A Mistral Európa utolsó esélye
250 éve egy kis angol startup, a Boulton & Watt kulcsszerepet játszott abban, hogy Európa a világ technológiai központjává vált. Most a francia Mistral AI az utolsó esély arra, hogy ne szoruljon végleg a perifériára.
A szerző a Prométheusz Társaság vezetője. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A mesterséges intelligencia alapvetően fogja átformálni a gazdaságot. A történelem egyik legnagyobb, leggyorsabb és legmélyrehatóbb technológiai változása előtt állunk. A változás elkerülhetetlen és megállíthatatlan, és fokozatosan a gazdaság egyre több szektorára kiterjed majd, növelve a termelékenységet. Azok az országok, amelyek a gépi intelligencia terjedését lassító szabályokat hoznak, lemaradnak a globális versenyben; azok a vállalatok, amelyek félszívvel alkalmazzák, piacot veszítenek; és azok az alkalmazottak, akiknek nincs a kisujjában, hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon.
Ez egy sorsdöntő verseny, amiből nincs kiszállás. Európa régóta tudatában van technológiai és versenyképességi hanyatlásának.*
A mesterséges intelligencia esetében ez a hozzáállás nem tartható. A következő évtizedekben az automatizáció egyre több munkakörre terjed majd ki, míg végül szinte minden irodai munkát érinteni fog. Az irodai feladatok egyre növekvő hányadát a mesterséges intelligencia vállalatok fogják ellátni, hasonlóan ahhoz, ahogyan ma az SaaS*
Ezen a hatalmas, a globális össztermék több százalékát kitevő piacon a maroknyi legversenyképesebb cég fog osztozni.
Ha ezek között a vállalatok között nem lesz európai, a megszűnő feladatkörök után fizetett jövedelem-, adó- és fogyasztáskiesést nem ellentételezi majd semmi, mindez a bevétel az unión kívülre kerül (az adatokról nem is beszélve). Itt már nem csupán a növekedési többletről való lemondásról, egy kihagyott lehetőségről van szó, mint az elmúlt évtizedekben, hanem százalékpontokban mérhető, tartós gazdasági lecsúszásról.*
Le kell számolnunk az illúziókkal
Van három tévedés, amivel Európában sokan áltatják magukat. Az első, hogy a mesterséges intelligencia helyett inkább a hagyományos erősségeinkre kell építenünk. Az uniós nagyvállalatok olyan technológiákban a legjobbak a világon, amelyeknél az áttörések lehetősége behatárolt. A belső égésű motor a világ egyik leginkább optimalizált gépe, és az autó az egyik legkifinomultabb fogyasztási cikk, de az autóiparban a jelentős növekedést lehetővé tevő innováció ma az önvezetés és az akkumulátorok terén történik, két olyan területen, ahol Európa lemaradásban van. Európa másik erőssége, a gyógyszerfejlesztés a mesterséges intelligenciának leginkább kitett ágazatok egyike. A legnagyobb kutatási és innovációs befektetések Európában még mindig az autó- és gyógyszeriparba irányulnak – az Egyesült Államokban ez húsz évvel ezelőtt volt így. Joggal lehetünk büszkék az ezeken a területeken elért teljesítményünkre – és ragadhatunk büszkén a 20. században.
A második, hogy elég egyes meghatározott területekre specializálódnunk. Ha nincs saját maga által kifejlesztett általános célú mesterséges intelligencia modellje, Európa teljesen függővé válik az amerikai és a kínai modellektől, amiért profitjával, adataival és szuverenitásával fizet. Ez a függés fokozatosan kiterjed majd az olyan, az unió számára kulcsfontosságú területek iparágspecifikus alkalmazásaira is, mint az autóipar, a pénzügyi szolgáltatások, a távközlés, az egészségügy, a szállítás és a kiskereskedelem. Nem kell, hogy olyan mesterséges intelligenciát hozzunk létre, ami mindenre képes, de naivitás azt gondolni, hogy bármilyen specializált alkalmazás versenyképes lehet azokkal, amelyek tízszer vagy százszor akkora számítási kapacitást használnak, akár a modellek betanításához, akár futtatásukhoz.
A harmadik, hogy ha nagyon akarnánk, akár egy új vállalattal is a világ élvonalába kerülhetnénk. A vezető mesterséges intelligencia vállalatok élvonalbeli modelljei közötti teljesítménykülönbség meglehetősen állandó. Azt, hogy ezen a területen nincsenek csodák, jól mutatja, hogy milyen nehézséget jelent a későbbi belépő xAI vagy a legjobb kínai vállalatok számára, hogy felzárkózzanak az OpenAI–Google–Anthropic hármashoz.
Nem arról van szó, hogy új vállalatok fognak sikerrel bekerülni az élvonalba, ellenkezőleg, a meglévők közül fognak kihullani onnan.
Európának csak egy élvonalbeli MI vállalata van
A kontinens technológiai szuverenitása és versenyképessége a 21. században csak akkor biztosítható, ha saját élvonalbeli mesterséges intelligenciával rendelkezik, olyannal, amely felett stratégiai ellenőrzést gyakorol, és amelyhez garantálni tudja a hozzáférést a cégei számára. Csak egyetlen egy ilyen van: a francia Mistral AI. Akár benchmarkokról, akár felhasználói értékelésről van szó, a Mistral legfejlettebb modelljei – bár az abszolút élvonaltól valamelyest elmaradnak – az Egyesült Államokon és Kínán kívül a legjobbak a világon. Nincs másik olyan mesterséges intelligencia vállalat Európában, amely ezekkel akár csak összemérhető lenne.
Ez, miközben hátrány – mert nem ösztönzi a versenyt – egyúttal lehetőség is: míg az Anthropic, a Google, a Meta, az OpenAI és az xAI ugyanazon a piacon kell osztozzon, a Mistral – ha a szabályozás segíti ebben – egyeduralkodóvá válhat Európában. Ráadásul a széles körben alkalmazott atomenergiának köszönhetően Franciaország az egész világon az egyik legjobb helyzetben van ahhoz, hogy az adatközpontok energiaigényét ki tudja elégíteni – ez még az Egyesült Államokkal szemben is versenyképességi előny.
Mit kell tenni?
Hogy a Mistral – és általa Európa – sikeres legyen, két dologra van szükség. Az egyik, hogy meg kell építenünk a világ legnagyobb adatközpontját. Tavaly májusban a Bpifrance francia állami beruházási bank és az MGX emírségekbeli állami beruházási alap az NVIDIA és a Mistral részvételével közös vállalatot alapított, amely – mintegy 8,5 milliárd eurós beruházással – 2028-ra Európa legnagyobb mesterséges intelligencia központját hozza létre Párizs közelében. Ha ma kezdené meg a működését, ez nemcsak a kontinens, de az egész világ legnagyobb ilyen létesítménye lenne, azonban mire 2030-ra eléri 1,4 gigawattos végső méretét, már csak közepesnek fog számítani.
Ez egy jó és fontos lépés, de annak érdekében, hogy Európa lépést tudjon tartani a világ élvonalával, még ambiciózusabb célt kell kitűznie: egy 5 gigawattos adatközpont megépítését 2030-ra. A finanszírozáshoz szükséges tőkének Európán belülről kell jönnie: Franciaországnak meg kell teremtenie annak a lehetőségét – például egy közös pénzügyi alap létrehozásával –, hogy az európai országok részesedést vásárolhassanak ebben a projektben, így érdekeltté téve őket a Mistral sikerében.*
A másik feltétel, hogy a szabályozásnak nem akadályoznia, hanem segítenie kell a technológiai vállalatokat. A Mistralnak ugyanolyan szabályok között kell működnie, mint amerikai versenytársainak – például a nagy, integrált adathalmazok létrehozása és kezelése terén –, máskülönben egy olyan futóversenyt fogunk látni, amelyen az egyik induló összekötözött lábakkal áll rajthoz.
Az egyszerűsítés fontos, de nem elég: le kell számolnunk azzal a gyakorlattal, hogy az elővigyázatosság jegyében adminisztratív gúzsba kötjük a vállalatainkat azért, hogy nem létező kockázatokat hárítsunk el. Tarthatatlan az a helyzet, hogy miközben az Egyesült Államok mesterséges intelligencia akciótervének címe „Winning the Race,” az Európai Unió legfőbb ambíciója az, hogy a mesterséges intelligencia terén a világ legjobban szabályozott piaca legyen.
Ennek az attitűdnek nagy ára van: a gazdasági stagnálás, az innováció hiánya, és végül az életszínvonal csökkenése.
A hatóságoknak fel kell hagyniuk az innovatív technológiai vállalatok zaklatásával. A túlburjánzó, következetlen szabályozás és a hatóságok túlbuzgósága évente technológiai vállalatok – és alapítóik – tucatjait üldözi el Európából nagyrészt az Egyesült Államokba, kisebb részt az Egyesült Arab Emirátusokba. Ezeknek az embereknek a kreativitása többé már nem Európát gazdagítja; ugyanúgy sikerre viszik a vállalkozásaikat, csak nem az európai gazdaság részeként.
Az uniós szabályozásnak biztosítania kell az egységes („egyetlen”) piacot és a Mistral versenyelőnyét. A Mistral legnagyobb potenciális versenyelőnye – a francia atomenergia mellett – az uniós piachoz való hozzáférés. A szabályozásnak nem elég ezt biztosítania, olyannak kell lennie, ami az európai cégek esetében ösztönzi, az európai kormányok esetében garantálja, hogy Európa mesterséges intelligencia vállalatát válasszák.*
Nincs másik út
Van bizonyos valószínűsége annak, hogy egyes fenti feltételezések tévesnek bizonyulnak. Elképzelhető, hogy a mesterséges intelligencia mégsem gyakorol ilyen transzformatív hatást a gazdaságra. Vagy hogy a Mistral minden közös erőfeszítés ellenére lemarad a versenytársaitól. De ez a program még ebben az esetben is hasznos: az eredménye a világ egyik legnagyobb adatközpontjának létrehozása és az európai innováció megerősítése lesz.
Másrészről, mi történik, ha a fentiek bekövetkeznek, de nem cselekszünk? Európa a technológia területén az elmúlt évszázadban előbb az Egyesült Államok mögé a második, majd az elmúlt évtizedben Kína mögé a harmadik helyre csúszott. Az Öböl-térség lesz a következő, amely lehagy minket – és nem az utolsó. A technológiai hanyatlást gazdasági követi: hosszú távon lehetetlen úgy magas életszínvonalat biztosítani a polgárainknak, hogy a legfejlettebb, legnagyobb hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat nem mi magunk állítjuk elő, hanem kénytelenek vagyunk másoktól beszerezni.
Ez Európa utolsó esélye: a világ átalakul, megállíthatatlanul és elkerülhetetlenül, a kérdés csupán az, hogy mi hol találjuk magunkat ennek az átalakulásnak a végén. Aki az élre áll, az nyer, aki hezitál, az veszít. Ha azt szeretnénk, hogy a kontinens ne az elszenvedője, hanem az alakítója legyen a 21. századnak, lépnünk kell. Való igaz, hogy ez a terv Franciaország technológiai dominanciájának hallgatólagos tudomásulvételét jelenti*
