Hogyan lehet a felső középosztály gyerekeit kevésbé szelektív iskolarendszerben tartani?

Lannert Juditnak igaza van abban, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok erősítik a társadalmi szelekciót. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a 6+6 éves iskolarendszer pedagógiai szempontból többet nyújt a tanulóknak, mint a 8+4 éves modell – mondja Horn Dániel, a Corvinus Egyetem professzora a G7 Dirik podcastjában.

Horn Dániel kutatásai szerint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tanulói átlagosan mintegy 10 százalékkal nagyobb fejlődést érnek el, mint a négyosztályos gimnáziumba járó, hasonló képességű és társadalmi hátterű társaik. Az eredmények olyan statisztikai modellekből származnak, amelyek a diákok kezdeti és későbbi kompetenciamérési eredményeit hasonlítják össze, figyelembe véve a családi hátteret és számos egyéb jellemzőt.

A jobb eredmények mögött több tényező is állhat. Szerepe lehet a kedvezőbb tanulói összetételnek, a jobb tanároknak, de akár a gimnáziumok eltérő pedagógiai működésének is. A társak hatása különösen fontosnak tűnik: a válogatott tanulók pozitívan hatnak egymás teljesítményére, miközben azokban az osztályokban, ahonnan a legjobb diákok kisgimnáziumba távoznak, a bent maradók átlagos teljesítménye visszaesik.

Az eredmények ugyanakkor arra is utalnak, hogy a kisgimnáziumok előnye nem magyarázható kizárólag a szelekcióval. Nem zárható ki, hogy maga az eltérő pedagógiai struktúra is hozzájárul ahhoz, hogy a diákok gyorsabban fejlődnek ezekben az intézményekben.

Az új Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium az oktatás fejlesztését három alapelv szerint kívánja megszervezni: gyerekközpontúság, társadalmi párbeszéd és adatalapú működés. A gyerekközpontúság azt jelenti, hogy az oktatás középpontjában a gyerekek és családjaik érdekei állnak, nem pedig valamely, az egyéni szempontokon túlmutató „felsőbb cél”. A társadalmi párbeszéd egyrészt a gyerekek, a családok és az oktatásirányítás közötti folyamatos együttműködést jelenti, másrészt azt is, hogy egy nagyobb autonómiát kínáló rendszerben az iskolák szorosabb kapcsolatba kerülnek fenntartóikkal, az irányító szervekkel és a helyi közösségekkel.

Horn Dánielhez, közgazdászként, az adatalapúság elve áll a legközelebb. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba egy évfolyam tanulóinak mindössze nyolc százaléka jár, miközben a köz- és felsőoktatásban közel kétmillió gyerek és hallgató vesz részt. Egy ilyen léptékű rendszer működését és a benne tanulók helyzetét csak adatokra támaszkodva lehet átfogóan megérteni. Az oktatási intézmények fejlesztése és a rendszer egészének javítása ezért csak megbízható adatokon és szisztematikus elemzéseken alapulhat.

A podcastban szó van arról is, hogy társadalmi szempontból milyen iskolarendszer lehetne kívánatos, hogyan lehetne a felső középosztály gyerekeit egy kevésbé szelektív rendszerben tartani, és milyen nemzetközi oktatási reformok szolgálhatnak tanulságul Magyarország számára.