A sokszor temetett megújulóenergia-szektor vonzóbb, mint valaha
Virovácz Péter az ING Bank Magyarországi Fióktelepének vezető elemzője, Homolya Zoltán az elemző gyakornoka. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Olyan korban élünk, melyben elektromosság nélkül a technológiai fejlődés és a gazdasági növekedés elképzelhetetlen. Habár az utóbbi években a világ figyelme a fenntarthatóság helyett elsősorban a geopolitikára összpontosult, mégis azt láthatjuk, hogy a nap- és szélenergia térhódítása csendben folytatódott. Az ok pedig egyszerű: pénz beszél. A megújulóenergia-költségek egyre versenyképesebbek, míg a zöldenergiával járó előnyök stabilak. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy miért gondoljuk azt, hogy a mostani évtized hátralevő részében a zöldenergia folytatja a térnyerést.
A nap- és szélenergiából származó villamosenergia-termelés növekedése végigkíséri majd a 2020-as éveket az ING Bank fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozó szakértői szerint. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése is ezt mutatja. Szerintük a globális nap- és szélenergia-termelés 2026-ban 20 százalékkal, 2026 és 2030 között pedig átlagosan évi 15 százalékkal bővül majd. Az előrejelzés figyelembe veszi a jelenlegi szabályozási környezetet és a kitűzött politikai célokat is.
A Bloomberg New Energy Finance szervezete optimistább, az Economic Transition Scenario (gazdasági átmeneti forgatókönyv) szerint mind az áramtermelés, mind a beépített kapacitások éves növekedése átlagosan 17 százalék lesz 2030-ig. Érdemes azonban figyelembe venni az egyes régiók politikai és geopolitikai bizonytalanságait, amelyek inkább az IEA előrejelzésében jelennek meg. Mindkét előrejelzés a zavaros helyzet ellenére is erőteljes növekedést jelez a megújuló energiában.
Kicsit mélyebbre ásva az rajzolódik ki, hogy Kína vezeti a várható napenergia-termelés növekedését az előrejelzésekben (90-100 százalék). A szélenergia tekintetében Kína és Európa számára a szakértők azonos mértékű bővülést várnak, nem kevesebbet, mint 50 százalékos növekedést 2030-ig a jelenlegi helyzethez képest. Az Egyesült Államok kilátásai a napenergia terén kissé jobbak, mint Európáé, viszont a szélenergia esetében csak mérsékelt változás várható. Az USA szélerőművekből származó energiatermelésének bővülését csak 19 százalékra teszik az elemzők.
A zöldenergia szkeptikusai – köztük az Egyesült Államok jelenlegi elnöke – szeretnek azzal érvelni, hogy a szél- és napenergia üzletileg nem állja meg a helyét, és az államok részéről ilyen projektek építése vagy támogatása elvesztegetett forrás. Korunk legélesebb versenye nem erről árulkodik. A mesterséges intelligencia (MI) térhódítása jelentősen hozzájárul a gyorsan felépíthető és rövid beszerzési láncokkal rendelkező zöldenergiák iránti kereslethez.
Napjainkban a nap- és szélenergia növekedésének fő hajtóereje már nem csak a fenntarthatóság. Az MI, az energiaellátás biztonsága és a stratégiai versenyképesség lettek a legerősebb motorok.
Az Egyesült Államokban a zöldenergia iránti keresletet az MI növekvő villamosenergia-igénye hajtja. A rövidebb építési idő és a kevesebb, ellátási láncon belüli akadály miatt a megújuló energiaforrások „hídként” szolgálnak, amíg nem építenek meg más forrást, például gáz- vagy atomerőművet. A technológiai vállalatok továbbá több megújuló energiát vásárolnak, hogy kezelni tudják a magasabb energiafelhasználásból származó károsanyag-kibocsátásukat.
Európában a növekedést az energiafüggetlenedés hajtja. Az orosz–ukrán háború arra késztette az Európai Uniót, hogy csökkentse függőségét az orosz energiahordozóktól, és ennek következtében megbirkózzon a magasabb gázárakkal. Logikusan a hagyományos energiaforrások árainak megnövekedése maga után vonta az alternatív megoldások relatív helyzetének javulását. A dekarbonizáció továbbra is fontos érv maradt a tiszta energia mellett, bár a hangsúly áthelyeződött a stratégiai autonómiára, a megfizethetőségre és az innovációra.
Kína megújulóenergia-piacát a nap- és szélenergia-berendezések gyártásában meglévő abszolút előnyének fenntartása, valamint a kitűzött hivatalos célja tartja majd meg. Ezen cél szerint 2035-ig 7-10 százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátást a korábban tapasztalt csúcsértékhez képest. Amennyiben ezt tényleg meg akarják valósítani, Kínának teljes gőzzel kell haladnia a megújuló energiaforrások terén.
Előre tekintve viszont az Egyesült Államoknak és Európának meg kell majd hoznia egy nehéz stratégiai döntést: átállnak a technológia lokális termelésére, vagy maradnak a gyors és olcsóbb, de az importra alapozó bővülés mellett. Jelenleg azt láthatjuk, hogy mind az EU, mind az USA egyaránt bevezetett olyan támogatásokat, amelyek a hazai nap- és szélerőművi berendezéseket gyártó cégeket hivatottak segíteni. Rövid távon azonban az EU napelem-importjának 98 százalékát kitevő olcsó kínai forrásoktól való elmozdulás megemelheti a költségeket, megzavarhatja a beszállítói láncokat és lassíthatja a telepítések folyamatát.
2026-ban egyre nehezebb lesz egyensúlyt teremteni a hosszú távú ipari nyereség és a rövid távú, olcsóbb import között. Viszont összességében még az égető kérdések ellenére is úgy tűnik, hogy a változásnak nem lehet útjába állni. Kihívások biztosan lesznek még a jövőben is, de várakozásaink szerint a nap- és a szélenergia termelése is kitartóan bővül majd, ezzel megerősítve szerepüket a globális energiaellátásban.
