„Az utolsó másfél évtizedben keresztülmentünk egy folyton lecsúszó, lerohadó, lerobbanó, a demokratikus viszonyokat magáról levedlő szisztémán. Ezt néztük végig. Erre ment rá a gyerekeink fiatalsága, erre mentek rá a legszebb évtizedeink” – mondta Veiszer Alinda műsorában Závada Pál író, aki szerint a mostani politikai helyzet nem hasonlítható össze a rendszerváltás időszakával.
Az utóbbit, azaz a demokratikus átmenet éveit középpontba állító Pernye és fű című regényével összefüggésben a Kossuth-díjas szerző felidézte, hogy a tévén és rádión keresztül az egész ország figyelemmel kísérte az akkori eseményeket, ő is a szemlélők egyike volt. „Igazi vitaműsorok voltak, ami a politikát illeti, és igazi kulturális műsorok, egyre javulóak, egyre nagyszájúbbak és szabadabbak” – fogalmazott, azt is megjegyezve, hogy személyesen nem ismerte az ellenzéki csoportosulások kemény magját, egyrészt, mert alapvetően mással volt elfoglalva, másrészt, mert sosem volt mozgalmár típusú ember.
Arra a kérdésre, hogy a Pernye és fűben miért szentelt kiemelt figyelmet a korszaknak, azt válaszolta: „Mert visszagondolok rá, és nem látok tisztán. Hogy volt? Miért volt? Mit láttunk, mit nem láttunk? Mivel töltöttük el azt a drága jó időt? Ezek a kérdések izgattak. Izgatott például, hogy miért foglalkoztunk azzal, amivel – például pesti barátaim miért jártak vidékre interjúzni.”
Az író arról is beszélt, hogy könnyen tudott integrálódni a budapesti értelmiségi közegbe, de szerinte szerencséje is volt. „Mindenütt jól bántak velem, de nem is voltam türelmetlen. Előre bizalmat kaptam olyan pontokon az életemben, amelyek fontosnak bizonyultak.” Például így lett Ferge Zsuzsa szociológus munkatársa, és így vette oda Réz Pál irodalomtörténész a patinás Holmi folyóirathoz. „Ha meg tudták várni, hogy a saját utamon evickéljek előre, annak nagyon örültem, ezért nagyon hálás tudtam lenni” – mondta.
A Mielőtt elsötétül című novelláskötetére (1996), illetve első regényére, a Jadviga párnájára (1997) utalva prózaírói indulását Závada éles váltásnak tartja a tényirodalmi, szociográfiai munkái után, amelyek közül az először 1986-ban megjelent Kulákprés a legjelentősebb. „Amikor elkezdtem prózát írni, rájöttem, hogy nem tudok írni. Nem úgy van az, hogy ha szép hajlékonyan kifejezel mindent, akkor az megállja a helyét. Feltettem magamnak a kérdést, hogy érdemes volt-e ezt leírni” – fogalmazott, majd arra is kitért, hogy következő könyve a két háború közötti és a második világháború utáni magyar irodalmi életről fog szólni. „Ami a Pernye és fűben érintve van, azon a nyomon megyek tovább. Regény lesz, miközben a figurák kettő kivételével valóságos alakok. A fényképész Weiner Janka visszatér, ő lesz az egyik fiktív alak, és szerepel majd egy fiatalember, akit most találok ki.”
A beszélgetés második felében ismét szóba került a 2010 utáni politikai kurzus értékelése. „Az utolsó tizenöt év tette be a kaput. Már mindenki elmondott ezer dolgot, én csak egyet említenék meg, ami a szakmám: a kultúra és ezen belül is a kortárs irodalom, könyvkiadás. Itt van egy nemzedék, a fiatalok. A teljes fiatalság ráment az Orbán-rendszerre. Nem is ismerik, hogy a közpénzekből olyan célokat lehetne támogatni, amelyek segítik őket, akármilyen pályán indulnak, mozognak” – mondta Závada, aki szerint aki nem örököl, az ma „elkapálhatja magát” Magyarországon, soha nem jut lakáshoz és álláshoz sem, főleg hogyha bölcsészként szeretne kiteljesedni.
„Érdekel minden, ami politika. Akinek valami nyilvánosság jut, munkaköri kötelessége legalább jelezni, hogy mi a véleménye, hol áll, mit mond erről. Vegyék észre, hogy szigorúan figyeljük őket!” – zárta gondolatait valamelyest a hatalomnak is kiszólva az író, akivel 2022-ben, az Apfelbaum című verses regényének megjelenésekor a Telex is interjúzott, a műsor vezérfonalát képező Pernye és fűről pedig itt közöltünk kritikát.
Veiszer Alinda beszélgetését havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.
