Már megint a földgáz miatt kell aggódni Európában

2022 után az európai gáztárolók töltöttsége ismét kiemelten fontos energetikai és gazdasági mutatóvá vált, amelyet érdemes szorosan nyomon követni. A mostani betárolási szezon kezdetére ugyanis a tárolók töltöttsége sokéves, 2022 óta nem látott mélypontra süllyedt, ami önmagában is növeli a következő téllel kapcsolatos kockázatokat.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szezon kezdetével párhuzamosan az Egyesült Államok és Izrael újabb háborút indított Irán ellen, amelyre válaszul Irán lezárta a Hormuzi-szorost. Ez régóta nem látott nyomást helyez a globális kőolaj-, finomítottolajtermék- és LNG-piacra, számos más termék mellett. Eközben az ázsiai kereslet is visszatért a piacra, így Európának várhatóan jóval erősebb verseny mellett kell beszereznie a téli fűtési szezonhoz szükséges gázmennyiséget.

A problémának részben már a tavaly év eleji uniós döntések megágyaztak, amelyek nagyobb rugalmasságot engedélyeztek a tagállamoknak a gáztárolók feltöltését illetően. A korábbi 90 százalékos feltöltési célt 80 százalékra csökkentették, abban a reményben, hogy így mérséklődik a kereslet, és alacsonyabban maradnak az árak. Ez tavaly év végéig működni is látszott.

Az EU így 83 százalékos töltöttségi szinttel vágott neki a fűtési szezonnak, ami akkor még nem tűnt különösen veszélyesnek, mivel 2026-ban jelentős új LNG-kapacitások léptek piacra, főként az Egyesült Államokban – például a Plaquemines, a Corpus Christi bővítése és a Golden Pass projekt révén –, így a globális LNG-kínálat éves alapon akár 10 százalékkal is bővülhetett volna.

Emiatt 2025 végén a piac egy átlagos telet és a megnövekedő LNG-kínálatot árazta 2026-ra, így tavaly decemberben a holland tőzsdei (TTF) gázár 30 euró/megawattóra alá süllyedt, 26–28 euró/megawattóra körüli 2026-os kilátásokkal.

A hideg tél és Irán mindent átírt

A várakozásokat azonban felülírta egy szokatlanul hideg tél, amely egyszerre érintette Európát, Észak-Amerikát és Ázsiát. Ennek hatására világszerte gyorsan megugrott a fogyasztás, ezzel együtt pedig az árak is, miközben a gáztárolók töltöttsége gyors csökkenésnek indult.

Ennek eredményeként az európai tárolók töltöttsége többéves mélypontra esett: március közepén nagyjából 28 százalék körül járt, május 28-án pedig még mindig csak 39 százalékon állt, ami a 2022-es energiaválság óta a legalacsonyabb szint.

A helyzetet és a kilátásokat tovább súlyosbította, hogy az Egyesült Államok és Izrael háborút indított Irán ellen, amely válaszul gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost, miközben a térség több szénhidrogénipari létesítményét is találat érte.

Ez különösen érzékenyen érinti a gázpiacot, mivel Katar teljes LNG-exportja ezen az útvonalon keresztül jut ki a világpiacra. Az ország évente nagyjából 112–115 milliárd köbméter LNG-t exportál, ami havi szinten közel 9–10 milliárd köbméternek felel meg. Ez nagyjából a globális LNG-kereslet és -kínálat ötöde. Összehasonlításképpen az EU teljes gáztárolási kapacitása nagyjából 100–110 milliárd köbméter, míg Magyarország éves fogyasztása 8–9 milliárd köbméter körül alakul.

Vagyis nagyjából havi egy magyarországnyi fogyasztás kieséséről beszélünk, ami az uniós tárolói kapacitás közel 10 százalékának felel meg. Emellett, mivel Ázsiában nincsenek jelentős földgáztárolási kapacitások, Európának várhatóan erős árverseny mellett kell beszereznie a szükséges mennyiségeket. A kezdeti piaci pánikban a TTF árfolyama meredeken emelkedett: egyes kereskedési napokon 60 euró/megawattóra fölé is ugrott, majd átmenetileg a 40–50 euró körüli sávban stabilizálódott.

Miért nem működik most a betárolás?

Az EU ismét úgy reagált a helyzetre, hogy 2026-ra 80 százalékra csökkentette a tagállamok számára előírt gáztárolási töltöttségi célszintet, amelytől nehéz piaci körülményekre hivatkozva a tagállamok eltérhetnek, így akár a 70–75 százalékos szint is elfogadható lehet.

Ez átmenetileg enyhítette a piaci nyomást márciusban és áprilisban, így egy időre indokolatlanná váltak a 60 euró/megawattórát meghaladó gázárak. Egy időre. A helyzetet tovább nehezíti a határidős gázpiac szerkezete, amely jelenleg backwardationben van, vagyis a közeli, nyári gázárak magasabbak, mint az időben távolabbi téli kontraktusok árai.

Normál piaci környezetben ennek éppen fordítva kellene lennie: a téli hónapok magasabb kereslete miatt jellemzően a későbbi szállítású kontraktusok drágábbak. A mostani helyzetben a kereskedők nem tudják hatékonyan lefedezni a betárolt gáz árát, vagy csak jelentős költségek mellett, ami rendkívül kockázatossá teszi számukra a tárolók piaci alapon történő feltöltését. Emiatt nem kizárt, hogy egy ponton ismét valamilyen állami beavatkozásra lesz szükség, ahogyan az előző években is történt.

Ezen okok miatt a betárolás üteme is elmarad a korábbi évektől, az elmúlt hetekben több héten át volt a tízéves szezonális minimum alatt. Ez azért különösen aggasztó, mert a korábbi években vagy jóval magasabb töltöttségi szintről indult a betárolási szezon, vagy lényegesen gyorsabb volt a betárolás üteme.

Németországban különösen kedvezőtlen a helyzet: a töltöttségi szint is elmarad az elmúlt tíz év minimumától, miközben a betárolás üteme is rendkívül gyenge.

Magyarország egyelőre jobb helyzetben van

Magyarországon a hideg tél miatt szintén többéves mélypontra esett a gáztárolók töltöttségi szintje. A betárolás 33 százalékos szintről indult, ami bő 5 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál.

A magyar helyzet ugyanakkor rövid távon kedvezőbb, mivel az import eddig nem szakadt meg, és döntően vezetékes forrásból, a Török Áramlaton keresztül érkezik, nem pedig a jelenleg szűkössé vált LNG-piacról kell beszerezni a szükséges mennyiséget. Emiatt a betárolás üteme egyelőre összhangban van a sokéves átlaggal, így Magyarország ezen ütem mellett jó eséllyel elérheti a 80–90 százalék feletti töltöttségi szintet, amellyel nyugodtabban vághat neki a télnek.

Magyarország emellett kiemelkedően magas fajlagos tárolókapacitással rendelkezik: az éves fogyasztás mintegy 70 százalékának megfelelő mennyiséget képes tárolni, így a téli időszakban rendszeresen jut exportkapacitás a szomszédos országok ellátására is. Amennyiben azonban a Török Áramlatot támadás érné, a helyzet gyorsan megváltozhatna.

A piac túl korán árazza a megnyugvást

Egy dolog biztos: a gáztárolók töltöttsége 2026 hátralévő részében és 2027 első negyedévében ismét az egyik legfontosabb európai energia- és makrogazdasági mutató lesz, mivel a készletszintek közvetlenül befolyásolhatják a TTF ármozgását. Ez Európában különösen fontos, mert a villamosenergia-árak továbbra is erősen kötődnek a földgáz árához, így egy újabb gázpiaci sokk gyorsan megjelenhet az inflációban, az ipari költségekben és a lakossági energiaár-várakozásokban is.

A piac ugyanakkor egyelőre túl optimistának tűnik, mert a Hormuzi-szoros forgalmának normalizálódása még gyors politikai megállapodás esetén sem történne meg egyik napról a másikra. A jelenlegi tárgyalási hírek szerint Irán csak egy békemegállapodást követően, nagyjából harminc nappal később nyitná újra teljesen a szorost, miközben ezalatt aknamentesítésre és a biztonságos hajózás helyreállítására is szükség lenne.

Ezt követően is idő kellene a kitermelés és az LNG-export felfuttatásához, a beragadt vagy átirányított hajók visszarendeződéséhez, valamint ahhoz, hogy a katari szállítmányok ténylegesen elérjék Észak-Európát vagy Kelet-Ázsiát. A fizikai LNG-piac tehetetlensége jelentős: egy Perzsa-öbölből induló LNG-szállítmánynak három-négy hétre van szüksége ahhoz, hogy elérje Észak-Európát vagy a Távol-Keletet, így a kínálati normalizáció még egy geopolitikai megállapodás után is csak késleltetve jelenne meg a piacon.

Ráadásul több ázsiai vevő – különösen azok, amelyek nem rendelkeznek jelentős földalatti gáztárolói kapacitással – agresszívebben licitálhat a szabad LNG-rakományokra, mint Európa. Emiatt még gyors megállapodás esetén sem valószínű, hogy Észak-Európa rövid időn belül jelentős mennyiségű LNG-hez jutna a Perzsa-öbölből, vagy hogy az európai–ázsiai verseny az amerikai LNG-szállítmányokért gyorsan enyhülne.

Az Equinor becslése szerint, ha a konfliktus gyorsan lezárulna és a Hormuzi-szoros forgalma hamar helyreállna, Európa nagyjából 75 százalékos – vagyis még elfogadható, de már feszes – tárolói szinttel fordulhatna rá a télre.

Ha viszont a lezárás további egy-három hónapig fennmarad, a készlethelyzet kritikussá válhat.

Ez a 70–75 százalékos sáv lényegében a komfortzóna alsó határa, mert egy hideg tél vagy újabb LNG-kiesés mellett gyorsan további árnövekedéshez vezethet. Ha a kínálat a tél legkritikusabb időszakában is feszes marad, a TTF ára – az időjárástól és a keresletrombolás mértékétől függően – ismét a 60–75 euró/megawattóra közötti sávba emelkedhet. Az Equinor szerint már a 60–70 euró körüli árszint is érdemi, akár 10 milliárd köbméteres keresletcsökkenést válthatna ki az európai gázalapú áramtermelésben.

2027-ben már elindulhat a gázpiaci normalizáció, elsősorban az új LNG-kapacitások belépése és a készletek fokozatos újraépülése miatt. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha nem következik be újabb geopolitikai sokk – ennek valószínűsége pedig a jelenlegi nemzetközi környezetben korántsem elhanyagolható.