Teljesíthetetlenek a választási ígéretlicit által keltett gazdasági várakozások
A szerző a GKI korábbi vezérigazgató-helyettese. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Mi lesz 2026-ban? Nemhogy ezt, de a pártok tényleges szándékait sem ismerjük. A Fidesz utoljára 15 éve, a 2010-es választások előtt készített választási programot, azóta lényegében csak „folytatást” ígér, és osztogat. Sőt, újabban plakátjai szerint mintha nem saját maga, hanem riválisa számára írna választási programot. Legalábbis a Fidesz által a Tiszának tulajdonított, „kiszivárgott” programot senki sem vállalja, sokan hamisítványnak is tekintik. Valóban, az anyag egyszerű rápillantás alapján is furcsa, hiszen mi szüksége lehet a Tiszának a választások előtt fél évvel egy több száz oldalas, tudományos – pontosabban a tudományosság látszatát kelteni próbáló – dolgozatra, melynek általános politikai, társadalmi és gazdasági feltételrendszere hiányzik.
De vajon hogyan vélekedik erről a mesterséges intelligencia? A ChatGPT, miután felsorolta az adócsomag hitelessége mellett és ellen szóló fontosabb érveket, azt állapította meg, hogy „sokkal inkább arra utal a mérleg, hogy a dokumentum nem tekinthető hiteles, hivatalos politikai programnak, hanem sokkal valószínűbb, hogy — akár rosszindulatú – sorozatos „szivárogtatásként, deformált vagy hamisított anyagként terjedt el”.
Valójában persze a választási program léte sem garancia semmire. Hiszen a Fidesz 2010-es programjában például nem tartotta fontosnak jelezni, hogy az alkotmány megváltoztatására, a fékek és ellensúlyok radikális lebontására, lojalitásalapú gazdaság- és társadalomirányításra készül. Igaz, az 1998-as, általa megnyert választások előtt célként hangoztatott „több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” szlogen, majd az ennek jegyében beindított piac- és versenyellenes lépések figyelmeztető jelei voltak a párt szándékainak.
A pártok választási ígéretei persze korábban sem jelezték előre a jövőt. Az 1991-es Kupa-program vagy az 1995-ös Bokros-csomag nem előre láthatatlan gazdasági kényszerek nyomán került napirendre, miként a 2006. nyári Gyurcsány-csomag vagy az ugyancsak megszorító jellegű, 2011-ben meghirdetett Széll Kálmán-terv és a 2022. nyári inflációs lépéssorozat sem. Míg a megszorításokban a kilencvenes években még döntő szerepe volt a rendszerváltással együtt járó gazdasági feszültségek kezelésének, a későbbiekben már a kormányokon átívelő, választásokkal is összefüggő „ereszd meg – húzd meg” politikának volt meghatározó szerepe.
Gazdaság- és külpolitika
A választási programot napjainkban konkrét lépések és ígéretek helyettesítik. A Fidesz esetében rendszerszintű elv talán csak a szuverenitásvédelem már 2024-ben megkezdett középpontba állítása, ami valójában nem az ország, hanem a miniszterelnök szuverenitásának abszolutizálását, a fékek és ellensúlyok rendszerének további lebontását, vagyis a NER tovább építését jelenti, a bel- és külpolitikában egyaránt. A népszerűséget pedig a különféle látványos és költséges adócsökkentő és támogatásnövelő programoktól várják.
A Tisza rendszerváltást akar, de ennek tartalma meglehetősen homályos. Ennek részeként a működésképtelen állam átalakítása, a kormányzati önkény, a korrupció elleni küzdelem, valamint az EU-transzferek hazahozatala – mindezzel összefüggésben implicite a jogállamiság, bár részleteiben ki nem fejtett, helyreállítása – a fő rendszerszíntű ígéret. Ezt ugyancsak számos, a lakosság jövedelmi helyzetét javító ígéret egészíti ki. Pénzügyi oldalról a Tisza javaslatainak nagy problémája, hogy ezek költsége a kormány már beindított fedezetlen kiadásai felett értendő. Előnye viszont, hogy ezekhez jelentős, részben a Fidesz által tabuként kezelt valós forrásokat is megjelöl, például az állami propaganda vagy a vállalati támogatások területén. Igaz, ezek összességében nagyon túlbecsültnek tűnnek.
Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszere bizonytalan, a két-, sőt többkulacsos magyar külpolitika egyre több akadályba ütközik. Az EU-val a kapcsolatok feszültek, előbb az európai piacgazdaság elveivel ellentétes magyar modell (a NER), majd az orosz, kínai és amerikai érdekek európai szempontok elé helyezése miatt. A transzferek jelentős része be van fagyasztva, és további korlátozások is lehetségesek. Ráadásul az energiapolitikában az amerikai és orosz, az iparban az amerikai és kínai elvárások ellentétesek. Azt, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok nem annyira kiválóak, mint ahogyan azt a kormány hirdeti, jól jellemzi, hogy Trump – a korábbi magyar propagandától eltérően – nem ígérte meg az Orbán által kért 20 milliárd dolláros amerikai védőpajzsot, mint ahogy az orosz kőolajimport korlátozása alól adott amerikai felmentés egyéves időtávja is eltér a magyar közléstől.
Más oldalról Orbán moszkvai tárgyalásai kapcsán a nagy visszhangot kiváltó tolmácsolási hibánál jóval fontosabb annak tartalma, nevezetesen, hogy Putyin – miközben méltatta az ukrán kérdésben „kiegyensúlyozott” magyar álláspontot –, szokatlan módon nyilvánosan jelezte, hogy egyes nemzetközi kérdésekben nem feltétlenül esik egybe a magyar és az orosz álláspont. Ez feltehetőleg az amerikaiak energiaszektorbeli nyomulására vonatkozott. A magyar kormány bel- és külpolitikai nehézségeit háborúellenesnek nevezett – valójában éppenséggel háborús – propagandával, félelemkeltéssel igyekszik ellensúlyozni. A Tisza fő célja az EU-kapcsolatok rendezése.
Kedvező lakossági pénzügyek
A választópolgárokat érintő pénzügyek – az infláció, az árfolyam, a jövedelmek – jelenleg elég kedvezőek. Az árszínvonal ugyan magas – hiszen a 2022-23. évi megugrás tartósan beépült az árakba –, de az előző hónaphoz viszonyított áremelkedés hónapok óta minimális. 2025 novemberében az éves ütem 3,8 százalék volt, de a magas bázis – az egy évvel korábban megugrott áremelkedési ütem – következtében erőteljes további fékeződés, 2026 elején átmenetileg jóval 3 százalék alatti, már EU-összehasonlításban is nagyon kedvező ütem várható. Az erős forinton kívül ezt segíti az árrésstop határidejének meghosszabbítása, az érintett termékkör kiterjesztése, továbbá az állami döntések, illetve nyomás következtében elhalasztott első félévi áremelések (üzemanyagok jövedéki adóemelésének, a reklámadó ismételt bevezetésének féléves elhalasztása, a bank-, a biztosítási, a távközlési és a gyógyszerszektor cégeivel történt megállapodás a díjak átmeneti befagyasztásáról, az emelés lassításáról, illetve önkéntes árkorlátozásról). Mindez azt jelenti, hogy e korlátok választások utáni megszűnése esetén 2026 végére ismét 5 százalék körülire emelkedhet az infláció.
A forint egy év alatt közel 10 százalékkal erősödött az euróval szemben. Az elmúlt hetek különböző negatív hírei – a Fitch romló magyar hitelminősítése*
2025 első három negyedévében a reálkeresetek 4,3 százalékkal, de szeptemberben már 5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, és az infláció lassulása következtében további gyorsulás várható. A 2026. évi bérmegállapodás alapján a minimálbér a tavalyi 9 százalék után 11 százalékkal emelkedik, a garantált bérminimum a tavalyival azonos mértékben, 7 százalékkal. A minimálbér-emelés mértéke a rossz gazdasági helyzet miatt kisebb a középtávú bérmegállapodásban szereplő 13 százaléknál (a garantált bérekről nem volt megállapodás), de a kormány által hivatalosan 3,6 százalékosra prognosztizált áremelkedés esetén ez így is jelentős, 7, illetve 3 százalékos reálkereset-emelkedést jelentene.
A versenyszektorban a bruttó átlagkereset bővülése 2025-ben mintegy 2 százalékponttal lehet magasabb a garantált bérminimumnál. 2026-ban a cégek nehéz gazdasági helyzete miatt ennél kisebb különbség várható. A nettó keresetek dinamikáját jelentősen emeli a gyermekes nők szja-kedvezménye, ugyanakkor számítani kell arra, hogy az érintettek körében a munkaadók a béremeléskor ezt figyelembe veszik. A költségvetési szektorban főleg a hathavi fizetésnek megfelelő fegyverpénz kifizetése, 2022-höz hasonlóan, összességében a versenyszektornál gyorsabb jövedelemnövekedést valószínűsít, és többletet jelent a 14. havi nyugdíj első hetének kifizetése is. Javítja a lakosság egy részének pozícióját a 3 százalékos kamatozású hitellel való lakásvásárlási lehetőség. Az emiatt növekvő ingatlanárak ugyan részben erodálják ezt, ugyanakkor az ingatlantulajdonosok vagyonuk értékének növekedését érzékelik. Eközben a kamattámogatást az adófizetők – köztük a kellő vagyon, illetve jövedelem híján ebben részt venni nem tudó lakástulajdon nélküliek – állják, ami újabb társadalmi igazságtalanságot okoz.
A GKI fogyasztói bizalmi indexe a rövid távon kedvező híreket tükrözve az elmúlt hónapokban emelkedni kezdett, és 2025 decemberében kétéves csúcsára került. Ez már nem sokkal marad el a négy évvel ezelőtti szintjétől. A fogyasztói bizalmi index a választások idejére – a későbbi győztestől függetlenül – lokális csúcsára szokott emelkedni. A jelen megítélését a kormány lépései határozzák meg, a várakozásokban azonban a hatalmi viszonyok esetleges változásától várt gazdasági változásoknak is nagy szerepe van.
Borús gazdasági helyzet
A lakosság gazdasági optimizmusát a gazdaság helyzete nem támasztja alá. A kormány folyamatosan csökkentette az idei növekedési és emelte a költségvetési hiányra vonatkozó prognózisát. Az eredeti (2024 novemberben benyújtott) költségvetés 3,4 százalékos növekedési prognózisa több lépcsőben napjainkra 0,5 százalékra csökkent, miközben a várt GDP-arányos hiány 3,7 százalékról 5 százalékra emelkedett. A választási költekezés tehát a kormány szerint is a megtermelt jövedelem csökkenése*
A 2026-os költségvetés 4,1 százalékos növekedéssel – ezen eddig nem változtattak – és 3,7 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal számol, melyet már 5 százalékra emeltek. Ezek optimista számok, a növekedési előrejelzések jellemzően 2,5 százalék alattiak. Legutóbb a Fitch hitelminősítő például 2,3 százalékos növekedés mellett 5,6 százalékos hiánnyal számolt. Az európai gazdasági hangulat – ezen belül főleg a német – három éve stabilan pesszimista. A magyar üzleti bizalmi index decemberben ugyan másfél éves csúcsára emelkedett, de így is messze elmarad az elmúlt évtizedekre jellemzőtől. Bár elvileg néhány magyarországi akkumulátor- és autóipari beruházás termőre fordulhatna, egyelőre nem látszik az ezt lehetővé tevő keresletbővülés.
A romló növekedési kilátások (és ezzel költségvetési bevételek) mellett az eredeti költségvetéshez képest választási megfontolásból jelentősen emelkednek a kiadások: az édesanyák szja-mentességétől, a családi adókedvezmény emelésétől a fegyverpénzen és a 3 százalékos lakáshitel támogatásán át a 14. havi nyugdíj első hetének kifizetéséig és esetleg más, még nem ismert intézkedésekig. Ez – a tervezettnél kisebb növekedés következtében – a kormány által decemberben prognosztizált 5 százaléknál is magasabb hiányt valószínűsít. Nem véletlen a Fitch már említett 5,6 százalékos hiányprognózisa, mely egyben a GDP-arányos államadósság – amúgy alaptörvény-ellenes – növekedésével járna. Márpedig ez a hitelminősítők által kiemelten figyelt mutató.
A belső egyensúly problémáit bizonyos mértékig ellensúlyozza, hogy a külső egyensúly kedvező. A folyó fizetési méreg pozitív, igaz, ez részben az ország „szombati zárva tartásnak”, vagyis a beruházások és ezzel az ehhez szükséges import évek óta tartó visszaesésének a következménye. Ha ez véget ér, a fogyasztás pedig a pénzeső hatására bővül, az élénkülő belföldi kereslet erodálni fogja ezt a többletet.
Korrekció jön jövőre
A 2026-ban is magas és növekvő államháztartási hiány a választások után korrekciós lépéseket fog kikényszeríteni, a halogatás csak a költségek emelkedésével – növekvő eladósodottság, hitelminősítés rontása következtében emelkedő kamatok – járna. A kormánynak mérlegelnie kell ennek módját. Ha a jelenlegi kormánypártok győznek, a tapasztalatok szerint nem lehet számítani a rendszer tabuinak eltávolítására vagy a friss ígéretek visszavonására – legyenek azok irracionálisak vagy társadalmilag igazságtalanok –, bár egyes, még csak ígért lépések átütemezése elképzelhető. Maradnak a szokásos adóemelési módszerek, melyek az infláció révén szétterjesztik az egyes rétegek támogatása következtében kialakult terheket.
Ha a Tisza alakíthat kormányt, akkor nemcsak a kialakult túlelosztás kezelése, hanem a saját ígéreteihez szükséges források előteremtése is gondot okozna. Igaz, számára könnyebbséget jelent, hogy nem kötik a rendszer tabui, így az általa amúgy is kilátásba helyezett módon hozzányúlhat például az állami média, a sport és a gazdaságfejlesztés – lojalitási alapon osztogatott – támogatásához. Fontos elem az EU-transzferek megszerzéséhez szükséges jogállamisági feltételek megteremtése.
Mindez azonban kevés, a remélt forrásbővítési lehetőség erősen túlbecsültnek látszik. Dönteni kell arról is, hogy hogyan rangsorolják a választási ígéreteket – miről mondanak le végleg vagy átmenetileg, illetve a bukott kormány mely irracionálisan drága és összességében igazságtalan választási lépéseihez mer hozzányúlni a kormány. Ugyanakkor számos változtatás időigényes, bevezethetősége jogilag és politikailag is függ attól, hogy lesz-e kétharmada a kormánynak.
A teljesen indokolt lépéseknek is lesznek vesztesei, akiknek hangját felerősíthetik a korábbi kormánypártok. Ez közel kiegyenlített parlamenti erőviszonyok közepette, különösen az elvileg független intézmények gyakorlatilag bebetonozott, előző kormányhoz lojális vezetőinek aktivitása esetén kiélezett viszonyokat teremthet, amely óvatosságra intheti az új vezetést. Ugyanakkor stabil kormányzást lehetővé tevő viszonyok esetén gyors változások lehetségesek. Bár ennek lehetőségét is megnehezíti, hogy másfél évtizede nincs mód a politikai és gazdaságpolitikai dilemmák világos megvitatására, ami a Tisza szakmai felkészülését és elképzelései társadalmi elfogadtathatóságát is megnehezíti. Számítani lehet viszont az EU konstruktivitására.
A választási ígéretlicit által keltett gazdasági várakozások – nyerjen bármelyik párt is – teljesíthetetlenek. A Tisza győzelme azonban egy európai piacgazdasághoz való alkalmazkodás víziója révén perspektívát ígér. A rendszerváltás idején gyakran elhangzott bonmot szerint a szocializmusban a legrosszabb az, ami utána következik. Az előbb-utóbb elkerülhetetlen újabb rendszerváltáskor jó lenne ezen az időszakon minél hamarabb túlesni.
