Búcsú a félig üres zacskóktól – ki nyer és ki veszít az EU új csomagolási rendeletével?
Augusztustól új korszak kezdődik a csomagolások szabályozásában: életbe lép az EU új rendelete, amely a csomagolások teljes életciklusát új alapokra helyezi. Egyes cégek számára ez csupán kisebb adminisztratív változást jelent, másoknak viszont a termékportfóliójuk átalakítását is szükségessé teheti.
Enghy Boglárka az IFUA Horváth vezető tanácsadója, Varga Bálint a cégtársa; a körforgásos megoldások és a hulladékgazdálkodás szakértői. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A legfrissebb Eurostat-adatok szerint az EU 2023-ban 79,7 millió tonna csomagolási hulladékot termelt, fejenként 177,8 kilogrammot, az egy főre jutó mennyiség pedig egy évtized alatt 21,2 kilogrammal nőtt.
Magyarország ebben a mezőnyben átlag alatt teljesít. A legutóbbi, 2022-es összehasonlítható adatok szerint idehaza fejenként több mint 44 kilogramm műanyag csomagolási hulladék keletkezett, miközben az uniós átlag körülbelül 36 kilogramm volt. Ennél magasabb értéket csak Írországban mértek. Azóta ugyanakkor jelentős változás történt: 2024 januárjában elindult a kötelező visszaváltási rendszer, amelynek köszönhetően az italcsomagolások visszagyűjtési aránya számottevően javult. Ez azonban csak a csomagolási hulladék egy részét érinti. Az uniós szabályozás nem csupán a hulladék visszagyűjtését ösztönzi, hanem már a csomagolások tervezésétől kezdve igyekszik mérsékelni a keletkező hulladék mennyiségét.
A csomagolásra eddig is vonatkoztak uniós szabályok, de irányelv formájában, amelyet minden tagállam saját jogrendjébe ültetett át. Ennek eredményeként ugyanazt a keretszabályt 27 különböző módon alkalmazták, ami eltérő nemzeti előírásokhoz vezetett. A több országban működő vállalatoknak ezért gyakran ugyanazt a terméket is eltérő csomagolásban kellett forgalomba hozniuk. Az új szabályozás egyik fő célja ennek a széttagoltságnak a felszámolása.
A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló uniós rendelet (Packaging and Packaging Waste Regulation, PPWR) már nem irányelv, hanem közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban. Tavaly februárban lépett hatályba, rendelkezéseinek egy része pedig idén augusztus 12-től válik alkalmazandóvá. A vállalatoknak ezért a felkészülést uniós szinten kell megkezdeniük. Ugyanakkor a harmonizáció előnyt is jelent: ha egy csomagolás megfelel a rendelet előírásainak, az unió teljes piacán forgalomba hozható.
A PPWR több ütemben lép életbe. Idén augusztus 12-tól alkalmazandóvá válnak az általános szabályok, köztük az azonosítási és dokumentációs kötelezettségek, valamint egyes anyagkorlátozások, például a PFAS-vegyületek*
Ez a fokozatos bevezetés azonban nem jelenti azt, hogy a vállalatok ráérnek a felkészüléssel.
Egy új csomagolás fejlesztése, tesztelése, a beszállítói lánc átalakítása, a szükséges tanúsítások és dokumentáció elkészítése jellemzően több évet vesz igénybe. A 2030-as követelmények teljesítéséhez ezért számos vállalatnak már most el kell indítania a szükséges fejlesztéseket.
Egyes szektorok működését a rendelet átalakítja, másokat csak néhány, kisebb jelentőségű előírás érint. Az alábbi rangsor azt mutatja be, hogy az egyes iparágakra várhatóan mekkora üzleti és működési hatással lesz a rendelet. Az értékelés alapja egyrészt az, hogy egy adott ágazatot hány jelentős PPWR-követelmény érint, másrészt ezek milyen mértékű változást tesznek szükségessé a termékekben, a folyamatokban és a működésben. (A táblázat nem a rendelet valamennyi előírását veszi számba, hanem azokat, amelyek várhatóan a legnagyobb alkalmazkodást igénylik az egyes ágazatokban.)
Mint látszik, a leginkább érintett ágazatok közé az italipar és a kiskereskedelem tartozik. Az italipar az egyetlen olyan terület, ahol a PPWR szinte valamennyi fontos előírása egyszerre jelenik meg. A visszaváltási rendszer, az italcsomagolásokra előírt 10 százalékos újrahasználati cél, a PET-palackok kötelező újrafeldolgozott anyagtartalma és az új címkézési szabályok a teljes palackrendszert, a kapcsolódó logisztikát és várhatóan a költségstruktúrát is érintik. A kupak kialakítása és a címke anyaga szintén befolyásolja, hogy a csomagolás milyen újrafeldolgozhatósági besorolást kap, ami később az EPR-díjakra is hatással lehet. Emiatt a megfelelés nem egyetlen csomagolási elem módosítását, hanem a teljes csomagolási rendszer újragondolását igényelheti.
A kiskereskedelemben ezzel párhuzamosan egyszerre jelennek meg a különböző csomagolási formátumokra vonatkozó tilalmak, az e-kereskedelmi csomagolások üres terének korlátozása, a saját márkás termékekhez kapcsolódó EPR (kiterjesztett gyártói felelősségi) kötelezettségek és a visszaváltó automaták üzemeltetéséből fakadó feladatok.
Jelentős változások várhatók a vendéglátásban, az élelmiszeriparban és a logisztikában is. A vendéglátásban a helyben fogyasztott ételekhez használt egyszer használatos műanyag csomagolások 2030-tól több esetben megszűnnek, az elviteles értékesítésnél pedig biztosítani kell az újratöltés vagy a saját tárolóedény használatának lehetőségét. A változások nemcsak a beszerzést érintik, hanem a mosogatási kapacitást, a működési folyamatokat és a költségeket is.
Az élelmiszeriparban – különösen a hús- és tejiparban – a legnagyobb kihívást a szennyezett csomagolások újrafeldolgozhatóságának biztosítása, a PFAS-korlátozások és az élelmiszerrel érintkező újrafeldolgozott műanyagokra vonatkozó követelmények jelentik.
A logisztikai ágazatban elsősorban a szállítási csomagolások újrahasználati céljai, az e-kereskedelmi csomagolások üres terének 50 százalékos korlátozása,
valamint a QR-kódos jelölési és nyomonkövetési rendszerek kiépítése igényel alkalmazkodást.
A többi ágazatot a rendelet eltérő mértékben érinti. Az iparcikkgyártásban a csomagolásokra vonatkozó általános követelmények széles körben jelennek meg, ugyanakkor kevesebb közvetlen tilalom vonatkozik az ágazatra. A cégek közötti (B2B) kereskedelem és a mezőgazdaság több területen mentesül egyes előírások alól, ezért alkalmazkodási terhük várhatóan mérsékeltebb lesz.
A gyógyszeriparban számos kivétel enyhíti a szabályozás hatását. Az autóiparban elsősorban a szállítási csomagolások érintettek, ahol az újrahasználat már ma is széles körben alkalmazott gyakorlat. Külön figyelmet érdemel az e-kereskedelem, ahol sajátos csomagolási előírások jelennek meg; a kozmetikai, vegyipari, bútor- és barkácsipari szereplőket speciális csomagolási szabályok érintik.
Egységes termékszabályok, eltérő nemzeti adminisztráció
Míg a csomagolásokra vonatkozó termékkövetelmények az egész EU-ban egységesek, a hulladékgazdálkodási rendszer nagyrészt nemzeti hatáskörben marad. Az EPR-rendszerek működése, a díjak, a visszaváltási rendszerek részletszabályai és egyes jelölési követelmények országonként eltérnek. Ez azt jelenti, hogy miközben a csomagolást elegendő egyszer, az uniós előírásoknak megfelelően megtervezni, a gyártói regisztrációt, az adatszolgáltatást és a díjfizetést minden olyan tagállamban külön kell teljesíteni, ahol a vállalat terméket hoz forgalomba. A visszaváltási rendszerekhez kapcsolódó jelölések továbbra is eltérhetnek országonként.
A rendelet tehát egységes termékkövetelményeket teremt, miközben a megfelelés adminisztratív oldala továbbra is tagállamonként szerveződik. Ez különösen a több országban működő vállalatok számára jelent egyszerre egyszerűsödést a termékfejlesztésben és tartós adminisztratív terheket a forgalmazás során.
A megfelelés üzleti jelentősége
A PPWR nemcsak új kötelezettségeket vezet be, hanem gazdasági ösztönzőket is teremt. Az EPR-rendszerekben a díjak egyre inkább a csomagolások újrafeldolgozhatóságához és környezeti teljesítményéhez igazodnak, ezért a könnyebben újrafeldolgozható csomagolások alkalmazása hosszabb távon alacsonyabb költségekkel járhat.
Az egységes uniós termékkövetelmények emellett egyszerűbbé teszik a több tagállamban értékesítő vállalatok helyzetét. Ha egy csomagolás megfelel a PPWR előírásainak, ugyanazzal a termékkel az uniós piac egészén megjelenhetnek, anélkül hogy országonként eltérő műszaki követelményekhez kellene alkalmazkodniuk.
A megfelelés ugyanakkor egyre inkább üzleti szemponttá is válik. Számos vállalat és közbeszerző már ma is elvárja a fenntarthatósági követelmények teljesítésének igazolását a beszállítóitól. A csomagolások időben történő áttervezése és a szükséges dokumentáció kialakítása ezért nemcsak a jogszabályi megfelelést szolgálja, hanem a piaci alkalmazkodást is megkönnyítheti.
Hogyan érdemes felkészülni?
A felkészülés három fő területre bontható.
Elsőként azt kell tisztázni, hogy a vállalat a PPWR szerint milyen szereplőnek minősül – gyártónak, importőrnek vagy forgalmazónak –, mert ettől függ, milyen kötelezettségek vonatkoznak rá. A több tagállamban értékesítő vállalatoknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy mely országokban szükséges regisztrálniuk, illetve kijelölniük meghatalmazott képviselőt.
Ezt követően érdemes áttekinteni a teljes csomagolási portfóliót. Célszerű azonosítani azokat a termékeket, amelyeknél a legnagyobb alkalmazkodásra lesz szükség, illetve ahol a csomagolás áttervezése a későbbi EPR-költségeket is mérsékelheti.
Végül a vállalatoknak a 2026-os, 2028-as és 2030-as határidőkhöz igazodó ütemtervet kell készíteniük. Ebben nemcsak a jogszabályi határidőkkel, hanem a csomagolások fejlesztéséhez, a beszállítókkal folytatott egyeztetésekhez, a tesztelésekhez és a szükséges dokumentáció elkészítéséhez szükséges idővel is számolni kell.
A PPWR végrehajtása több ágazatban túlmutat a környezetvédelmi megfelelésen: a csomagolások kialakítása egyre inkább befolyásolja a vállalatok működési költségeit és piaci lehetőségeit. Azok a cégek, amelyek időben felmérik a rájuk vonatkozó kötelezettségeket és megkezdik az alkalmazkodást, várhatóan könnyebben tudnak megfelelni az új szabályoknak, mint azok, amelyek csak a kötelező határidők közeledtével kezdik meg a felkészülést.
A PPWR egyik legfontosabb következménye, hogy a csomagolás tervezése a jövőben már nem pusztán műszaki vagy logisztikai feladat lesz, hanem a vállalati működés és a piaci alkalmazkodás egyik meghatározó eleme.
A számok, amelyeket érdemes fejben tartani
Néhány célszám jól kijelöli a mozgásteret. A tagállami csomagolási hulladék egy főre jutó mennyiségét a 2018-as szinthez képest 2030-ig 5 százalékkal, 2035-ig 10 százalékkal, 2040-ig 15 százalékkal kell csökkenteni. Az összes csomagolási hulladék újrafeldolgozási arányának 2030 végére el kell érnie a 70 százalékot; anyagonként lebontva 55 százalékot a műanyagnál, 75-öt az üvegnél és 85-öt a papírnál.
Az egyszer használatos PET-italpalackoknak 2030-tól legalább 30 százalék újrafeldolgozott műanyagot kell tartalmazniuk, a PET-palackok és fémdobozok elkülönített gyűjtésének pedig 2029-re el kell érniük a 90 százalékot. A gyűjtő-, szállítási és e-commerce csomagolás üres tere a már említett módon legfeljebb 50 százalék lehet, a könnyű műanyag hordtasakok fogyasztását pedig 40 százalékkal kell mérsékelni. Ezek a küszöbök adják a portfólió-tervezés vonatkoztatási pontjait, és egyben azt is megmutatják, mekkora a távolság a jelenlegi gyakorlattól.
