Pár év múlva tömegével jöhetnek a humanoid robotok a munkahelyekre

Pár év múlva tömegével jöhetnek a humanoid robotok a munkahelyekre
A Unitree vállalat humanoid robotjai egy párizsi kiállításon – Fotó: Julien De Rosa / AFP

A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.

A robotok „agyának” (vagyis az alapmodellnek) teljesítményében a közelmúltban elért áttöréseket látva úgy tűnik, hogy a sikeres próbálkozások száma gyorsan nő, így a következő egy-két évben lehetővé válik az üzleti szempontból is életképes alkalmazásuk. A technológia beérésével a versenyelőnyt a hardver helyett mindinkább a mesterséges intelligenciás (MI) képességek jelentik majd, és az „agy” válik a legfőbb versenyelőnnyé.

A humanoid robotokkal kapcsolatos piaci szkepticizmus továbbra is azok jelenlegi korlátait tükrözi, vagyis a mostani teljesítményük és a valós igények között tátongó szakadékot. Ezzel a szemlélettel azonban könnyen alábecsülhetjük a közelmúltbeli fejlődés ütemét.

A legfőbb korlát eddig a megbízhatóság volt. Az ipari alkalmazások 99 százalékos sikerarányt követelnek, ami egy olyan küszöbérték, amelyet a robotok eddig nem tudtak megugrani olyan feladatoknál, mint a szállítás és a válogatás. Ennek eredményeként a keresletet ma még mindig elsősorban a tesztelés és az adatgyűjtés hajtja, nem pedig a valódi termelékenységet szolgáló bevezetés. Ez tovább erősíti a kereskedelmi életképességgel kapcsolatos kétségeket.

Ez a korlát nem a hardverről szól. A mozgásvezérlés, a hardvertervezés és a rendszerintegráció már ma is fejlett területnek számít. A szűk keresztmetszet az „agyban” – a robot alapmodelljében – rejlik. Ezeket a modelleket a kiváló minőségű 3D-s tanulási adatok szűkössége, valamint az korlátozza, hogy a hagyományos nyelvi modelleknél lényegesen összetettebbek, mivel multimodális bemeneteket kell feldolgozniuk, és pontos, valós idejű cselekvéseket kell generálniuk. Mindezek együttesen az ipari követelményszintek alatt tartják a sikerrátát.

Mindez most változóban van. A szintetikus adatok terén elért fejlődés javítja mind a mennyiséget, mind a minőséget, és csökkenti a lassú, valós környezetben történő adatgyűjtéstől való függőséget. Ugyanakkor a modellarchitektúrák is az egyre hatékonyabb, feladatspecifikusabb struktúrák felé mozdulnak el. Az új, két részből álló keretrendszerek, amelyek elválasztják a gondolkodást a cselekvéstől, alacsonyabb számítási költség mellett képesek jobb teljesítményt nyújtani.

Ennek hatása máris látható. Az olyan feladatok sikeraránya, mint a „pick-and-place” (vedd fel és helyezd el), elérte a 95 százalékot, és a gyors iteráció*

egy folyamat ismételt végrehajtása, amely során minden lépésben közelebb kerülnek a kívánt eredményhez
további javulást eredményez. A tendenciák arra utalnak, hogy a korlátozott feladatok esetében egy-két éven belül elérhető lesz a kritikus 99 százalékos küszöbérték – ez a szint pedig már lehetővé tenné a gazdaságos üzleti alkalmazást.

A bevezetés valószínűleg szűk körben kezdődik majd, elsősorban a gyárakhoz hasonló, strukturált környezetben végzett, ismétlődő feladatokra összpontosítva.

A robotoknak nincs szükségük teljes körű általános intelligenciára ahhoz, hogy értékesek legyenek; a termelékenység növeléséhez elegendő a konkrét alkalmazási esetekben tanúsított magas fokú megbízhatóság. Idővel a képességek kiterjedhetnek összetettebb és változatosabb felhasználási területekre is.

A technológia beérésével a versenyelőny a hardverről lényegében az intelligenciára helyeződik át. A versenyelőnyt egyre inkább az alapmodellek minősége, az adatokhoz való hozzáférés és a mesterséges intelligencia terén jártas szakemberek határozzák meg. Az olyan piacvezető vállalatok, mint a kínai Agibot és Ubtech, valamint globális szinten a Tesla, a Boston Dynamics és a Figure AI, éppen ezen a téren versenyeznek egymással. A küzdelemben az „agy” válik a legfontosabb tényezővé.

A piacra lépés korlátai továbbra is magasak. A működőképes robotok gyártása fejlett hardverelemek, kifinomult mesterséges intelligencia és nagy méretű adatinfrastruktúra integrálását igényli, ami tőke- és szakemberigényes kombináció. A korai piacvezetők ezeken a területeken a halmozódó előnyeikből profitálnak, ami megnehezíti az új szereplők bekapcsolódását a versenybe.

A sikerráták gyors javulásával és az ipari szintű megbízhatóság felé vezető, pontosan kijelölt útnak köszönhetően a humanoid robotok fejlődése fordulóponthoz közeledik. A demójellegű technológiától a termelékenységet szolgáló, valódi eszköz felé történő elmozdulás a vártnál gyorsabban bekövetkezhet, ami aszimmetrikus növekedési lehetőségeket teremthet az MI-képességek és az adatok terén vezető pozíciót elfoglaló vállalatok számára.

Kövess minket Facebookon is!