A következő tél még rosszul néz ki, de aztán visszatérhet a gázbőség Európába
A szerző a CIB Bank elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Azt követően, hogy február végén az Egyesült Államok megtámadta Iránt, újból felsejlett a 2022-es energiaválság rémképe, így az energiahordozók piacán érdemi áremelkedést láthattunk. A háború első fázisában még a kőolaj mutatta a hevesebb elmozdulásokat: az olajárak kilőttek, miközben a gázpiac relatíve nyugodt maradt.
A tavaszi 14 pontos keretmegállapodás idején ugyanakkor a nyersolaj ára szinte napok alatt majdhogynem teljesen visszakorrigált a háború előtti szintekre, ám a gázpiacon nem történt meg ez a megkönnyebbülési hullám. Sőt, amint a feszültségek júliusban kiújultak, a szereposztás felcserélődött: mostanra a gázpiac lett a konfliktus fő áldozata, amely sokkal hevesebben és agresszívabban reagált a fellángolt összecsapásra. A holland gáztőzsde, a TTF árai a harcok második szakaszában már meg is haladják az első fázisában mért szinteket, és 2023 januárja óta nem látott csúcsokra szöktek.
Kora tavasszal Európa éppen elhagyta a fűtési szezont, a lakossági és ipari gázkereslet természetes módon a mélypontra zuhant, így a piaci szereplők nem szembesültek azonnali ellátási kényszerrel. A kereskedők tavaszi várakozásai ráadásul arra épültek, hogy a feszültség átmeneti marad, és mivel a téli szezonig még hat–hét hónap volt hátra, a piac úgy számolt, hogy bőségesen marad idő a tartalékok feltöltésére. A harcok kiújulásával azonban ez a piaci várakozás azonnal elillant.
Júliusra három olyan tényező találkozott, amelyek együttesen nyomás alá helyezték a TTF árait. Elsőként az a tény, hogy a kereskedők rádöbbentek: a nyár közepe elmúlt, a 2026/2027-es téli fűtési szezon karnyújtásnyira van, miközben a tárolók feltöltésére nyitva álló időablak gyorsan szűkül. Ezt tetézte a nyári kánikula és az ebből fakadó árampiaci nyomás, ugyanis Dél-Európa és Ázsia hőséghullámai miatt drasztikusan megugrott a hűtési célú villamosenergia-igény, miközben Franciaországban a folyók felmelegedése és az alacsony vízállás miatt több atomerőmű termelését korlátozni kellett. A keletkező kapacitáshiányt részben gáztüzelésű erőművekkel kellett pótolni, ami a nyár közepén szokatlanul magas azonnali gázkeresletet generált.
A gázárak heves reagálásának legfőbb fundamentális alapja a tárolók aggasztó állapota, hiszen Európa nem a várt ütemben halad a téli felkészüléssel. Míg a korábbi években és az ötéves átlag alapján július közepén 65–70 százalék körüli töltöttség volt a jellemző, az EU gáztárolói jelenleg mindössze körülbelül 54 százalékos szinten állnak, Németországban pedig a töltöttség alig haladja meg a 45 százalékot. A lemaradás egyrészt annak tudható be, hogy a szokatlanul hideg tél miatt Európa rendkívül alacsony, mindössze 28 százalék körüli töltöttségi szintről indította a feltöltési szezont.
A szűkös tárolói kapacitások mellett a sérülékenység igazi forrása a globális kitettség. Sokan tehetik fel a kérdést, hogy mi köze van Európának a Hormuzi-szoroshoz, ha a gázszükségletének csak töredéke érkezik közvetlenül a Perzsa-öbölből. A válasz a cseppfolyósított gáz, az LNG piacának sajátosságaiban rejlik:
Európa számára a Hormuzi-szoros nem egy távoli tengeri útvonal, hanem saját energiaellátásának áramköre: ha megakad a forgalma, az ázsiai piacon keletkező vákuum azonnal elszippantja az LNG-t az európai terminálok elől.
Mivel a világ LNG-szállítmányainak mintegy 20 százaléka – amely döntően Katarból származik – áthalad a Hormuzi-szoroson, a katonai kockázatok és a teherhajó-forgalom lassulása miatt az olyan ázsiai vásárlók, mint Japán, Dél-Korea, Kína azonnal tőkeerős versenytársként lépnek fel a szabad szállítmányokért. Ázsia elkezdi felverni az azonnali (spot) árakat, hogy elszívja a szabad LNG-szállítmányokat, és mivel Európa az orosz csővezetékes gáz kiváltása óta jelentős mértékben az LNG-re támaszkodik, a holland TTF árainak kötelezően követniük kell a globális emelkedést, különben az LNG-hajók Ázsia felé veszik útjukat.
A mostani piaci reakció világosan megmutatta az európai energiastratégia új gyenge pontját: az Európai Unió sikeresen levált az orosz csővezetékes gázfüggőségről, ám ennek áraként belépett a globális LNG-piac volatilitásának világába. Ez a helyzet 2026 hátralévő részében még kifejezetten érzékeny pont Európa számára.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem fizikai hiánytól vagy az ellátás összeomlásától kell tartani – gáz lesz, nem fogunk fázni a télen –, a kockázatot a magas árak jelentik, amelyek ismét megterhelik az európai gazdaságot és a lakosság pénztárcáját. Amíg a gáztárolók töltöttsége elmarad a kívánatostól, és a Hormuzi-szoros felett ott lebeg a katonai zárlat árnyéka, az európai gázárak rendkívül sérülékenyek maradnak.
Azonban minden jel arra mutat, hogy ez lehet az utolsó olyan tél, amely ilyen sérülékeny és kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kontinenst.
Bár 2026 még komoly kihívásokat tartogat, 2027-től és különösen az évtized végére már kifejezetten kedvezők a strukturális kilátások. A határidős gázpiaci árazások és a vezető nemzetközi elemzőházak előrejelzései egyöntetűen azt mutatják, hogy a mostani árfolyamugrás csupán átmeneti jelenség. A piaci várakozások szerint a feszültségek fokozatos enyhülésével az európai gázárak már 2026 negyedik negyedévétől mérséklődni kezdenek, a valódi fordulópontot hozó 2027-ben pedig az árak drasztikusan lekopva tartósan a 30 euró/megawattóra környéki sávba térhetnek vissza. (Ez a mostaninak kevesebb mint a fele.) Az évtized végére, 2029–2030-ra a modellek már 16–19 eurós jegyzéseket valószínűsítenek, ami a válság előtti, megszokott árszintek visszatérését jelentené.
A hosszabb távú optimizmus mögött elsősorban a globális LNG-piacot elárasztó új kínálati hullám áll: az Egyesült Államokban és Katarban az elmúlt években megkezdett gigantikus kapacitásbővítések és exportterminálok a következő 12–24 hónapban lépnek működésbe, a keletkező túlkínálat pedig óhatatlanul lefelé nyomja majd az árakat. Ezt egészíti ki az európai gázkereslet tartós szerkezeti csökkenése, amit a megújuló energiaforrások rekordütemű terjedése és az ipari szerkezetváltás hajt. Így bár a 2026/2027-es tél még komoly próba lesz Európa számára, a gázpiacon már tisztán látszik a fény az alagút végén, és a kontinens egy lényegesen biztonságosabb, kínálati bőséggel jellemezhető korszak kapujában áll.
