„Szörnyű volt” – idézte fel a Guardiannek a 2016-os Booker-ceremóniát David Szalay. A Minden, ami férfi című kötete abban az évben a rangos díj rövidlistájára került, ő pedig feszengve ülte végig a díszvacsorát, mert végig azon tűnődött, az est fénypontján vajon pódiumra kell-e majd állnia. Akkor a zsűri Paul Beattynek ítélte a Bookert, a Kanadában született, magyar származású szerzőt pedig teljesen traumatizálta az alkalom.
Ezúttal minden másként alakult. November 10-én Szalay Flesh című regénye kapta a Booker-díjat. Az 1968-ban alapított, 50 ezer fonttal (nagyjából 22 millió forint) járó elismerést korábban elnyerte William Golding, Salman Rushdie, Alice Munro, Philip Roth és Lydia Davis is, 2015-ben pedig az októberben Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda.
A Londonban tartott ünnepséget követő sajtótájékoztatón Szalay azt jegyezte meg, hogy „amikor László elnyerte a Nobel-díjat, azt gondoltam: ó, Istenem, a magyar írók kvótája nála landolt idén. De végül is én brit író vagyok – tette hozzá a New York Times beszámolója szerint –, persze a magyar nevű szerzők számára akkor is igen jelentős év az idei.”
Két világ és három összetevő
A fenti bonmot Szalay díjazott könyvének tán leglényegesebb motívumát világítja meg. A Flesh a két világ közötti ingázás narratívájára épül ugyanis. Főszereplője, István kamaszként egy, a horvát határhoz közeli magyar városban lakik. Elszigetelődik a kortársaitól, és az édesanyjával nagyjából egyidős szomszédasszonnyal alakít ki titkos kapcsolatot. Egy halálos kimenetelű baleset miatt javítóintézetbe kerül, később Irakban szolgál, ezt követően pedig Londonban próbál szerencsét. Először egy éjszakai lokálban lesz kidobó, majd egy dúsgazdag család sofőrje lesz, és hamarosan a ház úrnőjével szűri össze a levet.
Szalay ugyan nem szolgált Irakban, de kevéssel a születése után, rövid ideig élt Libanonban, ahogy Dél-Magyarországon és Londonban is. Jól ismeri tehát a regény helyszíneit, de amint a Guardiannek mesélte, a Flesh korántsem önéletrajzi kötet, még ha a két város, két kultúra közötti lebegés a hőséhez hasonlóan számára is megélt tapasztalat. „Azokban az évtizedekben, amikor Londonban éltem, pusztán a nevem miatt mindig volt egy olyan érzésem, hogy… kívülálló vagyok. Talán ez túl erős kifejezés, Magyarországon viszont biztosan kívülálló voltam, még ha bennfentes kívülálló is. Hogy miért? Magyar származású vagyok, de nem beszélek túl jól magyarul.”
Szalay Oxfordban szerzett diplomát, aztán telemarketinges és különféle értékesítői munkákat végzett, egy idő után azonban túl nagynak, túl zajosnak érezte Londont. 2009-ben azzal a szándékkal jött el, hogy néhány hónapot Magyarországon tölt, az írásra fókuszál, de tíz évig maradt. Mint mondja, ennek az is az oka, hogy itt remekül kijött a honoráriumaiból. Az angol fővárost és Magyarországot tehát jól ismeri, és amint a Literának mesélte, írni leginkább a saját világáról szeret. „A történeteim – fejtette ki – általában személyes tapasztalatok, másoktól hallott történetek és a saját kitalációim keverékei, és ez a három elem mindegyik szövegemben, sőt a könyveim minden lapján megtalálható, egyszerűen lehetetlen szétválasztani őket a kész szövegben, pontosan úgy, hogy egy kész süteményben sem tudjuk már szétválasztani az összetevőket.”
A szürke zónák krónikása
Szalay életművében a férfinarratívák, valamint a figyelem beszűkülése nem új összetevők. A különféle szürke zónákhoz hasonlóan a korábbi köteteiben is felbukkannak ezek a motívumok. Az 1974-ben, Québecben, kanadai anyától és magyar apától született Szalay 2010-ben szerepelt a Telegraph 20 legígéretesebb brit szerzőt bemutató listáján, három évvel később pedig a Granta választotta a legjobb fiatal brit írók közé. Művei több mint 20 nyelven elérhetők, a BBC több rádiójátékot készített az írásaiból. A Flesh a hatodik kötete.
A London and the South-East című, 2008-as debütáló regénye egy reklámügynökről szól, aki a pszichoaktív szerek ködén keresztül egyre homályosabban érzékeli a saját életét. Végül kicsúszik a lába alól a talaj, és egy élelmiszerboltban köt ki, ahol a polcok feltöltése lesz a feladata. A magyarul is elérhető (Sári Júlia fordításában, a Typotexnél megjelent), 2010-es Az ártatlanság az Urál lábánál fekvő zárt városban, Szverdlovszkban játszódik. Főszereplője az állambiztonságnak dolgozik, és a sztálinizmustól a brezsnyevi enyhülés időszakáig kísérhetjük figyelemmel a mindennapjait.
A 2012-es Spring (Tavasz) kaleidoszkópszerűen mutatja be James és Katherine kapcsolatát, akik egy londoni esküvőn találkoznak, de onnantól fogva, hogy telefonszámot cserélnek, semmi sem alakul a terv szerint. A kötet nemcsak egy kapcsolat dinamikáját mutatja be, hanem a kétezres évek elejének Londonja is plasztikusan jelenik meg a fejezeteiben. A magyarul szintén megjelent (Kossuth, fordította: Kiss Gábor Zoltán) Minden, ami férfiben kényszerhelyzetekben lévő férfiakról olvasunk. Európát bejáró tinédzserről, korábban Irakban szolgált, jelenleg biztonsági őrként dolgozó fiatalemberről, élete nagy dobására készülő ingatlanügynökről és egy mindenét elvesztő milliárdosról.
Mint látható, pár helyzet, történetszilánk és alak visszatér ezek közül a Fleshben is. A Könyvesnek adott interjúban Szalay úgy fogalmazott, „a Minden, ami a férfi nem egyszerűen történetek gyűjteménye, hanem organikus munka, amit az egyre idősebb férfiszereplők tartanak egyben. A szerkezetből pedig egy olyan narratíva születik, ami valahol regénnyé teszi a könyvet.”
A 2019-ben kiadott Turbulence (Turbulencia) is egy egymással összefüggő történetekből álló sorozat, amelyben az az összekötő kapocs, hogy minden szereplő repülőgépre száll.
Hajnal, lustaság és magány
Nem tudom, a repülőutakkal hogy áll, azt viszont ebben a videóban Szalay egyértelművé teszi, hogy a hangoskodókkal teli vonatok roppant bosszantóak neki. Az elmélyült munkához magányra van szüksége, és íróként az ébredés utáni első óra számára a legértékesebb. Ugyancsak a fentebbi felvételen árulja el, hogy kamaszként elolvasott mindent, amit Frederick Forsyth-tól elért. A hobbitot élvezte, A Gyűrűk Ura viszont unalmas volt neki. Mostanában újból levette a polcáról Camus-t, újraolvasta Dosztojevszkij A félkegyelműjét és Joseph Conradtól A sötétség mélyént, de azt mondja, tinédzserkorának meghatározó könyvei szinte kivétel nélkül csalódást okoztak neki. Tarkovszkij Andrej Rubljovját viszont nem tudja megunni azóta sem.
Nemrég Dua Lipa könyvklubjának csatornáján az olvasók kérdéseire válaszolt, és amikor egy Réka nevű kérdező arról faggatta, befolyásolja-e az írásait, hogy Magyarországról származik, azt mondta, ez tulajdonképpen mindegyik kötetben tetten érhető, a Fleshben pedig különösen, hiszen annak a főhőse is magyar.
A Bookert 1993-ban elnyerő Roddy Doyle az idei zsűri elnökeként egyedinek és rendkívülinek mondta a Flesht, Zadie Smith pedig lenyűgözőnek nevezte a regényt, ami Dua Lipa már emlegetett könyvklubjában október könyve lett.
A díjátadót követő sajtótájékoztatón Szalay úgy fogalmazott, 2016-tal ellentétben ezúttal „kísérteties nyugalommal” ülte végig az eseményt. Meggyőződése volt ugyanis, hogy ezúttal sem ő viszi haza az elismerést. Nem lett igaza.
A Guardiannek februárban arról beszélt, hogy a kilenc évvel ezelőtti shortlistes szereplés után a karrierje megváltozott. Utólag hálás, hogy a Bookert akkor nem neki ítélték oda, mert lustává tette volna a dolog, úgy érezte volna, megérkezett, és nem kell már bizonyítania, sietnie. Hogy ellustul-e a mostani kitüntetés után, azt még korai lenne megmondani, az viszont biztos, hogy jövő ősszel magyarul is olvasható lesz a Flesh. A Libri gondozásában, Barabás András fordításában érkezik a regény.
