Csak négy országban rosszabb az életszínvonal az EU-ban, mint nálunk
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Németországban akkor is két és félszer annyit lehet keresni, mint Magyarországon, ha figyelembe vesszük az ottani magasabb árakat.
Már legalább egyszer mindenkinek átfutott az agyán a kérdés, hogy vajon mennyivel tudna többet keresni külföldön, mint itthon. Több százezer magyar nem csak elmélázott ezen, hanem el is hagyta az országot.
Ha a Nyugat-Európában kínált fizetéseket átváltjuk forintra, rögtön azt kapjuk, hogy kint a magyar bérek többszörösét is meg lehet keresni. Csakhogy nyilván Nyugaton a magasabb bérszínvonal mellett az élet is többe kerül, ami látványosan mérsékli az elsőre nagynak tűnő bérelőnyt. Emellett, ha nem feketén szerezzük a jövedelmünket, az adóterhek tekintetében is érhetnek meglepetések. Igaz, Magyarország ebből a szempontból amúgy is élen jár, hiszen a munkára rakódó közterhek uniós viszonylatban is kiemelkedően magasak nálunk.
A legjobban úgy tudjuk összehasonlítani a külföldi fizetéseket az itthonival, ha az adózás utáni, nettó béreket az árszínvonalbeli különbségeket figyelembe véve, vásárlóerő-paritáson (PPS-ben) mérve hasonlítjuk össze.
A legfrissebb, 2015-ös adatok szerint négy olyan ország van az EU-ban, ahol a nap végén kevesebb pénzt keres egy átlagos, gyermeket nem nevelő munkavállaló, mint Magyarországon. Köztük van Bulgária és Románia, amelyek 21, illetve 16 százalékkal vannak lemaradva tőlünk. Igaz, Románia hátránya 2017-ben már biztosan kisebb ennél, mivel az elmúlt két évben brutális béremeléseket hajtottak végre.
Az euróövezetbe tartozó Litvániában és Lettországban kevesebb még a nettó átlagfizetés vásárlóerő-paritáson, mint nálunk, 2015-ben 8, illetve 9 százalék volt a lemaradásuk.
Az említett négy ország kivételével bárhova máshova megyünk dolgozni Európában, reálértelemben többet kereshetünk, mint itthon. A V4-es versenytársak mind előttünk járnak a bérek tekintetében, igaz, Szlovákia előnye nem olyan jelentős, mindössze 5 százalék.
Ha nyugatabbra megyünk, persze egyre nagyobb a szorzó. A kivándorló magyarok körében az egyik legnépszerűbb célországnak számító Németországban 2015-ben reálértelemben 2,4-szer magasabb volt a nettó átlagfizetés, mint itthon. Ausztriában ez a szorzó 2,3, míg az Egyesült Királyságban 2,5 volt (itt a font leértékelődése miatt ma már valamivel kisebb lehet ez a szám). Európában a legtöbbet messze Svájcban lehet keresni, ahol közel 3,7-szer többet keres egy átlag dolgozó, még akkor is, ha figyelembe vesszük az itthoni szemmel sokkolóan magas svájci árszínvonalat.
A családos munkavállalók esetében egy nagyon kicsit máshogy nézne ki a rangsor, mivel a magyar családi adókedvezmény-rendszer viszonylag bőkezűnek számít európai összevetésben is. A két átlagkeresőből és két gyermekből álló családok esetében például a reálértelemben vett nettó jövedelem Szlovákiában 2 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon, Svájcban pedig csak („csak”) 3,4-szerese a magyarnak.
2015 óta a többi régiós országhoz hasonlóan Magyarországon is látványosan felgyorsult a bérnövekedés üteme, amit elsősorban az egyre komolyabb munkaerőhiány kényszerít ki a cégekből, illetve a kormányokból. Mivel a jelenség nem egyedi, a versenytársakhoz mért relatív helyzetünk csak lassan javul a keresetek terén.
Hiába kezdtek a régiós fizetések hangyalépésben közelíteni a nyugat-európai bérszínvonalhoz, az továbbra is nagyon messze van, különösen, ha a termelékenységbeli lemaradásunkat is figyelembe vesszük. Ahhoz, hogy a magyar fizetések a következő években is a mostanihoz hasonló, kétszámjegyű ütemben tudjanak nőni anélkül, hogy nagy számban vágjanak tönkre vállalkozásokat, a hatékonyságnak is muszáj lesz javulnia.
