártam. 2025 el is hozta, és mikor belevetettem magam ebbe a debütkötetbe, az volt az egyre erősödő, nyugtalanító érzésem, mintha egy lírai titkos naplót olvasnék (ezt az olvasatot egyébként termékenyen erősítik Kusztos Júlia sejtelmes, kézírást imitáló illusztrációi is). Egy naplót, amit pont azért hagytak el, hogy megtaláljam, és tessék, olvassam végig a leggyomorgörcsölőbb részektől kezdve (merthogy Fancsali nem finomkodik, már a Nem haláltól első versében is kendőzetlen őszinteséggel ír traumákról, testekről, félelmekről – és miért is kellene finomkodnia egy olyan lírai énnek, akivel mások sem finomkodnak?) a legintimebb családi és szerelmi jeleneteken és a legkényelmetlenebb – egyben legfontosabb – társadalmi témákon keresztül a nemi szerepkényszerek-kényszerszerepek legbrutálisabb részleteiig. És igenis nyugtalanodjak.

ne nézz oda és kész

– olvasható az egyik vers címe, de ahogy ennek a szövegnek, úgy az egész kötetnek is épp az igenis odanézés lesz a tétje. A szerző olyan képeket mutat meg a saját életéből, a meghatározó közegeiből és a közös társadalmi valóságunkból, amelyekre a mindennapokban nem szeretünk ránézni, mert kellemetlen, mert nehéz, mert fájdalmas – de mégis dolgunk van velük, ha meg akarjuk változtatni azt, ami az életünkben és a világban nem működik jól, és épp ezért fontos, hogy ne forduljunk el. Fancsali költészete az odanézés poétikája.

(Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, 2025, 2700 Ft)

Papp-Sebők Attila: Káté

Az ünnepek nekem általában jó lehetőséget jelentenek arra, hogy a családi pillanatok mellett, vagy épp az ilyenkor extrán őrült rohanásból néhány órára kicsit kiszakadva, elgondolkodjak a hittel, vallással kialakított viszonyomról is. A versolvasás persze ebben is segíti az elmélyülést akár a hétköznapokban is. Papp-Sebők Attila Káté című első verseskötete – amellett, hogy a szintén nagyon várt debütjeim közé tartozik – számomra pont egy ilyen erejű olvasmány volt idén: a szerző istenkapcsolatát nem az egyházi szabályok definiálják; természetté, érzelmekké, mozdulatokká írja Istent, organikussá teszi, saját képére formálja a dühöt, a félelmet, a hitet, a szeretetet.

De ha éppen nincs is szükségünk nagy megfejtésekre, Papp-Sebők versei akkor is élményt adhatnak: ha csak szeretnénk egy pillanatra megállni és gyönyörködni a leírt látványban, tájban, a nyelv és az élet apró mozzanataiban, erre is lehetőségünk van a Kátét forgatva. Az intenzív természeti képek, a szavakban megbújó finom dallamosság, a hétköznapi cselekvéseinkben (pl. ház körüli munkák, étkezések, stb.) benne rejlő líraiság szintén meghatározzák Papp-Sebők versvilágát.

(Fiatal Írók Szövetsége, 2025, 3000 Ft)

Szakadni haza – REUNION irodalmi antológia

Ha a listát összegyűjtött versekkel kezdtem, és szóba került a próza is, akkor úgy illik (de legalábbis úgy szeretném), hogy összegyűjtött versekkel is zárjam – és kerüljön szóba a próza is. Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem egy ismert szerző életművéről van szó, hanem egy új generáció bemutatkozásáról. A ferencvárosi Mester Galéria és Közösségi Tér 2021 óta minden évben meghirdeti REUNION című irodalmi pályázatát vers és próza kategóriában középiskolások számára. 2025-ben pedig éppen ideje volt egy válogatásnak, amely az elmúlt öt év díjazott alkotásait mutatja be. A Szakadni haza című antológiában a legfiatalabb magyar írók-költők (Tar Sándor példáján: ki tudja, kiből melyik lesz még?) erős, friss és máris saját hangon szóló verseit és novelláit olvashatjuk.

Az antológia szerzői: Agóts Mátyás, Bagdi Zénó, Beke Sára D., Bodor Emese, Böröcz Vilma, Brecsók Blanka, Dévity Tamás, Fischer Hanna Sára, Harangi Benedek, Kessler Emma, Király Kata Magdolna, Kodácsy Anna, Koncz Tamás, Lakits Nola, Nagy Benedek Máté, Nagy Mátyás, Niszler Emma, Pamlényi Laura, Pavlovits Gitta, Szegedi Melinda, Vigvári Tamás és Zsigmond Soma. Önálló kötetük ugyan a legtöbbjüknek még nincs, de sokan közülük már rendszeresen publikálnak print és online szépirodalmi folyóiratokban. Mindenképpen érdemes figyelni rájuk, mert pár éven belül jó eséllyel velük lesznek tele a top 10-es listák, de elsősorban azért, mert eszeveszettül jól írnak.

(Mester Galéria és Közösségi Tér – Nincs Kulturális Alapítvány, 2025)