Már 1767 pedagógus aláírta, hogy elhagyná a pályát, ha jön az új köznevelési státusztörvény

Bő két nap alatt, péntek késő délutánig közel 1800 pedagógus nyilatkozott úgy, hogy elhagyná a pályát, amennyiben a kormány megvalósítja a köznevelésben a terveit, vagyis benyújtja és megszavazza az Országgyűlésben a március 2-án nyilvánosságra hozott és elvileg társadalmi párbeszédre bocsátott jogszabály-módosítási tervezetet, rövid nevén a státusztörvényt. A civilek, szakmai és szakszervezeti csoportok tiltakoznak, szerintük a béremelési ígéret mellé a kormány most plusz munkaterhet, rosszabb munkakörülményeket és munkajogi szabályozást készül elfogadni, miközben továbbra sem teljesült legfőbb követelésük, a méltányos bérek bevezetése. Az aláírók száma pénteken pár óra alatt százzal nőtt.

Valódi bérrendezés helyett retorzió

A Civil Közoktatási Platform, a Szülői Hang, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), a Társaság a Szabadságjogokért ebben a helyzetben elvárja, hogy a kormány jelenlegi formájában ne terjessze be a tervezetet az Országgyűlésben. Hasonló véleményen van a Magyar Helsinki Bizottság, támogatja az aláírásgyűjtést továbbá a Pedagógus Egység, a Magyar Anyák csoportja, az Emberi Jogi Nevelők Hálózata, illetve a Hívatlanul Hálózat.

A szervezetek szerint a köznevelésben-oktatásban tervezett változtatások felforgatják a rendszert, rosszabb helyzetbe hozzák a pedagógusokat, és tovább csökkentik a tantestületek és iskolák autonómiáját. Ezért nem a valódi reform igényének, hanem inkább retorziónak látják a tervezetet.

Rétvári Bence államtitkár szerint a terv az, hogy az egyeztetés után már júniusban bevezetnék az új rendszert. Érdekes egyébként, hogy a kormány hivatalos oldalán (azon túl, hogy feltöltötték véleményezésre) semmi nyoma nincs ennek a több százezer tanár és diák életét alapvetően befolyásoló törvénytervezetnek. Annak március 2-i feltöltése óta az ágazat gazdájának számító Belügyminisztérium oktatási témában beszámolt arról, hogy pénzügyi és vállalkozói témahetet tartanak az iskolákban, hogy elismerést kaptak a diákolimpikonok, hogy 22 ezer tabletet kap a közoktatás és hogy a kormány 10 milliárd forintot költött tankönyvfejlesztésre az utóbbi években. Az új törvényt viszont nem tartotta fontosnak megindokolni.

A szóban forgó jogszabálycsomagot a méltányos bérezésért küzdő pedagógusok sztrájkjai és polgári engedetlenségi mozgalmai előzték meg – ezzel összefüggésben jelenleg is kiemelt társadalmi érdeklődés mellett zajlanak elbocsátott pedagógusok perei. A kormány mindösszesen 10 százalékos béremelést adott januártól, az érdemi bérrendezést továbbra is a visszatartott EU-s források beérkezésétől teszi függővé.

Vagyis jelenleg az inflációtól messze elmaradó emelés történt, amit egy 21 százalékos emelés követne, visszamenőleg, de csak akkor, ha beérkezik az EU-s forrás. A kormány ezen kívül 2024-re és 2025-re ígért meg két emelési lépcsőt. Viszont a szakszervezetek azonnali 45 százalékos béremelést követeltek.

Lépések hátra

A fenti, a szakszervezetek által elfogadhatatlannak ítélt emelési tervek mellé érkezett meg tehát a jogszabályi környezet megváltoztatásának szándéka: módosítanák a pedagógus-előmeneteli rendszert, bevezetnének egy pontozásos alapú teljesítménybérezési rendszert, megszüntetnék a közalkalmazotti státuszt, és ezzel azonos jogállásba, az úgynevezett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba terelnék az állami, önkormányzati, magán, illetve egyházi intézményben dolgozó tanárokat, pedagógusokat.

A szakszervezetek és civil csoportok szerint a státusztörvénnyel a következő gondok vannak:

• Csorbítja a nevelőtestület szakmai autonómiáját, és jóváhagyási jogköröket ad a tankerületeknek. A nevelőtestületek elvesztenék döntési jogkörüket a pedagógiai program, a szervezeti és működési szabályzat és az éves munkaterv esetében. Ezeket az igazgató fogadná el, a fenntartó jóváhagyásával. A nevelőtestületnél egyedül a házirend vonatkozásában maradna meg döntési jogkör.
• Széles bérsávokat állapít meg, és a bér megállapítását a munkáltatóra bízza, ráadásul az alsó határ nem biztosít béremelést.
• Csökken a szabadságok száma, ugyanis a 15 napra a szabadság alatt is berendelhető a pedagógus, de nemcsak ügyeletre vagy továbbképzésre, hanem bármilyen munkára.
• A napi maximum munkaidőt 8-ról 12-re, heti 32-ről 48 órára növelné.
• Tiltatná a kritikus közéleti megnyilvánulást a közoktatás helyzetével kapcsolatban.
• Két hónapról hat hónapra nő a felmondási idő.

A PDSZ elemzése kitér arra is, hogy az új szabályozás:

• visszavezeti a rendszerbe a pedagógus elleni fegyelmi eljárást, aminek büntetése illetménycsökkenés vagy elbocsátás is lehet.
• Előírhatóvá válik újabb szakképesítés, szakképzettség megszerzése.
• A határozatlan időre kinevezett pedagógusok minimális aránya a tantestületben 70 százalékról 50 százalékra csökken, a PDSZ szerint emiatt sokkal több feladat hárul a kinevezett pedagógusokra, hiszen az óraadókat nem lehet beosztani tanórák közti ügyeletre, kirándulásokra, múzeumlátogatásra, projektnapra. A tantestület mint közösség gyengül, ha sok a külsős.
• A szakszervezetek érdekérvényesítő ereje gyengül, mert a teljes foglalkoztatási kör minimum 10 százalékához kötik a reprezentativitási küszöböt. Enélkül nem kell sem országos, sem fenntartói szinten egyeztetni a szakszervezetekkel.
• Sztrájk esetén eddig nem lehetett osztályt a sztrájk miatt megszüntetni, gyerekeket másik iskolába átvezényelni. A tervezet szerint lehet osztályt, csoportot megszüntetni, és máshova átvezényelni, vagy kétszer annyi gyereket tanterembe bezsúfolni.

Egyes pontokban a Nemzeti Pedagógus Kar – amely általában megértő a kormányzati tervekkel szemben – is a korábbi szabályozás mellett érvel: ilyen például a felmentési idő vagy éppen a tantestületi jogkörök biztosítása a pedagógiai programmal kapcsolatban. A munkaidő meghatározásában a kar a PSZ-szel együtt 22 óra heti óraszámot szeretne.

A szakszervezetek szerint a törvénymódosításra egyáltalán nem volna szükség, a béremelés megvalósulhatna a közalkalmazotti törvény módosításával is, és egyáltalán nem feltétele az uniós támogatások felhasználásának – sőt a PDSZ szerint az ellentétes az EU felé megfogalmazott vállalásokkal is.

A Helsinki Bizottság Belügyminisztériumhoz eljuttatott részletes véleménye szerint a javasolt módosítások számos ponton sértik a pedagógusok alapvető jogait, így a véleménynyilvánítási és tanítási szabadságukat.

A szervezeteken kívül iskolákban is hallatják a hangjukat tanárok. Nemrég a veszprémi Lovassy László Gimnázium tanárainak háromnegyede követelte, hogy a törvénytervezetet ne tárgyalják a parlamentben. A héten pedig a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai adtak ki egy hasonló nyilatkozatot.