Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Magyarországon kétszer annyi ruhát veszünk, bár így is kevesebbet, mint Nyugaton.
A 2010-es években látványos ruházkodásba kezdtek a magyarok. Ahogy korábban is írtuk, 2000 óta, mióta a KSH-nak vannak adatai, jó ideig lényegében stagnált a ruhavásárlás, minden évben nagyjából ugyanannyi ruhát vettünk. 2013-ban azonban elindult egy szembetűnő változás: majdnem egészen a Covid megjelenéséig minden évben nagyjából 10 százalékkal több ruhát és cipőt vettünk, mint az előző évben.
Ez azt is jelentette, hogy ebben az időszakban kimagasló volt a ruházati termékek fogyasztása: a ruhák és a cipők mennyisége nőtt legnagyobb mértékben a háztartások fogyasztásán belül.
Statisztikai alapon értelemszerűen nem lehet olyat állítani, hogy a magyarok voltak a legrosszabbul öltözöttek az EU-ban, azt viszont viszont igen, hogy arányaiban a magyarok költötték a legkevesebbet öltözködésre. A 2013-ban indult jelentős növekedés miatt közelebb kerültünk az EU-átlaghoz, és egy országot, Franciaországot megelőztünk a listán.
Románia mellett egyébként az EU-n belül arányaiban Észtországban költik a legtöbbet ruhára, őket Lettország és Portugália követi. Egész Európát tekintve pedig Törökországban költik a legtöbbet ruhára arányaiban, Svájcban pedig a legkevesebbet.
A következő ábra még szemléletesebben ábrázolja a nagy kelet-európai ruházkodási boomot. Romániában hivatalosan több mint hatszor annyi ruházati cikket vásároltak 2021-ben, mint 2010-ben, Lengyelországban pedig több mint kétszer annyit. Őket Magyarország követi szintén közel kétszeres növekedéssel. Nyugat-Európában azonban egyre kevesebb ruhát vesznek, az Euró-övezet országaiban tíz százalékkal csökkent a megvásárolt ruhamennyiség.
Nemcsak mennyiségben vesznek kevesebb ruhát Nyugaton, hanem kevesebb pénzt is fordítanak ruhákra. Ezzel együtt azonban továbbra is jóval többet költenek ruhára a nyugati országokban, mint az egyre többet vásárló keletiek.
Magyarországon a felfutás jelentős mértékben a fast fashion láncoknak köszönhető. Ahogy a lenti ábrán is látható, a H&M szűk tíz éven belül háromszorosára növelte az árbevételét, a New Yorker és a Zara 2,5-szeresére, a Reservedet, a Mojitót és a Sinsayt forgalmazó lengyel LPP Hungary pedig több mint tízszeresére.
Ahogy a fenti ábrákból is kirajzolódhat, a fast fashion üzleteknek köszönhetően százmilliók juthatnak egyszerre olcsó és divatos ruhákhoz, a modell térnyerésével azonban egyre látványosabbá válik a környezetromboló hatásuk. A gyors gyártásra, olcsó termékekre, magas forgalomra és gyorsan tönkremenő ruhákra épülő modell magában hordozza a túlfogyasztást. Ezt az is tükrözi, hogy a fast fashion az impulzusvásárlásra épít: a rendkívüli olcsósága olyan vásárlásokba hajszolja bele a fogyasztót, amelyekre valójában nincs szüksége.
A fast fashion miatt az elmúlt húsz évben különösen pazarlóvá vált a ruhaipar, és ahogy korábban írtuk, tonnaszámra égetik az új ruhákat, miközben már a divatipar is kezd beleőrülni a saját értelmetlen tempójába. Az olcsón megvett és gyorsan tönkremenő ruhák miatt egyre rövidebb ideig viseljük őket. A ruhaipar így mára a olajszektor után a legszennyezőbb ágazatok között van (a mezőgazdaság és az építőipar mellett), az éghajlatváltozást előidéző üvegházhatású gázok 8-10 százalékáért felelős.
