Az ember annyira leuralta az emlősöket, hogy a biomasszájuk 96 százaléka tőlünk függ
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Egy hiánypótló tanulmány felmérte, hogy hogyan áll össze súlyban a Föld élővilága.
Az év egyik legérdekesebb tanulmánya az amerikai tudományos akadémia folyóiratában jelent meg (PNAS), és azt próbálta felmérni, hogy a Föld élővilágának különböző osztályai biomasszában kifejezve hogyan arányulnak egymáshoz.
A tanulmány talán legérdekesebb megállapítása, hogy az emberiség milyen mértékben dominálja az állatvilág emlős osztályát. Az emlősök 36 százalékban emberekből, és 60 százalékban az emberek fogságában élő állatokból állnak, mindössze 4 százalékuk maradt vadon élő állat.
Az emberiségnek tehát alig százezer év alatt sikerült szinte totális dominanciára szert tennie, és a vadállatokat a létezés perifériájára szorítania. Százezer éve ugyanis a kutatók becslése szerint az volt a felállás, hogy 4 egységnyi emlős vadállat élt (ennek a fele a tengerben, a fele a szárazföldön). Mára az emlősök biomasszája 16,7 egységre nőtt, de ezen belül a vadállatok már csak 0,7 egységet képviselnek, miközben az emberek 6, a haszonállatok pedig 10 egységet. Az emberi biomassza ráadásul valójában csak az ipari forradalom óta, az utóbbi két-háromszáz évben lőtt ki igazán. Az ember szolgálatában álló haszonállatok biomasszája pedig most már nagyobb, mint a legutóbbi, pleisztocén végi kihalási esemény előtti időkben élő óriásemlősök (mamutok, bölények, óriáslajhárok stb.) becsült biomasszája.
A mostani állapot szerint így néz ki bioszféra súlybeli eloszlása:
De azért fontos látni a méreteket: gigatonna szénben kifejezve a teljes földi bioszféra 550 egység, amiből mindössze 0,06 gigatonna szén alkotja az embereket. Ez eltörpül az állatvilágon belül
- az ízeltlábúak 1 gigatonnájához,
- a halak 0,7 gigatonnájához,
- vagy a puhatestűek, illetve a gyűrűsférgek 0,2 gigatonna szénjéhez képest is. (Érdekes módon a nem az állatvilágba tartozó vírusok is éppen ennyit nyomnak.)
Viszont a csalánozók 0,1 gigatonna szént kitevő biomasszája elérhető távolságban van, a fonalférgeket (0,02 gigatonna szén) és a vadon élő madarakat (0,002 gigatonna szén) pedig már magabiztosan előzzük. És ami különösen meglepő: hüllőből és kétéltűből annyira kevés van, hogy a tanulmány szerzői szerint elhanyagolható a súlyuk.
De persze a növények (450 gigatonna szén), a gombák (12 gigatonna szén), a baktériumok és ősbaktériumok (70, illetve 7 gigantona szén), valamint az egyszerű eukarióták (4 gigatonna szén) mind sokszorosan meghaladják az egész állatvilág tömegét.
Igaz, az emberi civilizáció a bioszféra egészében is nagy változásokat okozott. Százezer évvel ezelőtt kétszer annyi hal és kétszer annyi növény élt a kutatók szerint, mint most. Ez a növények aránya miatt azt jelenti, hogy a bioszféra jelentősen zsugorodott az ember felemelkedésével párhuzamosan.
A kutatók egyébként részletesen bemutatják a számításuk megalapozottságát (pdf) és magukat a számításokat is közzétették.
Az összesítés szerint ma a tengerekben csak 6 gigatonna szént tesz ki az élővilág súlya, de az algák révén az egyszerű eukarióták és a halak miatt az állatok súlyának többsége is itt él.
A felszíni élővilág azért fontos különösen, mert a termelők (tehát a szerves és szervetlen anyagokból illetve energiaforrásokból táplálékot létrehozó növények) itt élnek. A tengerekben a fogyasztók vannak óriási többségben, tehát gyakorlatilag fordított a táplálékpiramis. Ennek köze lehet ahhoz is, hogy a tengeri termelők életciklusa jóval rövidebb (akár csak néhány napos), mint például az évekig is elélő fogyasztó halaké.
