Mi lehet a titka a focikártyának, ami 62 év után is lázban tartja a világot?

A Karakter életre kel – találkozzunk a Trafóban! November 7-én irodalommal, filmmel, kortárs tánccal és koncerttel ünnepeljük a Karakter első születésnapját.

Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Program és jegyek

23 milliárd csomag focikártyát adnak el évente 130 országban. A siker oka egyszerűnek tűnik: ki kell bontani a csomagokat.

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Naponta megyek le a boltba egy csomag papírfecniért, ha a lányom kitakarította szobáját, jól szerepelt a versenyen, vagy egyszerűen csak szépen kéri. Éppen úgy, ahogy anyukám vette meg a csomag matricát a Lutra-albumba.

Több mint 30 év telt el azóta, hogy a Panini cég megjelent Magyarországon is. Igaz, egészen kivételes módon. Az olasz cégbirodalom 1960-ban a focikártyákkal hódította meg a világot. Bár az olasz 1990-es vébé idején már kaphatók voltak Magyarországon is a gyűjthető matricák, áttörést nem hoztak. A magyarok emlékezetébe a Panini a Lutra albummal véste be magát, ami a Pallas Kiadó gondozásában jelent meg, és amit aztán követett Az állatok a ház körül, az autós, Barbie-s és a Kacsamesék gyűjtőalbum.

Ahogy 1991-ben írta a Kritika magazinban Vadas József: „Mint egykori tiki taki – úgy hódította meg a mai ifjúságot – a serdületlen kisiskolásokat a Lutra. A beragasztós album, amely a gyermeki lélek ismeretének és nálunk is mind elevenebb üzleti szellemnek köszönheti létét. (Paradox módon egyre több jel utal arra, hogy a hőn áhított piacgazdaság legelőször az erre legkevésbé áhított kultúrában épül ki”.

Eltelt tehát 32 év, és a gyűjthető kártyákért még mindig rajonganak a kisiskolások. Nem telik el úgy nap, hogy a lányom az olvasókönyv mellé ne tenné be a focialbumot, vagy ne hangozna el egy vendégség előtt, hogy „cserekártyát hozzatok”, vagy ne csodálkoznánk rá egy szerkesztőségi értekezleten, hogy egy kolléga fia azt nézi a Youtube-on hogyan csomagolnak ki focikártyákat.

Mégis mit tud a Panini cég, hogy a digitális kor gyereke is képes papíralapú matricákat, csillogó kártyákat gyűjteni, éppen ahogy azt tették a gyerekek 40-60 évvel ezelőtt? Megpróbáltuk összeszedni a lehetséges válaszokat.

A titok: csomagold be!

A Panini-testvérek kezdetben kiadóvállalattal próbálkoztak, de nem ment igazán. 1960-ban azonban egy ötlettől vezérelve felvásároltak egy rakat, focistákat ábrázoló kártyát egy milánói cégtől, akik képtelenek voltak azokat értékesíteni. Ők viszont kettesével becsomagolták és 10 líráért árulták. Abban az évben 3 milliót adtak el, a Panini birodalom megalapításának évében, 1961-ben pedig már 15 milliót. Most pedig 130 országban 23 milliárd csomagot értékesítenek.

Rengetegen kutatják azóta is a titkot, amire a Panini-testvérek rögtön ráéreztek: ez pedig a kíváncsiság. Az akkori és a mai gyerekek is tudni akarják, kit rejt a matricás csomag. Ehhez jön hozzá az, amit ma a pszichológusok Ikea-hatásnak neveznek. Azaz, hogy értékesebbnek gondolod azt, amit te teszel össze a két kezeddel. Márpedig a focialbumot te teszed be, rendezed el, ragasztod, így sokkal nagyobb értéke van, ha összegyűjtöd az összes kártyát.

A sikerhez persze hozzájárul a jó árazás is, hiszen önmagában egy csomag olcsó (ma 400-800 forint), de egy szülő se számolja inkább ki, hogy mennyibe kerül összegyűjteni egy albumravalót. Főleg, hogy a Vaterán találtam olyan matricát, amit 25 ezerért árulnak.

És persze jó érzés egy közösséghez is tartozni. Az Arcanum adatbázisában nem egy cikket találtam, amelyik arról írt a kilencvenes években, hogy szülők állnak a PECSA-nál a gyerekeikkel, hogy matricákat cseréljenek. Most pedig az a menő, akinek megvan a Fifa 365 Adrenalin XL.

Titkot tartani

„Abban a pillanatban kezdjük el megtervezni a következő VB-albumot, ahogy lefújják az aktuálisat és átadják a kupát” – nyilatkozta pár évvel ezelőtt a Panini vezetője. A modenai cég ugyanis másnap már összeül és elkezdi megtervezni a színvilágot, az oldalakat, összeteszik a lehetséges válogatottakat, egyeztetnek a FIFA-val és elkezdik szervezni a fotózásokat. Mindehhez persze óriási bizalom kell a focisták és a csapatok részéről is.

2014-ben egy német újságíró a foci-vébé előtt látogatott a Panini-gyárba, ahol végiglapozta a készülő albumot. Meglátta, hogy Mario Gomez nem szerepel benne, és hangot is adott nem tetszésének, mert szerinte ő a legfontosabb és legjobb ember a válogatottban. Gomez akkor tényleg nem került be a keretbe, a cikkek pedig nem az okokkal foglalkoztak, hanem hogy a Panini hetekkel korábban tudta ezt. A cég nem kommentálta, így nem derült ki, hogy a véletlen műve, vagy valóban tudták.

A híres Fifimatic gyártósor Forrás: Panini
A híres Fifimatic gyártósor Forrás: Panini

Bontasz és nem csalódsz

A precíz tervezéshez a csomagban található matricák összeválogatása is hozzátartozik. Nem csak úgy véletlenszerűen kerülnek be ugyanis a kártyák/matricák a csomagokba, hanem pontos tervezéssel. Méghozzá ezt a feladatot most is az 1970-ben Umberto Panini által megalkotott gép látja el, az úgynevezett Fifimatic. A csomagológép úgy van beállítva, hogy egy válogatottból legfeljebb kettő játékos legyen benne, és ne legyen benne csere.

Persze ettől még sok gyűjtő hiszi, hogy a gyárban csalnak, és a népszerű játékosokból kevesebbet gyártanak, hogy ezzel ösztönözzék a vásárlásokat. 1986-ban Dél-Amerikában a gyűjtők úgy érezték, annyira kevés a Maradona-kártya, hogy ha valakinek volt egy feleslege, az 10 cserekártyát kaphatott.

Globális monopólium

A foci óriási biznisz, és ezt a Panini is bizonyítja. Fizet a FIFA-nak a jogokért, a képjogokért a nemzeti válogatottaknak, a focistáknak, edzőknek, a stadionok miatt az országoknak és még a szponzoroknak is. És ezek azok a bizniszek, amik miatt a Panini egyeduralkodó a focikártyák piacán. Főleg, hogy kizárólagos szerződésük van. Mindezt a konkurens Topps nevű cég próbálta megtámadni az EU Legfelsőbb Bíróságánál, ami keresetüket elutasította azzal, hogy a cég nem akarta igazán megszerezni ezeket a jogokat.

A Panini alapjai ugyan a focikártyák, de a cégnek ez csak az egyik lába. Ők adják ki számos képregényhez kapcsolódó gyűjtőalbumot (Pókember, Batman, Pókember), vagy ha jön ki egy új őrület (Harry Potter, Peppa malac), illetve sok FMCG-cégnek gyártanak gyűjthető albumot.

A cégcsoport második legnagyobb bevételt termelő üzlete, hogy a világ legnagyobb ifjúságimagazin-kiadójává vált. Ebbe beletartozik az óvodásoknak szánt foglalkoztatók mellett szurkolói magazinok, de még a Marvel-képregények jogai is.

Persze gyűjtőkártya ide, matrica oda, a digitális világot is elkezdték meghódítani. Azon túl, hogy a kártyákon lévő kódokkal már az interneten is lehet játszani, virtuális kártyákat lehet venni és cserélni.

Kövess minket Facebookon is!