Gálánsan tompítják az európai kormányok az elszállt energiaárak hatásait, de ez jövőre megváltozhat
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Idén az ezer milliárd dolláros többletköltség 70 százalékát állják az államok az EU-ban, de jövőre nehéz lesz fenntartani ezt a szintet.
Az Európai Unió gazdaságai eddig aránylag jól viselték az elszálló energiaárak hatásait, és a jövő évi előrejelzésekben sem szerepel rosszabb egy egy-két negyedéves, enyhe mértékű recessziónál. Ehhez azonban arra van szükség, hogy energetikai feltételek ne legyenek rosszabbak a valószínűsíthetőnél, erre azonban nem lehet mérget venni.
Idén az uniós országokban mintegy ezer milliárd dolláros többletköltséget okoznak az elszállt energiaárak, és ebből mintegy 700 milliárd állnak a kormányok (államok) a lakosság és a vállalatok helyett a Bruegel elemző intézet számításai szerint – írja a Bloomberg. Az azonban nem biztos, hogy erre a következő években is lehetőségük lesz, miközben az energiaárak magasan maradhatnak.
Most az európai gáztárolók szinte teli vannak, jövőre viszont a tél utáni feltöltésnél már nemigen lehet számolni az orosz forrással, amely idén az év első felében nagyrészt még elérhető volt. Hiába épülnek ugyanis olyan új terminálok, amelyek fogadni képesek a cseppfolyósított földgázt (LNG), azok a feladó létesítmények – például az Egyesült Államokban és Katarban –, amelyek világszinten növelik az LNG-kínálatot, csak 2026-ban kezdenek működni.
Addig viszont egy majdnem azonos méretű tortán kell osztozni egyebek mellett Kínával és Japánnal. Az előbbi keresletcsökkenése idén sokat segített Európának, de ha az – egyelőre elég kaotikus – Covid-nyitás után megnő majd a kínai igény, az kiélezi a versenyt Európával. Japán pedig egy állami gáztartalék létrehozásán dolgozik, ami szintén pluszigényt hozna a világpiacra.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 27 milliárd köbméteres hiánnyal nézhet szembe az EU jövőre, igaz, ebben az orosz import teljes kiesésével számolt, ami egyelőre nem következett be: Ukrajnán és a Fekete-tengeren keresztül még mindig érkezik valamennyi orosz földgáz a kontinensre vezetékeken, az orosz eredetű LNG-import pedig kifejezetten jelentős.
Ha ezek a tényezők kedvezőtlenül alakulnak, akkor a várt enyhe recesszió egészen súlyosba is fordulhat,
ebben az esetben pedig a kormányoknak már csak sokkal szűkebb mozgástere lenne a lakosság és a vállalatok támogatására.
Főleg, hogy az államadósságok kifejezetten magasan állnak a koronavírus-járvány hatásait tompítani hivatott mentőcsomagok után. Pont ezért az idei támogatási szint fenntartása nagy kihívás lenne akkor is, ha nem nőne tovább a gáz- az azzal szorosan összefüggő áramár.
Szerencsére a piaci várakozások egyelőre nem a további drágulás felé mutatnak. Jelenleg a holland gáztőzsdén nemcsak a januári határidős szállításra vonatkozó megawattórányi ár van 110 euró alatt, de a 2024. januári is lényegében ugyanennyi, későbbi időpontokra pedig még kevesebb. A Bloomberg Economics számítása szerint az taszítaná mély recesszióba az EU-t, ha az ár 210 euróra nőne.
