Egy olyan felületet hozunk létre a G7-en belül, ahol vendégszerzőinkkel megkíséreljük a lehető legtöbb szempontot felvillantva körbejárni a Magyarország előtt álló kihívásokat. Induló témának a Nyugathoz való felzárkózást választottuk.
Hogyan lehetne az ország jobb, működőképesebb, élhetőbb? Ha a mostani irányt követjük továbbra is, milyen lesz Magyarország, milyen állapotban lesz a társadalom 10-25-50 év múlva? Bele lehet ebbe úgy nyúlni, hogy tartós hatást váltsunk ki pozitív irányba? Általában ezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak, amikor Magyarország jövőjéről, (leendő) gyerekeink, unokáink életviszonyairól elmélkedünk.
A G7 alapítása óta tényekből és adatokból kiindulva, az összefüggésekre rávilágítva számol be a hírek mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi mozgások okairól és következményeiről. Ahogy a lap indulásakor fogalmaztunk, az egyik leginkább meghatározó értéknek az előítéletektől mentes, átlátható vitát tartjuk.
A G7 Holnap egy új projektünk: egy olyan véleményoldal, ahol megkíséreljük a lehető legtöbb szempontot felvillantva körbejárni azokat a kihívásokat, amelyek Magyarország előtt állnak.
Nem egy hagyományos, pro és kontra álláspontokat felsorakoztató, „vitatkozó” vitaoldalt akarunk építeni, hanem vendégszerzőinkkel együtt szeretnénk közösen kibontani egy-egy probléma lehető legtöbb aspektusát, a felmerülő dilemmákat, valamint azokat az értékeket és elveket, melyeket a megoldások keresésénél figyelembe kell venni.
Azzal mindenki tisztában van, hogy a legtöbb kihívás nem egydimenziójú: azok a válaszok, melyek az egyik szempont szerint jó okkal támogathatók, más fontos szempontoknak ellentmondhatnak. A G7 Holnap a kérdések összetettségére szeretne rámutatni, egy-egy témát hosszasan, több héten, akár egy hónapon keresztül átbeszélve. Közben jó lenne, ha Hankiss Elemér üzenete is átmenne, és a szerzők, olvasók, hozzászólók átengednék magukat annak a „játéknak”, hogy találjuk ki együtt Magyarországot.
Induló témának a Nyugathoz való felzárkózást választottuk.
Bár a felzárkózás legalább a reformkor óta a magyar elit vesszőparipája, 1990 után lett igazán politikai toposz, hogy aztán 30 év alatt a rendszerváltás beváltatlan ígéretévé váljon.
De hogyan állunk valójában a felzárkózással? És mit kezdjen az ország a Nyugattal mint viszonyítási ponttal? Különösen most, amikor Európa egyre kevésbé tartozik a gazdasági növekedés és technológiai innováció centrumába.
A kérdés akár úgy is feltehető, hogy melyek azok a mutatók, amelyeket leginkább figyelni kellene, és amelyekben a jövőben jók kellene lennünk. Hogyan lehet elcsípni egy olyan felzárkózást, amely abba az irányba mutat, ahová a világ is tart?
Ezek azok a kérdések, amelyekre első sorozatunkban a válaszokat keressük.
A vitaindítót Orbán Krisztián közgazdász jegyzi, akinek az írását holnap közöljük. Előre is köszönjük a vendégszerzőknek az írásaikat, melyek egyéni adományok a G7 új kezdeményezése számára – az együttgondolkodás előmozdításának szándékával.
